Shock!

szeptember 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Gamma Ray: To The Metal

Gamma Ray: To The Metal

Nem vita kérdése, hogy Kai Hansen élő legenda, akinek a klasszikus Helloween és Gamma Ray albumokért minden körülmények között kijár a maximális tisztelet, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy tévedhetetlen. Miután a '90-es évek közepén Kai elragadta a mikrofont a nála technikailag sokkal jobb képességű, ám sarkos Ralf Scheeperstől, a Gamma Ray folyamatosan egyre jobb albumokat csinált, alaposan hozzá is járultak a tradicionális heavy metal életben tartásához, majd újonnani megerősítéséhez.

 

Fozzy: Chasing The Grail

Fozzy: Chasing The Grail

A Fozzy a pankrátor Chris Jericho és a Stuck Mojo gitáros agytrösztje, Rich Ward közös gyermeke, ami eredetileg amolyan összmetal-tribute-ként startolt, ez azonban már a második lemezük a 2005-ös All That Remains után, amin csak saját dalok szerepelnek. Az az anyag is pofás volt, de a Chasing The Grailnél már végképp azt érzem, hogy beérett a zenek...

Brant Bjork: Gods & Goddesses

Brant Bjork: Gods & Goddesses

Fura figura ez a Brant Bjork. Pár évig veri a dobokat a - sokunk számára - megkerülhetetlen stoner alapbanda Kyussban, majd alig húszévesen ott is hagyja őket, mondván, már kezd kiégni. Aztán továbbáll a desert rock színtér kettes számú zenekarába, a Fu Manchuba, ahol valamivel több időt tölt el, és itt is feldobol pár klasszikussá váló lemezt.

Indukti: Idmen

Indukti: Idmen

Mondtam már, hogy szeretem a váratlan meglepetéseket? Gőzöm sincs, mi történik Lengyelországban, de olyan szinten elkezdték ontani a nemzetközi szinten is totálisan rendben lévő csapatokat, ami mindenképpen kalaplengetést érdemel.

V/A: God Of War III - Blood & Metal

V/A: God Of War III - Blood & Metal

Tökéletesen érthető, miért igyekezett nagy publicitást csapni a Roadrunner annak, hogy a kiadó csapatainak dalaiból állt össze a God Of War III hivatalos soundtrackje, hiszen a PS3-játék a megjelenésétől számított mindössze egy hónap alatt több mint 1,1 millió példányban fogyott világszerte, amihez hasonló eladásokról a halódó lemezipar ma már java...

1killembrace: Kainism

1killembrace: Kainism

Ugyan a lemez még 2008-ban jelent meg, de a zenekar szeretné, ha írnánk róla, nos, legyen. A melodikus (svéd vonalas) death metalt játszó csapat több zenekar átalakulásával kelt életre, és a fogósan egyszerű riffek, melodikus szólók és az üvöltős énekstílus követői. Ami mind szép és jó, csak valahogy nem érzem az átütő erőt, ám a legkínosabb, hogy ...

HIM: Screamworks: Love In Theory And Practice

HIM: Screamworks: Love In Theory And Practice

Én nem tudom, hogy a maradandó meghülyülés jele, hogy mostanában sorra olyan zenék iránt kezdek tartós rajongást érezni, mint a Placebo, The Used, a Thirty Seconds To Mars vagy a Lostprophets, vagy csak a HIM kezd felnőttebb zenét játszani – a saját keretein belül természetesen – és nem kizárólag a 16 éves kiscsajok kegyeit szeretnék elnyerni, hane...

High On Fire: Snakes For The Divine

High On Fire: Snakes For The Divine

Fene se gondolta volna, de az az igazság, hogy erre mifelénk még nem igazán írtunk High On Fire lemezről, így aztán nem fog megártani, ha történelemórásat játszunk. Na szóval, volt a kilencvenes években egy Sleep névre hallgató stoner zenekar, amely már fennállása idején is, de az évtized végén lezajlott feloszlását követően meg aztán pláne, igazi ...

Sinestesia: The Day After Forever

Sinestesia: The Day After Forever

Bevallom, valahogy mindig fázom az olasz zenekaroktól. Főleg, ha a biográfiájukban két neves zenekarnak is hibásan írják le a nevét (már akikkel együtt játszottak, de mindegy is). Nem nehéz azt sem kitalálni, hogy dallamos progos zenét játszik a Sinestesia, ami egészen addig még rendben is volt, amíg be nem kúszott az ének, amivel aztán agyon is cs...

Thirty Seconds To Mars: This Is War

Thirty Seconds To Mars: This Is War

A 30 Seconds To Mars This Is War című albuma a 2009-es év azon kiadványai közé tartozott, amit tűkön ülve vártam. Ők is szinte a kínai demokrácia lassúságával készítették el az új dalokat, jó alaposan, ami után értelemszerűen azt vártam, hogy minimum a komplett állkapcsomat kelljen keresgélnem valahol a padló alatt. Nos, nem így történt.

Heathen: The Evolution Of Chaos

Heathen: The Evolution Of Chaos

Annak ellenére, hogy igazi népszerűségre soha nem tudtak szert tenni, a Heathen egyike volt a tengerentúli dallamos thrash vonal legizgalmasabb bandáinak. A nyakatekert, fifikás, ámde messzemenően fogós dalok, a zseniális gitárjáték és a remek énekdallamok mind messze az átlag fölé helyezték a zenekart. A sors fintora, hogy zsenialitásuk ellenére s...

Airbourne: No Guts. No Glory.

Airbourne: No Guts. No Glory.

A március elején Budapesten is megalázóan tökéletes koncertet adó ausztrál Airbourne-t sokan hajlamosak leírni azzal, hogy sima AC/DC klón, amiben van is némi igazság, a dolog azonban nem kizárólag ennyiről szól. A Dürerben még amellett is a jelenkor egyik legfeszesebb, leghúzósabb rockbandája feszült a hangszereknek, hogy valahol minden daluk, min...

HARD: Time Is Waiting For No One

HARD: Time Is Waiting For No One

Akad a magyar rockzenében néhány megfejthetetlen talány, így talán nem gáz, ha bevallom: számomra a HARD ezek közé tartozik. Adott volt öt nagymúltú zenész, akik összejöttek, hogy betöltsenek itthon egyfajta űrt, a végeredménnyel azonban egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. A retro és az anakronizmus között elég vékony a választóvonal, nem is sikerül...

Shapat Terror: Mentés másként...

Shapat Terror: Mentés másként...

Sokszor megállapítottuk már, de manapság alighanem jobban igaz, mint valaha: a honi stoner színtér egyszerűen virágzik. Kevesen örülnek ennek nálamnál jobban, annak meg pláne, hogy végre megjelent az említett szubkultúra tán legfílingesebb formációjának, az egri Shapat Terrornak a bemutatkozó lemeze.

Audrey Horne: Audrey Horne

Audrey Horne: Audrey Horne

Szeretem (az) Audrey Horne-t. Ezzel az indítással nem a hirtelen feltámadt leszbikus hajlamaimat kiáltom világgá, csupán erre pár éve létező, a Twin Peaksből menekített nevű norvég zenekarra kattantam rá végérvényesen (már az előző lemezzel, ha pontosan szeretném a kórtörténetet felvázolni). Anno a sorozat is masszív függést okozott, nincs ez máské...

Serj Tankian: Elect The Dead Symphony

Serj Tankian: Elect The Dead Symphony

Tény, hogy léteznek olyan előadók, akik a zenekaruk nélkül csupán félkarú óriások. Talán nem lövök le nagy poént már a kritika elején, ha elárulom: az Elect The Dead szimfonikus változata sem jó, sőt.Hiába zenél Serj Tankian mögött a komplett Aucklandi Filharmonikusok csapata és hiába érződik, hogy Serj valami igazán grandiózusat szeretett volna lé...

Crazy Lixx: New Religion

Crazy Lixx: New Religion

A Crazy Lixx 2007-es első albumát hallgatgattam ugyan, de összességében eléggé elment mellettem. Komoly rejtély, miért, mert a New Religion hatására megint feltettem, és most egyből működött... Hiába, néha csupán pillanatnyi hangulaton vagy apró nüanszokon múlik, eltalálja-e az embert egy új csapat vagy sem.

Scorpions: Sting In The Tail

Scorpions: Sting In The Tail

Aligha kaphatott volna jobb reklámot az új Scorpions album (sorrendben a tizenhetedik), mint a belengetett turné utáni feloszlást, amit azért nem árt fenntartásokkal kezelni. Simán el tudom képzelni, hogy a veterán hannoveri rockerek most még komolyan is gondolják, hogy a Sting In The Tailt követő 2-3 évnyi koncertezés után szögre akasztják a hangs...

Devin Townsend Project: Addicted!

Devin Townsend Project: Addicted!

Devin Towsend négylemezes eposzának második tétele az Addicted!. A Ki akusztikus, kicsit olyan se íze-se bűze lemezét nem tudtam teljesen megkedvelni, valahogy végig az volt az érzésem, hogy egy összekötözött lábú, ugrásra kész oroszlánt próbált zenével megjeleníteni.

Dommin: Love Is Gone

Dommin: Love Is Gone

Új trend van születőben. Mióta a Volbeatet felkarolta a Metallica és a világ egy nagyobb szelete rádöbbent, hogy milyen bulis a metalköntösbe bújtatott Elvis, várható volt, hogy előbb-utóbb felbukkannak hasonló stílusú csapatok. A Roadrunner (melyik más kiadó) le is csapott a Domminra, akiket leginkább egyfajta Type O Negative/Danzig/Volbeat/HIM/El...

White Wizzard: Over The Top

White Wizzard: Over The Top

A Los Angeles-i White Wizzard tipikusan az a zenekar, amit a közönség egy része boldogan ölel majd a keblére, a többiek pedig vagy értetlenül merednek maguk elé, vagy gúnyos megjegyzéseket téve lépnek tovább. A huszonéves amerikai srácok ugyanabba az iskolába tartoznak, mint mondjuk a Bonded By Blood vagy a Fueled By Fire, azaz valami olyasmiben ut...

Bruce Kulick: BK3

Bruce Kulick: BK3

Bruce Kulick aligha szorul külön bemutatásra, hiszen több mint egy évtizeden át gitározott minden idők egyik legnagyobb rockzenekarában, a KISS-ben, játéka olyan meghatározó jelentőségű albumokat fémjelzett, mint a maszk nélküli felállás legsikeresebb teljesítménye, az 1987-es Crazy Nights vagy legkeményebb lemezük, a '92-es Revenge.

Virgin Snatch: Act Of Grace

Virgin Snatch: Act Of Grace

Metallica vagy Megadeth? Ez az álnok kérdés szinte minduntalan felüti a fejét, ha thrash metalról esik szó, s a válasz ilyenkor vagy az, hogy „há' mégis mit gondolsz, ember, még szép hogy a Talicska", vagy szimplán egy kisípolnivalóan cifra anyázás. Vagy Slayer. Én is sokáig gondban voltam, ha ezen kellett eltöprengenem, ám aztán megismertem a Test...

Wrong Side Of The Wall: Wrong Side Of The Wall

Wrong Side Of The Wall: Wrong Side Of The Wall

A Wrong Side Of The Wall az egykori Insane frontember Knapp Oszkár és a volt Bones tagjainak közös csapata. Korábban egy EP-jük jött ki úgy, hogy ingyenesen lehetett letölteni a honlapjukról, most pedig hasonló formában férhető hozzá a teljes debütáló album is, de aki még mindig ragaszkodik a fizikai formátumhoz, az a koncerteken természetesen megv...

Proghma-C: Bar-Do Travel

Proghma-C: Bar-Do Travel

Talán említésre került már e magazin hasábjain, hogy Lengyelország az utóbbi időben milyen döbbenetes mód belehúzott metal téren. Egymás után, szinte hónapról hónapra érkeznek az új formációk korongjai, és bizony nem egy esetben igen figyelemre méltó a végeredmény. Ez a helyzet a gdanski Proghma-C elnevezésű zenekarral is, debütáló lemezük ugyanis ...

Rob Zombie: Hellbilly Deluxe 2: Noble Jackals, Penny Dreadfuls And The Systematic Dehumanization Of Cool

Rob Zombie: Hellbilly Deluxe 2: Noble Jackals, Penny Dreadfuls And The Systematic Dehumanization Of Cool

Kellemetlen meglepetést jelent az új Rob Zombie album, pedig a zenébe öntött trash-horror pápája eleve magasra srófolja az elvárásokat a címválasztással. Ugyebár a Hellbilly Deluxe volt 1998-ban az a debütáló anyag, amivel az énekes egyértelműen bebizonyította, hogy szólóban, a White Zombie többi tagja nélkül is életképes: csak az Államokban több m...

Taking Dawn: Time To Burn

Taking Dawn: Time To Burn

Las Vegas eddig nem éppen a metal mekkájaként élt a köztudatban, hirtelen a Slaughtert leszámítva nem is nagyon jut eszembe olyan keményebb kötésű csapat, akik a nevadai sivatag közepéből startolva tettek volna szert világhírnévre. Az utóbbi években is inkább csak a The Killers öregbítette a szerencsejátékok fővárosának hírnevét, mintsem valami tök...

107. oldal / 226

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.