Shock!

szeptember 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Karthago: Időtörés

Karthago: Időtörés

A legendáknak alanyi jogon kijár a tisztelet, nincs is ezzel semmi gond, az pedig aligha képezheti vita tárgyát, hogy a Karthago magyarországi viszonylatban legendás név. A több mint egy évtizeddel ezelőtti újjáalakulás nyilván az ő mítoszukat is megkoptatta egy kissé, a 2004-es utolsó lemez sem szólt valami nagyot, de alapvetően miért ne csinálnának még egy újat, ha éppen úgy tartja kedvük? Nyilván eközben mindenkinek megvan a maga saját élete is, de egy 30 éves születésnapot azért mégis meg kell ünnepelni valahogy...

 

Nile: Those Whom The Gods Detest

Nile: Those Whom The Gods Detest

Ez van. Eltelt két év, megérkezett az újabb Nile lemez és persze, hogy ez is mestermű! Pedig annyira akartam utálni és kegyelmet nem ismerve a földbe döngölni ezt az albumot egy velejéig negatív kritika képében, legalább egyszer az életben, de nem, Karl Sanders az, aki nem ismer kegyelmet.

The Company Band: The Company Band

The Company Band: The Company Band

A Társaság tudja, mit csinál. Már figyel téged egy ideje, jól tudja, mit szeretnél hallani: a hatvanas-hetvenes években gyökerező ős-rockot, blues-zal jócskán nyakon öntve. Feelinges gitártémákat, húzós riffekkel és megjegyezhető szólókkal, az egész tetejébe pedig remek dallamokkal operáló kitűnő énekest. Az se baj, ha mindezen túl még a szövegek i...

Winger: Karma

Winger: Karma

Habár Lars Ulrichnak, illetve két húgyagyú MTV-s rajzfilmfigurának köszönhetően Kip Wingert évekig legfeljebb körberöhögni volt ildomos, a fickó ettől még simán ott van a legnagyobb hard rock dalszerzők között, így aztán az underground legmélyére szorult melodikus műfaj hívei nem kis várakozással tekintettek a Karma elé.

Bon Jovi: The Circle

Bon Jovi: The Circle

Jobban belegondolva fogalmam sincs, miért hallgatom meg mindig az újabb és újabb Bon Jovi lemezeket, amikor pontosan tudom, hogy nem várhatok tőlük semmit. A legutóbbi Lost Highway album lazulása után Jon Bon Jovi és Richie Sambora ezúttal is beígérték a rockosodást, a klasszikus sound mai verzióját, de aki ennek hallatán fellelkesült, azt szeretné...

Ricky Warwick: Belfast Confetti

Ricky Warwick: Belfast Confetti

Emlékszel még Ricky Warwickra? Ha a harmincas éveidet taposod, és a '90-es évek első felében nézted az MTV-t, alighanem igen: ő volt a brit The Almighty vörös sörényű énekes/gitárosa, akit a szigetország zenei sajtója istennek kiáltott ki, de hazáján kívül soha nem tudott befutni, pedig mindent megtett ennek érdekében.

Magnum: Into The Valley Of The Moonking

Magnum: Into The Valley Of The Moonking

A brit Magnum sosem volt igazi sztárbanda, de azért elég szépen elzenélgetnek a '70-es évek eleje óta – (még ha volt is közben egy 6 éves kihagyásuk), ez pedig már a tizenötödik albumuk a sorban. Szerencsétlenek jól bele is álltak vele a földbe az SPV csődje miatt, pedig a gitáros Tony Clarkin és az énekes Bob Catley nevével fémjelzett zenekar mind...

Lynyrd Skynyrd: God & Guns

Lynyrd Skynyrd: God & Guns

„I've lost everything I've had, but I'm not dead, at least not yet", énekli Johnny Van Zant a 6 év szünet után megjelent új Lynyrd Skynyrd lemez nyitódalában, az óriási Still Unbrokenben, és az ember rögtön hisz is neki. Tényleg döbbenetes, hogy veri a sors minden idők legnagyobb southern rock bandáját, idén ismét a zenekar két tagja hunyt el (janu...

Lynch Mob: Smoke And Mirrors

Lynch Mob: Smoke And Mirrors

George Lynch betonfejű önsorsrontó hírében áll, és az utóbbi egy-másfél évtized igazolni is látszott a '80-as évek egyik legtündöklőbb tehetségű gitárhősének legendáját: George játéka zenészek tízezrei számára szolgált kiindulási alapként a klasszikus Dokken albumokon, a '90-es évek új zenei trendjeinek hatására azonban kissé megkattanni látszott.

The Poodles: Clash Of The Elements

The Poodles: Clash Of The Elements

A svéd The Poodlest sokáig az előítéleteim miatt nem vettem komolyan. Rettenetes név, vicceskedő imázs, köszi, inkább nem, mondtam az előző két lemezükre, pedig a zene önmagában még tetszett is. A körítéssel együtt viszont elriasztottak maguktól. Bevallom, először a Clash Of The Elementset is csak azért hallgattam meg, mert tetszett a borítója, azt...

Arjen Lucassen's Guilt Machine: On This Perfect Day

Arjen Lucassen's Guilt Machine: On This Perfect Day

Arjen Anthony Lucassen zeneszerző/multihangszeres nevét sokan valószínűleg a terebélyes kompozíciók tárházaként számon tartott Ayreon révén ismerik, de emellett még számos egyéb mellékprojekt is kötődik a holland zseni nevéhez, elég csak a slágeresebb Star One-ra vagy az ambientes Ambeonra gondolni; termékenysége már-már emberfeletti.

3 (Three): Revisions

3 (Three): Revisions

A korábban 3, majd Three, most már leginkább Three (3) néven futó zenekar (talán egyszer eldöntik véglegesen, netán a következő lemezhez kitalálnak valami más kombinációt, ki tudja), új lemezzel kedveskedik, mely a Revisions címet kapta.

Fu Manchu: Signs Of Infinite Power

Fu Manchu: Signs Of Infinite Power

Van egy jó hírem, és – ahogy az már lenni szokott – van mellé egy rossz is. Kezdjük a rosszal: a jó öreg doktor Fu Manchu 2009-es lemezén senki ne keressen semmi újdonságot. Ha ismered Scott Hillék legjobb munkáit (In Search Of..., The Action Is Go, King Of The Road), akkor mindent tudsz az Infinite Powerről is. Ráadásul az anyag nem a változatossá...

Infernal Tenebra: The Essence Of Chaos

Infernal Tenebra: The Essence Of Chaos

Valószínűleg a mocskosul elnyugatiasodott világlátásom az oka annak, hogy ha a burger kinges pólómat leszaggatom magamról, akkor se tudnék egyetlen horvát metal együttest se megemlíteni magamtól, pedig még a mindenható Wikipediát is meginterjúvoltam, hátha ő okosabb nálam e téren, de rendre olyan csapatokat ajánlott fel a drága, amiknek még a nevük...

Immortal: All Shall Fall

Immortal: All Shall Fall

Még jól emlékszem, amikor 2003 környékén egy interjúban az Immortal főnöke, Abbath arról beszélt feloszlásuk kapcsán, hogy nem látja már értelmét az Immortal életben tartásának, mivel mindent elmondtak e név alatt, amit csak szerettek volna.

KISS: Sonic Boom

KISS: Sonic Boom

Ahhoz képest, hogy két-három évvel ezelőtt Gene Simmons még a rá jellemző stílusban küldte el az anyjába az összes letöltögetős netezőt, miközben vadul fogadkozott, hogy a KISS soha többé nem is készít albumot, mert ilyen rajongóknak nem érdemes, most mégis itt a Sonic Boom.

Hollywoodoo: Hollywoodoo Light (unplugged special)

Hollywoodoo: Hollywoodoo Light (unplugged special)

Furcsa és megmagyarázhatatlan perverzióim egyike, hogy kifejezetten szeretem a magyar bandákat, ráadásul nem is kizárólag azokat, akik kifejezetten a keményzene terepéről támadják a jónép hallójáratait. A Hollywoodoo-val is már régi a barátság, és bár az első album idején kicsit már sok volt, hogy úton-útfélen a Jó reggelt és a Kívánj tízet! köszön...

Pearl Jam: Backspacer

Pearl Jam: Backspacer

Sajátos viszonyt ápolok a Pearl Jammel. Amit az örök kedvenc Ten – Vs. kettős óta csináltak, többnyire nem az én zeném, de azért minden albumuk előtt megelőlegezem nekik a bizalmat, hogy aztán már-már rituálészerűen megállapítsam: a maga nemében rendben van a dolog, csak nem nekem szól.

Shadows Fall: Retribution

Shadows Fall: Retribution

Képtelen lennék értelmesen megfogalmazni, miért, de az utolsó Shadows Fall album, a 2007-es Threads Of Life nem lett nálam olyan gyakran hallgatott kedvenc, mint két elődje. A helyén volt rajta minden, de valahogy mégsem kaptam úgy el a massachusettsi csapat hullámhosszát, mint a The Art Of Balance-nél és a The War Withinnél.

Cirrha Niva: For Moments Never Done

Cirrha Niva: For Moments Never Done

Hollandiáról elsősorban a fapapucs, a tulipán, Anneke, és persze a fű jut mindenki eszébe - és nem feltétlenül a progmetal. Főleg, ha ilyen tragikusan idétlen nevet választott magának egy zenekar, mint a Cirrha Niva (mi ez? és miért??).

Rammstein: Liebe Ist Für Alle Da

Rammstein: Liebe Ist Für Alle Da

Az úgynevezett Neue Deutsche Härte német zenei mozgalom egyik úttörőjének számító Rammstein idén már a tizenötödik születésnapját ünnepli, amire azért a kezdetekkor nem sokan számítottak volna. Az angolul gondolkodó világban szinte hihetetlennek tűnt, hogy egy nem angolul éneklő zenekarra is odafigyeljenek az emberek, mi több, komoly sikereket is e...

Urna: Iter Ad Lucem

Urna: Iter Ad Lucem

Egy zenekar neve sok esetben beszédes, elárulhatja a csapat stílusát, zenei attitűdjét. Az Urna elnevezés is igen sokat sejtet, és ha valamiféle éjfekete, gyászos-borongós temetkezési metalra gondolunk, akkor célba is találtunk. Két olasz személy (nevezetesen MZ - gitárok, hangeffektek, és RM - dalszövegek és vokál) gyermeke a 2004-ben alakított Ur...

Muse: The Resistance

Muse: The Resistance

Legyen szó pop/rock/alternatív zenéről, a Muse manapság egészen egyszerűen megkerülhetetlen. Ez a három, halálosan jellegtelenül kinéző angol srác olyan fura színfoltja lett a manapság többnyire összevissza burjánzó és önmagát ismétlő zenei világnak, amire az utóbbi években egyre ritkábban volt példa. Pedig ők is konkrétan megnevezhető zenekarok ha...

Municipal Waste: Massive Aggressive

Municipal Waste: Massive Aggressive

Ha szereted a zúzós thrash/crossover muzsikát, ma már nyilván nem szorul számodra bemutatásra a richmondi Municipal Waste, sőt, jó eséllyel láttad is őket szeptemberben, amint ízekre szedik a Dürert. Tony Forestáéknak élőben nem nagyon akad párjuk ezen a vonalon, ráadásul ez a másfél-két perces dühkitörésekre épülő, nem kicsit poénos megközelítésű ...

Porcupine Tree: The Incident

Porcupine Tree: The Incident

Steven Wilson és kis formációja nem könnyíti meg a zenekedvelők dolgát, de még a masszív Porcupine Tree rajongókét sem. Az új lemez koncept volta még nehezebben emészthetőbb zenei világot mutat be - bár nemrég volt szerencsém belehallgatni Wilson totálisan agyament instrumentális ki tudja milyen projektjébe, annál azért a The Incident jóval szereth...

Beardfish: Destined Solitaire

Beardfish: Destined Solitaire

A svéd Beardfish a hetvenes évek progrockját újítja fel úgy, hogy nem modernizálja teljesen, hanem a régi értékekből rakosgatnak össze új dalokat, ráadásul a meghökkentő ötletek miatt egyfajta zenebohócként is funkcionálnak. Ötödik lemezük, a Destined Solitaire gyakorlatilag a jól ismert ösvényen halad tovább, nem hiszem, hogy bárkinek meglepetést ...

Spiritus Mortis: The God Behind The God

Spiritus Mortis: The God Behind The God

A finn Spiritus Mortis több mint két évtizede zenél, és ismeretlenségükben bizonyára az is erősen közrejátszik, hogy irreálisan sokáig, egészen a 2000-es évek első feléig csupán demókban gondolkodtak. Biztos tudnának valami magyarázatot adni a dologra, de végülis nem ez a lényeg, jobb később, mint soha, az egykori Reverend Bizarre frontemberrel, Sa...

110. oldal / 226

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.