Vannak olyan esetek, amikor a lemezborító tökéletesen kifejezi a zene lényegét. Nincs ez másképp a The Shadow Theory esetében sem: ránézel és már tudod is, hogy ez valami sötét, misztikus, netán kingdiamondi felhangokat sem nélkülöző beteges muzsikát rejtő konceptlemez.

Kétség sem férhet hozzá, hogy Carlos Santana igazi gitáristen, még ha nem is feltétlenül abban a stílusban mozog, amit mi itt elsősorban a zászlónkra tűztünk. Én személy szerint többnyire kedvelem a '70-es évek-beli dolgait, és ugyan a veterán mexikói mestert a leghatalmasabb mainstream szupersztárok közé repítő Supernatural lemeztől és az azóta ké...

A Whores Of Tijuana nem mexikói csapat, és nem szajhák alkotják. Hanem három fiatalember a kaliforniai Orange Countyból, ahol mindig süt a nap, közel a végtelen képzetét nyújtó sivatag, a gyönyörű lányok mindenre kaphatók, a pia és a fű pedig sosem fogy el.

Az Audioslave, a Velvet Revolver, a Them Crooked Vultures vagy a Chickenfoot óta már nem sok lehetséges szupergroup összeállítás létezik, ami igazán nagy megdöbbenést okozhatna a rockszíntéren. Duff például boldog, hogy beszállhat a Jane's Addictionbe, ami egyszerre meglepő és örömteli, de mondjuk mindezt azzal magyarázni, hogy az ő kertjében sem n...

„We are Motörhead, we play rock and roll" – Lemmy legendás koncertnyitó köszöntése mindennél jobban lefedi a lényeget, voltaképpen évtizedek óta pont elegendő lenne ennyit írni minden újonnan megjelent anyagukról. És a sokak által szajkózott állásponttal szemben nem azért, mert hogy minden Motörhead lemez csontra egyforma, sokkal inkább azért, mert...

Rendkívül ritka az olyan zenekar, amelyik voltaképpen létrehoz egy új zenei stílust, ráadásul ezt mindvégig finoman a háttérben maradva teszi, de olyannyira ám, hogy egy jó darabig még lemezt sem ad ki. Na, a Yawning Man pont ilyen.

Alighanem Michael Weikath is érezheti, hogy a Helloween a 25 éves jubileumra kiadott speciális önfeldolgozó válogatásalbummal alaposan elvetette a sulykot. Én legalábbis hajlamos vagyok ezt belelátni a 7 Sinners határozott keménységébe, noha az újkori Helloween a jellegzetes hülye vicceket leszámítva sosem töketlenkedett feleslegesen.

A Master, az Autopsy és a Grave után a death metal egy másik legendás képviselője, a Malevolent Creation is 2010-re időzítette új lemezének megjelentetését, s mint felsorolt társaik, úgy a floridaiak se kívánnak egy hajszálnyit sem elmozdulni arról a zenei ösvényről, melyet már több, mint húsz éve járnak rendületlenül.

Azt hiszem, sokan egyetértenek velem, ha azt mondom: a Melvins a világegyetem egyik legkülönösebb zenekara (a másik meg legyen mondjuk a Primus). Már ránézésre sem egyszerű arcok: rusnyák, mint az ördög valaga, ráadásul ott van a főnök King Buzzo, minden fodrász rémálma, akinek a fején valami egészen elképesztő madárfészek csücsül már hosszú évtize...

Szögezzük le elöljáróban, én kifejezetten szeretem a Theriont. Ráadásul nem csak a – még a zenekarral leginkább ellenségesek által is elfogadott – Lepaca Kliffoth vagy Theli lemezeket, hanem az újabb cuccokat is, elsősorban pedig a Lemuria/Sirius B dupla anyagot. A Sitra Ahra azonban tényleg nem jó.

Bár ez az anyag már jó néhány hónapja megjelent, komoly hiba lenne elmenni a legjobb punk hatású magyar rock'n' roll banda ezévi kiadványa mellett. Szöszöék előző lemezükkel, a roppant sokszínűre és kerekre sikerült And Joystix For All-lal bizonyították, hogy a náluk alapnak számító aranyos, Ramones-os témák, meg a Wildhearts/Backyard/Hellacopters ...