Shock!

január 09.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Corey Taylor: CMFT

Corey Taylor: CMFT

Nem véletlenül mémesedett a ...but what does Corey Taylor think? téma: általában az egész világ pontos képpel rendelkezik róla, mit gondol Donald Trumpról, a BLM mozgalomról, a veganizmusról, a koronavírusról, a szíriai háborúról, a társasutazásokról, a mopsztenyésztésről vagy az elektromos fogkefékről a Slipknot és a Stone Sour torka. Azonban egészen idáig nem sejthettük, mi jön majd ki a 21. század egyik legkarizmatikusabb metálénekeséből és frontemberéből, ha egyszer tényleg beváltja régi fogadkozását, és leteszi az asztalra első szólóalbumát. Engem, bevallom, némileg meg is lepett az anyag könnyedebb, napfényesebb stílusa, ugyanis akaratlanul is súlyosabb, borongósabb cuccra számítottam.

 

Carcass: Despicable

Carcass: Despicable

Ha nem jön közbe a járvány, már augusztus óta kézben tarthatnánk a Carcass új, Torn Arteries című nagylemezét, de mint oly sokan, Jeff Walkerék is eltolták a megjelenést. Végül is már hét év eltelt a visszatérő Surgical Steel óta, szóval pár hónap ide vagy oda semmit sem számít... A zenekar ugyanakkor mutatni szerette volna, hogy mozgolódnak, és ha k...

Lumberjack Commando: Mountains

Lumberjack Commando: Mountains

A kezdetektől fogva – azaz vagy nyolc éve – figyelem a nagykanizsai favágók útját, így aztán az első sorból követhettem végig, ahogy a The Bad Memories Lodge bemutatkozásán szereplő, tisztábban stoner/sludge állagú muzsika folyamatosan átadta a helyét valami összetettebb, ugyanakkor nyersebb dolognak. A folyamat már a The Heritage EP-n kezdetét vette, ...

Heathen: Empire Of The Blind

Heathen: Empire Of The Blind

Sokszor tesszük fel a költői kérdést egy-egy remek, de valamiért mégis kult-státuszban rekedt zenekar kapcsán, hogy vajon miért nem futottak be soha, jutottak reflektorfényhez vagy kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna? Nos, ha a Heathen utolsó évtizedét nézzük, esetükben azért viszonylag könnyű megválaszolni ezt a kérdést. A 2010-be...

Thundermother: Heat Wave

Thundermother: Heat Wave

Először azt akartam írni, meglepő, milyen marha jó csajbandák érkeznek Svédországból a rockos vonalon az elmúlt években-évtizedekben, aztán rájöttem: ez a megállapítás gyakorlatilag bármilyen alstílust vagy megkötést behelyettesítve is igaz. Vagyis egyrészt nincs benne semmi meglepő, másrészt tök felesleges és értelmetlen mindezt leszűkíteni erre a...

Pig Destroyer: The Octagonal Stairway

Pig Destroyer: The Octagonal Stairway

Bevallom, grindcore-t relatíve ritkán hallgatok, de ha igen, megvannak a bejáratott kedvenceim. Az egyik a zombik földjéről származó Pig Destroyer, akiket ugyan nem prezentáltunk sosem túl a Shock! „hasábjain", noha néhányunk kimondottan szeret eltocsogni a lábunk köré ívesen csavarodó belek véráztatta nyomvonalán.

DGM: Tragic Separation

DGM: Tragic Separation

Nem mindig jó ajánlólevél, ha egy zenekar stílus meghatározása mellett az olasz progresszív metál jelző szerepel. Mostanában jómagam is az érdeklődés minimális jele nélkül pörgetem tovább a naponta felbukkanó talján csapatokat, ámde az olyan jól bejáratott nevű, több évtizedes pályafutásra visszatekintő bandák, mint a DGM, azért rendre megtorpanásr...

Fixation: Global Suicide

Fixation: Global Suicide

A Fixation egy fiatal norvég csapat, akik az áttörés kapujában állnak, és bemutatkozó EP-jük mellé csatolt infólapon a szokásos szóvirágokkal próbálnak meggyőzni, hogy miért különlegesek. Ragadós dallamok, masszív melodikus szintitémák, súlyos riffek a Bring Me The Horizon, a Nothing But Thieves és az Architects nyomvonalán – ezerszer hallottuk, de...

Benediction: Scriptures

Benediction: Scriptures

Nyolcadik kerületi gyerekként, a régi kínai piac vonzáskörzetében lakva örökre beleégett a retinámba egy vizuális élmény a Benedictionről. A megboldogult '90-es években ugyanis – valami csoda folytán – egy nagy adagnyi ocsmány, lila-mályva színátmenetben pompázó dzseki is bekerült a rengeteg hamisított cucc közé a Kőbányai úton, a hátán a jellegzet...

Ayreon: Transitus

Ayreon: Transitus

Néhány hete látott napvilágot a kilencedik Ayreon-nagylemez, mely egyértelműen kakukktojás: a Transitus ugyanis eredetileg nem is Ayreon-anyagnak készült. A sokszereplős, grandiózus sci-fi konceptlemezekben verhetetlen projekt mögött álló agy, Arjen Lucassen ezúttal ugyanis valami mást vett a fejébe. Romantikusabbat, drámaibbat akart alkotni, egyfa...

Derek Sherinian: The Phoenix

Derek Sherinian: The Phoenix

Nem örültem, amikor Derek Sherinian 1994 év végén bekerült a Dream Theaterbe: úgy éreztem, hogy a csapat szellemiségétől lélekben olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem szerettem azt a stílust sem, amit hozzátett a vele készült anyagokhoz, úgyhogy óriási megkönnyebbüléssel fogadtam 1999-es eltávolítását az Álomszínház kötelékéből. Azóta elé...

Devildriver: Dealing With Demons I

Devildriver: Dealing With Demons I

Lehet mondani a Devildriverre, hogy egysíkú, megújulni képtelen, tipikusan amerikai-ízű groove metal, én magam is szoktam ezt olykor hangoztatni, de most az új lemez előtt direkt végighallgattam a zenekar diszkográfiáját, és nincs igazán két tökugyanolyan hangulatú albumuk. Akadnak jobban, illetve kevésbé jobban sikerült lemezek, helyenként kanyarg...

King Parrot: Holed Up In The Lair

King Parrot: Holed Up In The Lair

A King Parrottal eddig mindössze érintőlegesen foglalkoztunk, de mindez semmit sem von le a csapat értékeiből. Ha nem is tartoznak felvállalt stílusuk legjobb bandái közé, azért megbízhatóan tolják az elsősorban atomgyors tempókra, váltásokra, kíméletlen riffekre és hisztérikus – mit tagadjuk: papagájrikácsolással rokon – üvöltözésre épített grind/...

The Troops Of Doom: The Rise Of Heresy

The Troops Of Doom: The Rise Of Heresy

Nem mondhatnánk, hogy Jairo „The Tormentor" Guedz a metálszíntér megkerülhetetlen figurája lenne, de a név azért garantáltan ismerősen cseng sokak számára. A brazil gitáros annak idején a Sepultura első lemezes felállásának oszlopa volt még Andreas Kisser csatlakozása előtt, vele készült a banda Bestial Devastation EP-je és Morbid Visions debütálás...

Deftones: Ohms

Deftones: Ohms

Ne írjunk mindent a 2020-as pandémia kárára vagy javára: a Deftones új lemeze nem azért készült el hirtelen, mert idén lóhalálában dalokat kezdtek írni a koncertlehetőségek hiánya miatt.  A helyzet most tényleg az, hogy 2018 tavaszán felröppentek azok a hírek, hogy nekiláttak az új daloknak, és szerencsére újra Stephen Carpenter gitáros szívév...

Death Angel: Under Pressure

Death Angel: Under Pressure

Jól kiszámítható és egyértelmű a tendencia: mindenki ilyen-olyan extra kiadványokkal, koncertlemezekkel és hasonlókkal igyekszik áthidalni a jelenlegi kényszerszünetet. Persze nem nagyon lehetnek illúziói a zenekaroknak sem, egy-egy újabb élő album (2020-ban...), újrajátszós EP, stream-buli, miegymás nem fogja pótolni a turnézás taccsra vágódásával...

Isengard: Vårjevndøgn

Isengard: Vårjevndøgn

Az Isengard a Darkthrone hangosabbik fele, Fenriz szerelemgyereke, ő felel minden feljátszott és énekelt hangért, és persze övé a dicsőség is, mindörökkön-örökké. A „banda" hivatalosan egyetlen LP-t jelentetett meg még 1995-ben, a maga korában saját magáért tökéletesen helytálló folk/black/stb. primitívet, a Høstmørkét. Majd hosszú csend, mígnem pá...

Bon Jovi: 2020

Bon Jovi: 2020

Hihetetlen, mennyire mást lehet megfogni és sugallni egyetlen címként választott évszámmal. Ilyen típusú albumnévként nyilván mindenkinek az 1984 és az 1987 ugrik be először – utóbbi lemezeket ugyan nem a Bon Jovi követte el, de mégis a leginkább Jonék által meghatározott éra érzésvilágát summázták. Nem tudhatom, felmerült-e bennük tudatosan ez a párhu...

Long Distance Calling: How Do We Want To Live?

Long Distance Calling: How Do We Want To Live?

A német, instrumentális zenét játszó Long Distance Calling zenekar nem ismeretlen számomra, néhány korábbi lemezüket hallgattam is, csupán a kritikaírós szórásból maradtak ki végül, valahogy nem gyakoroltak rám sosem AKKORA hatást, mint az idei, beszédes című How Do We Want To Live?-vel. Persze ehhez kellett az is, hogy a zenekar kilépjen a komfort...

Neal Morse: Sola Gratia

Neal Morse: Sola Gratia

Az önismétlés foka. Akár ezzel az egykori Robert De Niro nevével fémjelzett klasszikus thrillerből átalakított szójátékkal is illethetnénk Neal Morse legújabb dalgyűjteményét, amelyek közül az utóbbiakat jómagam lassan már képtelen is vagyok számon tartani. Az addig oké, hogy volt egyszer valamikor egy nagyszerű Sola Scriptura, de hogy abból a láts...

Haken: Virus

Haken: Virus

Ha már a sors úgy hozta, hogy az új Haken-lemezre az eredetileg tervezettnél – a jól ismert okok miatt – némileg többet kellett várni, én sem kapkodtam el ennek a cikknek a megírását. Amikor a nyár közepén végre meghallgathattam a Vector folytatását, hirtelen euforikus érzés lett úrrá rajtam, és tapasztalatból tudom, hogy nem mindig tanácsos ebben az...

Blues Pills: Holy Moly!

Blues Pills: Holy Moly!

Lehet, hogy a korral jár, de néhány éve kimondottan szívesen hallgatom már nemcsak háttérben, filmekben/sorozatokban vagy épp házibulikon, de célirányosan is a különféle '60-as és '70-es évekbeli, nem kimondottan rockzenéket. Soul, funk, blues, Motown és/vagy mindezek ötvözete: jöhet bármelyik. Persze nyilván csak messziről ugatom ezeket a stílusok...

Lazarvs: Lazarvs

Lazarvs: Lazarvs „Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: 'Lázár, jöjj ki!' És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: 'Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!'" /János evangéliuma 11:43-44/

Nem mondhatnám, hogy az Apey & The Pea annyira rosszul érezte volna magát, és talán nem is szaglott annyira, mint a feltámasz...

Nasty: Menace

Nasty: Menace

Mit vársz 2020-ban egy metálosan zúzó hardcore zenekartól? Minimum azt, hogy csapjon orrba, és kényszerítsen ugrálásra, hogy ökölbe szorított kézzel ugrálj és skandálva köpködd a dalszövegeket. Nos, a Century Mediánál debütáló, Menace című lemez a 2004 óta működő belga Nasty zenekartól talán ezt nyújtja. Vagy talán mégsem. A zenekarfotót elnézve a ...

Marilyn Manson: We Are Chaos

Marilyn Manson: We Are Chaos

Nem tudom a választ, ha esetleg megkérdeznéd: mégis, mire számítottam? Annál bizonyosan többre, mint amit 2017-ben láttam a Budapest Parkban . Ráadásul, ahogy ott is leírtam, nem egyszeri megbicsaklásról, hanem hosszú évek óta tartó, nyílegyenes lejtmenetről van szó (a) Marilyn Manson esetében. Zenekarról beszélni mondjuk nincs is különösebb értelme,...

Skeletal Remains: The Entombment Of Chaos

Skeletal Remains: The Entombment Of Chaos

Mára a death metalnak is ezer különböző iránya, elfajulása jött létre, komplett kis mikroszínterekkel, ahogy kell. Ugyanakkor még mindig akadnak zenekarok a fiatalabbak között is, akik nem szeretnének kísérletezni, újítani, überkomplexen játszani, netán tovább fokozni a brutalitást (ha még lehetséges ez egyáltalán), hanem simán csak az örök klasszi...

Oceans Of Slumber: Oceans Of Slumber

Oceans Of Slumber: Oceans Of Slumber

Nem hinném, hogy nagyon meglepném a progresszív doom stílus rajongóit, ha a houstoni illetőségű Oceans Of Slumber négy esztendővel ezelőtt megjelent második albumát a 2016-os év egyik csúcsteljesítményének nevezném. A Winter az akkori év végi listám második helyét is kibérelte magának, ami már önmagában is sokat elmond az amerikaiak rám – illetve a s...

25. oldal / 227

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.