Sokak szemében számít (ha nem is vállalhatatlan, de legalábbis) bűnös élvezetnek az Alanis-lemezek hallgatása, még 2020-ban is. Félretéve a viccet, és azt a tényt, hogy valóban törzskönyvezett, klasszikus iskolás popzenéről beszélünk, azért messze nem ilyen szimpla a kép. Történt azért pár dolog azóta, hogy az MTV-ből megállás nélkül ömlött, ahogy egy furcsán öltözött lány saját magával kórusban énekli az Ironicot. Egészen pontosan huszonöt év telt el azóta, és ezt eleve nem könnyű tudomásul venni, ugyanakkor önmagában nem is menti fel a főkolompost a „bűnei" alól. De hogy mást ne mondjak, az énekesnő legutóbbi hivatalos kiadványa a Montreux Jazz Festivalon adott koncertjét karcolta barázdába, szóval a dolgok tényleg alapvetően változtak meg a korai évekhez képest. Számomra viszont ez még mindig az örök lázadó, művészlélek Alanis Morissette, akinek stúdió- és élő produkciójára töretlenül kíváncsi voltam és vagyok.