A Master, az Autopsy és a Grave után a death metal egy másik legendás képviselője, a Malevolent Creation is 2010-re időzítette új lemezének megjelentetését, s mint felsorolt társaik, úgy a floridaiak se kívánnak egy hajszálnyit sem elmozdulni arról a zenei ösvényről, melyet már több, mint húsz éve járnak rendületlenül.
Mire számítunk, ha megtudjuk, hogy adott egy tehetséges, ügyes gitáros, és két, eszméletlenül kivételes képességekkel megáldott énekes, akik úgy határoznak, hogy egyazon lemezen mutatják meg, mire képesek? Természetesen arra, hogy kiemelkedő dalgyűjtemény születik munkájukból, főleg, ha tisztában vagyunk vele, mit tettek le az asztalra előzőleg, sz...
Azt hiszem, sokan egyetértenek velem, ha azt mondom: a Melvins a világegyetem egyik legkülönösebb zenekara (a másik meg legyen mondjuk a Primus). Már ránézésre sem egyszerű arcok: rusnyák, mint az ördög valaga, ráadásul ott van a főnök King Buzzo, minden fodrász rémálma, akinek a fején valami egészen elképesztő madárfészek csücsül már hosszú évtize...
A My Chemical Romance legutóbb egy meglepően sötét hangvételű, ambiciózus konceptlemezzel próbált kibújni az emovilág császára skatulyából. Ha az akkori eredményt nézzük, akkor ez részben sikerült is, bár igazság szerint ehhez egy olyan trip is kellett, amiben a srácok magukat a klasszikus musicalszerző, Kurt Weill reinkarnációinak képzelve, a Quee...
Szögezzük le elöljáróban, én kifejezetten szeretem a Theriont. Ráadásul nem csak a – még a zenekarral leginkább ellenségesek által is elfogadott – Lepaca Kliffoth vagy Theli lemezeket, hanem az újabb cuccokat is, elsősorban pedig a Lemuria/Sirius B dupla anyagot. A Sitra Ahra azonban tényleg nem jó.
Bár ez az anyag már jó néhány hónapja megjelent, komoly hiba lenne elmenni a legjobb punk hatású magyar rock'n' roll banda ezévi kiadványa mellett. Szöszöék előző lemezükkel, a roppant sokszínűre és kerekre sikerült And Joystix For All-lal bizonyították, hogy a náluk alapnak számító aranyos, Ramones-os témák, meg a Wildhearts/Backyard/Hellacopters ...
Svédország nem tartozik épp a dinoszaurusz-maradványok fő lelőhelyei közé, ám mindmáig nem egy, még élő őslény tapossa északi vidékeit, melyek közül a Grave számít az egyik legvérszomjasabb szuperragadozónak. Gyakorlatilag a kezdetek kezdetén, egész pontosan 1986-ban léptek az extrém zene színpadára, s azóta kisebb szünetekkel ugyan, de végig jelen...
Mikor először pillantottam meg a koponyán álldogáló varjú (vagy holló, a fene se tudja megkülönböztetni ezeket) baljóslatú ábrázatát, rögtön eszembe vágódott egy emlék, amint egy kerti partin éppen emelkedett jókedvemben azt üvöltöm válogatott cimboráim gyűrűjében a fellegek felé, miszerint „Don't regret the rules I broke / When I die bury me in sm...
A penetráns, hullabűzzel mélyen átitatott death metal egyik legnagyobb legendája tért idén vissza, ami egy újabb bizonyíték arra, hogy a sírból is van visszaút. Sok mindennek nevezték már az 1987-ben alakult kaliforniai csapatot az évek során: gusztustalan, beteg, ocsmány, rettenetes.
Sully Erna a Godsmack énekeseként nemcsak arénákat megtöltő rocksztár, de igazi celeb is a tengerentúlon, így aztán nem csoda, hogy a még mindig remekül futó anyazenekar mellett idővel beindította szólókarrierjét is. A frontember saját bevallása szerint több mint hét évet dolgozott az Avalon dalain, ő írta, hangszerelte és producerelte az egész alb...
Steve Lukather nem okoz meglepetéseket ötödik (ha a furcsa karácsonyi izét is számítjuk, hatodik) szólóalbumával, a tőle elvárható színvonalat azonban megbízhatóan hozza – nagyjából így foglalhatnám össze az All's Well That Ends Well lényegét.
A Nelson ikrek szó szerint beleszülettek a showbusinessbe, de nemcsak ők, hanem már apjuk, a fiúk tinédzserkorában repülőszerencsétlenségben elhunyt countryénekes, Ricky Nelson is, lévén a nagyszülők is USA-szerte ismert és népszerű zenészek-énekesek voltak a maguk idejében.
Gus G. baromira megcsinálta a szerencséjét Ozzy Osbourne oldalán, de a nagypálya miatt sem tette félre saját bandáját, a Firewindet, hanem éppen ellenkezőleg: a hirtelen támadt óriási érdeklődést a zenekar népszerűsítésére igyekszik felhasználni.
Szinte egyszerre jelent meg a Dimmu Borgir és a Cradle Of Filth új albuma, de egyelőre valahogy mégsem érzékelem a versenyköpködést azt illetően, hogy az Abrahadabra vagy a Darkly, Darkly, Venus Aversa árusítja-e ki jobban a black metalt. Lehet, hogy csoda történt, és ma már tényleg csak kevesen látják ebben a lényeget? Nem merem magam ilyen illúzi...
Manapság igencsak áldásos dolog death metal rajongónak lenni, ekkora választék tán még soha nem állt a véresszájú fanatikusok rendelkezésére, mint napjainkban. Ám a maihoz hasonlóan a '80-as évek végén, valamint a '90-es évek első felében is irigylésre méltó időszakot éltek a stílus akkori imádói, hiszen ebben az időszakban alakult és forrott ki ig...
Az Alexisonfire zenéje saját meghatározásuk szerint a legjobban két, egymásra bicskát rántó katolikus iskoláslány küzdelmének zajára hasonlít: vagyis egyszerre zajos, veszélyes és vonzó. A 2000-es évek zenei világában eddigi 4 lemezükkel komoly nyomot hagyó kanadaiak ez alapján játszhatnának akár dallamos metalcore-t vagy jófajta stricicore-t is, d...
Aki figyelemmel követi mostanság a hazai hc/grind szcénát, az biztosan megfigyelte, hogy milyen izgalmas pezsgés jellemzi ezt a marcona irányzatot. Az Another Way és a Krampüs után itt van egy újabb csapat, akik nem kívánnak kimaradni a jóból, és bizony ők is kihasítanak egy szeletet az extrém zenei tortából.
Sokan sok helyen megírtuk már, hogy vannak érthetetlenül és indokolatlanul alulértékelt zenekarok. Elég csak az Armored Saintet, a Leatherwolfot vagy épp a Vicious Rumors-t említenem, nagyjából a megkérdezettek mindegyike helyeslően bólogatni, illetve hozsannázni fog, nevezettek ugyanis nem egyszerűen kultikus, sokkal inkább műfajukban kiemelkedőt,...
Vaskos fekete gyertya ég az éjsötét semmi közepén, fényében különös, a '60-as évek végének, '70-es évek elejének különféle narkotikumokkal átitatott, pszichedelikus világát idéző betűkkel fehérlik elénk: Electric Wizard - Black Masses. Ez a borító tökéletesen hűen mutatja meg, miről is fog szólni a lemez, de még inkább az Electric Wizard egész jele...
A Star One sokak számára talán nem mond túl sokat, de ha azt a nevet dobom a kalapba, hogy Arjen Anthony Lucassen, akkor több főben is világosság gyúlhat. A holland zsenit legtöbbször az Ayreonnal azonosítják, mely jó néhány projektje közül a legepikusabb és legösszetettebb, s talán ez az, ahol a mester tehetsége teljes fényében tündökölhet.
Az Unruly Child 18 évvel ezelőtti debütálását ma is könnyes szemmel emlegeti minden AOR rajongó. A Mark Free énekes (azelőtt King Kobra, Signal), Bruce Gowdy gitáros és Jay Schellen dobos (Hurricane) fémjelezte csapat a műfaj klasszikus sablonjait variálta, de mégis volt a zenében valami olyan frissesség és extra dinamika, ami kiemelte őket az akko...
A mohácsi Solar Scream nem éppen egy örökmozgó csapat, egykori shockos kollégánk, Kántor Tamás gitáros és társai inkább csak a háttérbe húzódva, figyelgetve alkotnak. Nyilván nincsenek illúzióik azt illetően, meddig lehet jutni Magyarországon ezzel a zenével...
Van úgy, hogy a kedvenced azért a kedvenced, mert pont olyan zenét játszik, amit éppen pont nagyon szeretsz. Aztán az is előfordul, hogy a kedvenced éppen csak egyetlen tulajdonsága miatt a kedvenced, mert az azt egyet úgy tudja, mint senki más a glóbuszon. Aztán vannak azok a kedvencek, akik valamiben valamikor elsők voltak, és úgy emlékszünk ráju...
Íme egy újjáalakulás, ami jóval többet váratott magára a kelleténél. A San Francisco-i Forbidden a thrash fénykorában sem számított soha akkora névnek, mint a Testament vagy akár az Exodus, első két klasszikus albumukkal, az 1988-as Forbidden Evillel és az 1990-es Twisted Into Formmal azonban a műfaj igazi sarokköveit helyezték el a térképen.
Akárcsak a Cradle Of Filth-é, úgy a Dimmu Borgir nevének puszta említése is a mai napig képes automatikus sugárban hányást kiváltani egy csomó emberből, pedig a nagy „ki az igazi black metalos, és ki az áruló, aki Britney Spearsszel és Fred Dursttel van egy szinten?" vita már jó tíz éve lecsengett.
A szűk két és fél hónapja Magyarországon is tiszteletét tevő Dave Wyndorf azokkal játszik egy ligában, akik túlélték a saját halálukat. Nem tudom pontosan, hogy azon a jó négy évvel ezelőtti kába éjszakán ténylegesen meghalt-e néhány percre, vagy megúszta enélkül, de az tuti, hogy a gyógyszer-túladagolás simán bizonyulhatott volna végzetesnek is.
Nem csupán egyszer írtam már le ezeken a hasábokon, hogy Rob Halford igyekszik mindent többszörösen aprópénzre váltani, mióta csak megszerezte szólóprodukcióinak összes jogát. A DVD-k során, ilyen-olyan újrakiadásokon, válogatásokon, illetve ezek különféle összekapcsolt mutációin az ember könnyen túllép (különösen így a letöltések korában), a taval...
Facebook
Twitter