Nyolc év után – egyelőre egyetlen koncert és két kiadatlan nóta erejéig, de ki tudja, mi lesz még ebből – visszatért minden idők egyik legvagányabb rock and roll bandája, a The Hellacopters, ráadásul nem is akármilyen felállásban! A múlt hónapban lezajlott Sweden Rockon ugyanis az eredeti, azaz a mára klasszikussá nemesedett első két lemezt elkészítő négyes tért vissza, ami ugye azért igazán nagy hír, mert így aztán cirka tizennyolc év elteltével újra ott küzdött a csapatban Nicke Andersson balján a svédek másik ikonikus fenegyereke, Dregen (Kenny Håkansson basszer és Matz Robert Eriksson dobos ugye mindvégig kitartott Nicke mellett). A múltidézésnek persze volt apropója is: jelesül az, hogy éppen húsz éve jelent meg a galeri legelső, istentelenül nyers és mocskos lemeze, a Supershitty To The Max!, amit az említett koncerten annak rendje és módja szerint teljes egészében el is nyomtak. Mi pedig bolondok lennénk nem kihasználni az alkalmat, és megemlékezni arról a korongról, ami közel sem a Hella legjobb, pláne nem legkiforrottabb munkája, viszont amely túlzás nélkül kisebbfajta zenei forradalmat indított el a skandináv államokban (és nem is csak ott).