Ken Hensley ötven éve áll színpadon! Hihetetlen, nem igaz? Mivel pedig Ken barátunk ízig-vérig muzsikus, mivel mással is ünnepelhetné meg az elmúlt fél évszázadot, mint egy bensőséges, meghitt előadó-est körúttal? Szándékosan nem a koncert szót használtam, hiszen bár Kenen és egy szál gitáron vagy zongorán volt a hangsúly, többről volt szó ezúttal, mint egy-két órányi muzsikálásról.
Későn ébredőként csupán tavaly sikerült felfedeznem a Turbót, most pedig végre koncerten is sikerült meglesnem az egyik legegyedibb magyar zenekart. Kíváncsi is voltam, hogyan lesznek képesek hozni magukat élőben, számomra ugyanis – szemben azzal, amit Tanka Balázs elmondott nekünk – a Lost Measure nagy része inkább alapos hallgatást igénylő, belemélye...
A nemrégiben lezajlott Morbid Angel buli mellett az idei év másik nagy extrém zenei eseménye kétségtelenül a Cynic felbukkanása volt hazánkban. David Vincentékhez hasonlóan ez a formáció is valóságos jelenséggé nőtte ki magát az évek során, amelyet legfőképp első lemezük, a Focus testesít meg. A jazzes, elszállós death metal pionírjai persze azóta igen...
Őszintén bevallom, még jóindulattal is csak koca-Skindred rajongónak vagyok nevezhető. Pontosabban eddig így volt, hiszen 2011. december első napjától biztos, hogy fokozott figyelemmel fogom kísérni a walesi csapat munkásságát. Bár gyakorlatilag csak a beharangozott koncertnek volt köszönhető, hogy utánaástam kicsit a zenekarnak – körülbelül egy hó...
Az idei esztendőben két zenekart fedeztem fel magamnak – azaz pontosabban két olyan fantasztikus banda friss lemezére figyeltem fel, akikről mindeddig nem igazán volt tudomásom. Ezek név szerint a francia-arab Arkan (Salam album) és a Tunéziából származó Myrath (akiknek Tales of the Sands c. mesterműve csont nélkül az év lemeze). Amikor tehát megtu...
Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy-egy koncerten nem a fő attrakció hoz leginkább lázba, hanem valamelyik előzenekar, amelyet annyira szeretek, hogy a statisztaszerep és a limitált játékidő ellenére is úgy érzem, ott a helyem a bulin. Nos, a Vicious Rumors pontosan ilyen banda. Vagy tizenöt éve hallgatom őket, minden lemezüket imádom, és még Néme...
Bár messze nem ideális koncerthelyszín, közelsége miatt szívesen járok a Rocktogonba. Jó kis bulikat lehet időnként elcsípni, bár lassan már ott tartunk, hogy a törzsközönség egy jelentős része lányom/fiam lehetne. Mégis, mindenképpen neccesnek tűnt egy olyan bandát ide leszervezni, mint a Lizzy Borden, még a várható 32 és fél fős nézőszám ismereté...
Lassan jó két évtizede elmúlt már a death metal fénykora, és ha korábban nem is, legkésőbb a Morbid Angel idei visszatérésekor a legfanatikusabb floridai mocsármetal-hívőnek is rá kellett döbbennie, hogy ez a műfaj sem lesz már soha többé ugyanaz, mint a '80-as évek végén és a '90-es évek elején. A David Vincenték nyolc éves szünetét lezáró friss p...
Jómagam a Framing Armageddon t tartom az Iced Earth csúcsalkotásának, a második helyezett pedig a The Glorious Burden , tehát igen érzékenyen érintett Ripper eltávolítása, pláne, hogy az azt követő Barlow-féle lemez messze nem sikerült annyira jól, mint amilyen lehetett volna. Ettől függetlenül a Jon Schaffer Band esetében is totálisan értelmetlennek tar...
A Rammstein rajongóinak mostanság igazán nincs okuk a panaszra. Tavaly, az új lemezükkel turnézó németek eljutottak hazánkba is, és persze hogy teltház várta őket Budapesten. Idén az apropó ugyan egészen más volt, de a Sportaréna ismételten csurig töltve fogadta a hírhedt német industrial metalosokat. S mivel az aktuális, Made In Germany fedőnevű k...
Nem hiszem, hogy különösebben meglepő lenne a tény, hogy ha a Pain of Salvation európai turnéra indul, akkor hozzánk is ellátogat. Gyakori vendégek nálunk, és ez így is van jól, egyszerűen nem tudnak rosszak lenni, maximum fáradtak meg betegek – esetleg az ekletikus setlist nem váltja be bizonyos ősrajongók reményeit. Mivel ez pont egy kelet-...
Bő egy éven belül másodszor volt adott a lehetőség, hogy a honi rajongók élőben is láthassák minden hard rock zenekarok egyik legpatinásabbikát és legnívósabbikát is egyben. Tavaly nyár végén, a Fezen fesztiválon járt nálunk legutoljára a Uriah Heep, azóta pedig megszületett a csapat huszonkettedik nagylemeze is Into The Wild címmel. A méregerős korong...
A Letlive pár hónapja már bizonyította ugyanitt , hogy az egyik legizgalmasabb poszt-hardcore banda manapság, hiszen nem csak a Fake History lemezük sikerült kiválóan, de ráadásul még hatalmas show-t is nyomnak élőben. Mindez továbbra is elsősorban Jason Butler frontembernek köszönhető, aki ezúttal talán egy cseppet visszafogottabb formát mutatott, mi...
Sokszor és sok helyen lehetett olvasni már elég hosszú évekkel ezelőtt is – és ezzel természetesen a rock/metal rajongókra kívánok utalni, hogy a Sziget már rég nem az, ami volt, és nem is elsősorban nekünk szól. Ezt mind alá is írom, ahogy azt is, hogy a fesztivál már rég kinőtte magát, túllépett a klasszikus értelemben vett rockfesztivál léten, é...
A 15. születésnapjához érkezett, évről-évre nagyobb léptékűvé hízó fesztivál körül ezúttal egyszerre változott meg több dolog is. Egyrészt ismét új helyszínre került a buli, másrészt az egyik korábbi fő szponzor, a Borsodi Sörgyár helyére a Soproni lépett be, harmadszor pedig – és talán ez a legfontosabb változás – az eddig „az utolsó nyári fesztiv...
Az utóbbi évek egyik legnagyobb vihart kavart történése egyértelműen a Dream Theater, illetve most már csak ex-dobosuk, Mike Portnoy közötti szappanopera volt. A prog színteret tekintve biztos, de az egész metal műfajra is igaz, hogy kevés tagcsere borzolta a kedélyeket hasonló nagyságrendben mostanában. Nemcsak azért, mert vitathatatlanul a Dream ...
Ha emlékeim nem csalnak, talán még sosem született Shock! beszámoló a Zöld Pardon rock keddjének keretében fellépő hazai zenekarról, noha stábunkból nem egyszer ellátogatott valaki megnézni egy-egy keddi ZP-s koncertet. Mivel azonban pesti Moby Dick bulira meglehetősen ritkán kerül sor, volt akkora esemény a soproni csapat ezen fellépése, hogy nem ...
A Zlin melleti Vizovicében, a Jelínek likőrgyár területén megrendezett nemzetközi fesztivál főleg a metal hagyományosabb irányzatai kedvelőinek jelent biztos pontot a nyár közepén. A két fronton zajló eseménysorozatban a lényeg természetesen most is a főszínpadra koncentrálódott, míg a kisszínpadon jobbára helyi érdekeltségű, feltörekvő zenekarok m...
Mint az egyik helyszínen felmart ingyenes programmagazin interjújából is újfent kiderült, Jon Bon Jovinak és Richie Samborának még 2011-ben is magyarázkodnia kell a '80-as évek feltúrt frizurái miatt. Ez azonban teljesen lényegtelenné silányul a Bon Jovi újabb európai turnéja iránti elképesztő érdeklődés fényében. Az aktuális bécsi koncertre körülb...
Bár az elmúlt két évben nem vettünk részt a németországi fesztiválon, elmondható, hogy kisebb, majd még kisebb társasággal jó néhány éve rendszeresen tiszteletünket tesszük a Bang Your Head!!!-en. Sajnos a legutóbbi, 2008-as látogatásunk élménybeszámolójának anyaga a technika ördögének „köszönhetően” megsemmisült annak idején, és újraírására sem ke...
Azt hiszem, a két évvel ezelőtti jubileumi banzáj volt a vízválasztó. Mármint nem az én életemben, mint inkább a Hegyalja Fesztiváléban. Akkor produkáltak tán először olyan nézőszámot – cirka hetvenegyezer látogató – amire már abszolúte nem lehetett lesajnálóan legyinteni, a jól ismert „Hegyalja – legalja” szlogent szajkózva. Meg persze abban az évbe...
Az elementárisra sikeredett tavaszi budapesti koncert után természetesen nem volt kérdés, hogy élni kell a lehetőséggel, és ha már egy éven belül kétszer is Magyarországra látogat a Slayer, az egyik leghangulatosabb vidéki fesztiválon is muszáj megnézni őket. Még akkor is, ha szerencsétlen Jeff Hanneman továbbra is csak lábadozik, és nincs társaival,...
Fogalmam sem volt, mire számítsak ettől a koncerttől. A Whitesnake Slide It In – 1987 – Slip Of The Tongue mesterhármasa életem meghatározó albumai közé tartozik, de a régebbi bluesos dolgaik is közel állnak hozzám, ráadásul David Coverdale hosszú évek óta két olyan übergitárossal nyomul Doug Aldrich és Reb Beach személyében, akiknek minden megnyil...
Az A38 terasza remek koncerthelyszín az olyan kaliberű bandáknak, mint a Karma To Burn. A színét a naplementével együtt változtató Duna ideális hátteret nyújtott a stoner rock egyik legkultikusabb képviselőjének magyarországi jelenéséhez, amit a műfaj (zömében harmincas) fanatikusai több mint egy évtizede vártak.
Habár jó ideje köztudott, hogy a Judas Priest és a Whitesnake is Budapestre készül, mégis meglepően sok magyarral akadtunk össze mindkét bulin (csak a prágai szálláshelyen két másik hazai, a koncertre érkezett társulatba botlottunk). Úgy látszik, sokan vagyunk, akiknek megért ennyi utazást ez a két (illetve Bécs vonatkozásában három) legenda – az e...
Mindenki a tavalyira készült, pedig az idei volt a jobb. Magamat is ideértem, mert a novemberi élmény megerősítése, és nem felülírása végett látogattam el Sting második budapesti szimfonikus koncertjére. Ezúttal nem volt nagyobb csinnadratta, néhány utcai óriásplakát kivételével senki és semmi nem fokozta a várakozásaimat. Ráadásul előző este southe...
Egy Hatebreed koncert értékelése igazából csak egyetlen módon történhet: ha hazaérve minden testrészed egyben van és sehol sem érzel fájdalmat, akkor valami nagyon nem stimmelt. Na persze nem a bunkó HC/metal koronázatlan császáraival, hiszen ők gyakorlatilag képtelenek hibázni: ahogy lemezen is mindig hozzák a magas színvonalat, úgy élőben is gara...
Facebook
Twitter