„Lehetett látni, hogy ezek nem hétköznapi emberek. Hogy van valami, amitől ők különlegesek. És akkor ki is derült, hogy kétfajta ember-típus létezik a VHK-ban: az egyik a kiemelkedő értelmi képességekkel rendelkező zseni, feltaláló, tudós, a másik pedig az őrült ember, aki vagy menekül a világ elől, maga elől, vagy éppen belemenekül a világba. Vagy pedig – mert van ugye a harmadik típus is – egyszerre mind a kettő" – ezt Molnár „Lujó" Lajos gitáros nyilatkozta pár éve, és hát neki aztán tudnia is kellett, hiszen négy éven keresztül ő is tagja volt minden idők legizgalmasabb, legérdekesebb, de mindenekelőtt legveszélyesebb magyar rockzenei társulatának, a Vágtázó Halottkémeknek. Soha nem volt ennyire különös zenekarunk, soha többé nem is lesz... illetve hát valamilyen formában azért mégiscsak, mivel az egykori kompánia jelenleg is folytatja, hol Vágtázó Életerő, hol pedig a jól bejáratott VHK néven. Mi pedig arra próbálunk kétségbeesetten reménytelen kísérletet tenni, hogy bemutassuk, hogyan lehet zenébe és előadásba foglalni olyan megfoghatatlan dolgokat, mint az életöröm, a szabadság és a magasabb szintű létezés, és valahogyan keretek közé szorítva megjeleníteni talán magát a mágiát és az őskáoszt is.
