Újabb szőrén-szálán eltűnt albumot porolunk le a Klasszikushockban, amely a maga idejében nem lett éppen világrengető siker, ám elmondható róla: aki ismeri, általában esküszik rá, és igazi etalonnak tartja. A Europe-ból ismert John Norum második szólólemeze valóban igazi mestermű, tizenkét dalnyi tömény hardrock-zsenialitás, ám a napokban huszonöt ...

Vannak olyan szegmensei a metalnak, melyek még az underground berkein belül is abszolút rétegműfajnak számítanak. A speed metal mindenképpen ilyen, hisz még a '80-as évek aranykorában sem sikerült akár csak egy közepes népszerűségű sikerbandát sem kitermelnie. És ugyan az talán túlzás, hogy mára teljesen el is tűnt a műfaj, az azonban biztos, hogy ...

2016 egyik legfontosabb hazai thrash-eseménye volt a Moby Dick október végi, harmincötödik születésnapi bulija volt, melynek keretében a teljes, szintén jubiláló Kegyetlen évek lemezt eljátszották. A csapat második eredetileg 1991-ben jelent meg, és ugyan volt egy reprintje az Ez volt a XX. század sorozatban, az egyrészről meglehetősen fapados volt e...

A napokban lett volna 50 éves az egyik utolsó igazi rocksztár. Emiatt a megnevezés miatt mondjuk egészen biztosan ő lenne az első, aki a szemembe köpne, de attól az még igaz marad. „Meddig él egy ötvenéves férfi?" – jut önkéntelenül is eszembe a P. Mobil veretes sora, és azt hiszem, Kurt Cobain esetében bizony jó sokáig. Hiszen még mindig megemlékezn...

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy mi olyan jó a death metalban. Bevallom, hirtelenjében csak pislogtam, szólni se tudtam, mivel számomra annyira egyértelmű, mitől is olyan vonzó ez a stílus: brutálisan elementáris erejű, energiától duzzadó, lehet nyers vagy letisztult, hol faék egyszerűségű, hol pedig részegítően komplex, és ami talán a legfon...

Mindig kicsit furcsa azzal szembesülni, hogy egy viszonylag fiatal előadó valódi klasszikusokon túli, de még emlékezetes munkája is baromi régen – huszonöt éve – jelent meg. Ez a rácsodálkozás inspirált minket arra, hogy elővegyük Malmsteen egyik nem közmegegyezéses, de azért alapvetően kedvelt és éppen jubiláló alkotását. Mert bár ugyan a Trilogyn...

Február 13-án ismét Budapesten lép fel Devin Townsend, aki hosszú évek óta a súlyos-progos zenék világának egyik kikezdhetetlen nimbuszú figurája, ez azonban nem volt mindig így. A kanadai énekes/multihangszeres dalszerző eleinte csak amolyan csodabogárnak tűnt, és ő maga is mindent megtett annak érdekében, hogy így tekintsen rá a világ. Ha nagyon ...

Hamarosan ismét Budapesten játszik a dán Pretty Maids. Ronnie Atkinsék az utóbbi huszonegynéhány évben nem voltak nálunk túl gyakori vendégek, pedig azon kevés zenekar közé tartoznak, akik már a hőskorban is eljutottak hozzánk, '80-as években adott hazai bulijaik a magyarországi metaltörténelem szerves részét jelentik. Ráadásul a csapat abszolút fé...

A '80-as évek derekán egyértelműen a San Franciscó-i öböl és környéke számított a thrash amerikai fellegvárának. Érdekes ugyanakkor, hogy harminc évvel ezelőtt mégsem itt, hanem a flitter és a hajlakk fővárosában, Los Angelesben született meg a korszak két leggonoszabb, legsúlyosabb és legagresszívebb lemeze, amelyek mindössze egy hónap különbségge...

November 17-én ismét Budapesten lép fel a Crowbar, akik éppen húsz évvel ezelőtt jelentették meg karrierjük egyik legkerekebb és legjobb albumát. A Broken Glass mindenképpen vízválasztót jelentett a világ legsúlyosabb zenekarának karrierjében: még maradéktalanul őrizte az első korszak nyers, zsigeri energiáját, ám már egyértelműen uralták a szerzem...

„Egyre jobban pörgött a zenekar neve, ezért meghívást kaptunk a srácokkal egy lemezkiadós partira. Mivel korábban nem nagyon jártunk ilyen puccos buliban, azonnal rávetettük magunkat az ingyen piára és szendvicsekre. Éppen a sokadik koktélt fogyasztottam, amikor valaki hátulról erősen megveregette a vállam, és csak annyit mondott: ember, ez a Blind...

Bizonyos esetekben minden klappol ahhoz, hogy egy adott zenekar befusson: nemcsak az óriási zene és a jó fazonok adottak, de erős kiadó dolgozik a háttérben a banda érdekében, aki jó turnéra nyomja be őket, és ha mindez nem lenne elég, még a szakmai fogadtatás is euforikus. Aztán a dolog mégsem jön össze, a zenészek pedig ugyanúgy értetlenül állnak...

Egyszerűen léteznek olyan zenekarok, akiknek valamiért soha semmi nem jön össze. Nem azért, mert nem elég jók vagy különlegesek, és nem is azért, mert nem tesznek meg mindent a siker érdekében, hanem egyszerűen csak esetükben mindig közbejön valami. A Crimson Glory pedig tökéletes állatorvosi ló a fenti állítás szimbolizálására, hiszen hosszú, ám n...