A Black Sabbath név ma már nemcsak a keményvonalas rajongók fejében, de jogilag és a gyakorlatban is kizárólag az ősfelállást – pontosabban annak háromnegyedét – jelenti, ami valószínűleg így van jól, főleg, hogy a zenekar éppen karrierjét zárja le ezekben a hónapokban a The End turnéval. Ezzel ugyanakkor az is együtt jár, hogy bizonyos korábbi korszakokról napjainkban szinte alig esik szó: a Dio-érának még csak-csak igazságot szolgáltatott a banda a Heaven & Hell sztorival, a '80-as évek köztes időszakáról viszont alig beszélünk már manapság. Pedig van mire emlékezni: ugyanezeket a szavakat már tavaly, a Tyr kapcsán is leírtam, de talán még indokoltabbak a napokban harminc éve megjelent Seventh Star okán, amely többé-kevésbé elfeledett darabnak számít a diszkográfiában. Pedig a Glenn Hughes által felénekelt anyag még úgy is fantasztikusan jó album, hogy eredetileg nem Sabbathnak készült, és ez stílusát tekintve minden pillanatban hallatszik is rajta.