Emlékszem, a 2002-es Summer Rocks fesztiválon, a PeCsa szabadtéri színpadán mekkora bulit rittyentett annak idején a brit dallamos hatosfogat. Bár az első pár lemezük megvolt, de jómagam igazából ott kattantam rájuk, és ahogy elnéztem, az alapból a keményebb zenékre beállított közönséget is egész szépen felpörgették lendületes műsorukkal és szimpatikus kiállásukkal. Pedig a Borknagar és az In Flames közé beékelve voltak kénytelenek játszani, ami nem kis kihívás lehetett nekik...
Adott egy jó évtizede létező, bel- és külföldön egyaránt sikeres Iron Maiden tribute csapat, ahol a tagság magját alkotó arcok egyszer csak elhatározzák, hogy ennyi év közös muzsikálás után végre nekiülnek saját dalokat szerezni. Ugye nem lepődik meg senki, ha egy ilyen esetben a végeredmény erőteljesen maidenes lesz?
A washingtoni Darkest Hour is azon csapatok táborába tartozik, akik ugyan már a kilencvenes években is léteztek, ám igazi nevet csak az ezredfordulóval megjelenő, és aztán felfutó metalcore vonal meglovaglásával szereztek. Lehet, hogy ők viszonylag keményebbek voltak társaik jó részénél, vagyis a refrénjeikben nem fakadtak könnyekre, ám mégis, az a...
A halfordi örökség legfőbb germán letéteményese nem sokat kockáztat ezzel az albummal – egyszerre hibája és erőssége e tény ennek a tucatnyi dalt felvonultató opusznak. A jó Ralf (ex-Tyran’ Pace, ex-Gamma Ray, jelenleg Primal Fear) ugyanis épp azt nyútja itt is, amihez köztudottan a legjobban ért: erősen Priest-hatású, hasító metalt nyomat, szinte ...
Pajszer. Mindig is úgy gondoltam, Kirk Windstein és bandája a lehető legtökéletesebb nevet választotta magának. Súlyos, agresszív, és biztosít róla, hogy nem érdemes velük baszakodni, mert akkorát kaphatunk az arcunkba, hogy a fogaink kihullanak tőle. A zenéjük pedig ugyanilyen, mióta csak a '90-es évek legelején ez a kaporszakállú tömzsi dühcsomag...
Egyvalamit szögezzünk le mindjárt a legelején: a névválasztás ennél pocsékabbul nem igen sikerülhetett volna. Mintha valami gagyi viccbandáról lenne szó, holott a londoni székhelyű, ám többnemzetiségű zenekar egyáltalán nem tűnik egyszeri, vagy olcsó poénnak.
Azt hiszem, nem lehetünk túl sokan, akik a '98-as debüt, a The Dark Discovery megjelenése óta követjük nyomon a svéd zenekar ténykedését. Jómagam már ekkor szimpatizálni kezdtem muzsikájukkal, mely egyfajta dark powerként volt leginkább leírható, klasszikus Iced Earth, Paradise Lost és korabeli Symphony X hatásokat-hangulatokat ötvözve, már úgy nag...
A brit Onslaught a '80-as évek brit thrash színterének vezető triumvirátusába tartozott két később érkezett társa, a Sabbat és a Xentrix mellett, és egy rakás kortársukhoz hasonlóan az előző évtizedben alakultak újjá, hogy a polgári meló mellett metalkodjanak is egy kicsit. Az ilyesmi gyakran jár keservesen röhejes eredménnyel, a három régi tagot (...
A győri zenekar negyedik albuma ékes példája annak, hogy napjainkban már tökéletesen felesleges nyugati stúdiókra, illetve hangmérnökökre, producerekre ácsingózni ahhoz, hogy eurokonform módon szólaljon meg egy magyar album.
Habár Wendy Dióra sokan kígyót-békát kiabálnak az utóbbi hónapokban, mondván, hogy pénzt akar csinálni Ronnie James Dio halálából, én nem osztom ezeket a vélekedéseket. Most komolyan, talán jobb lenne, ha senki sem gondozná minden idők egyik leghatalmasabb rockénekesének hagyatékát? Amíg nem jelennek meg a DIO logo alatt vállalhatatlan tartalmú, té...
Lehet vitatkozni azon, hogy vajon a világnak tényleg egy újabb Metallica koncertfelvételre van-e szüksége, pláne az utóbbi pár év több DVD-je és a maxikon folyamatosan csepegtetett élő cuccok után, de a tavaly év végén kiadott Live At Grimey's speciális kiadvány, amit csak hétszáz független amerikai lemezboltban, illetve a zenekar honlapjáról lehet...
Rég volt már, hogy Glen Bentont komolyan lehetett venni, s itt most nem csupán a külsőségekre gondolok. Mert nem egy olyan zenekar tevékenykedik odakint, amelyek foggal és körömmel ragaszkodnak olyan ideológiákhoz, téveszmékhez, amelyeket az ember inkább csak megmosolyog.
A rock 'n roll/sleaze/glam színtér keresztapja úgy döntött, hogy a Hanoi Rocks második feloszlását követően egy visszatekintő koncertlemezzel indítja be ismét szólókarrierjét. A hazai pályán, Helsinkiben felvett anyag elsőre abszolút rendben lévőnek tűnik, hiszen a mostanában Sami Yaffát (Hanoi Rocks/New York Dolls) és Gingert (Wildhearts) is maga ...
A wisconsini Lazarus A.D. eredetileg még Lazarusként adta ki első lemezét, a The Onslaught ot 2007-ben, de a szélesebb tömegek csak két évvel később ismerhették meg őket. A Metal Blade ekkor – már az új név alatt – ismét piacra dobta az anyagot, amit előtte a biztonság kedvéért újra is kevertettek az egykori Obituary, Disincarnate, Testament satöbbi ...
Teljesen mindegy, ki mennyi Ektomorf albumot ismer – mondjuk úgy, hogy kábé a Kalyi Jagtól –, pontosan lehet tudni, mire számíthatunk. Zsigeri bunkómetalra. Sosem a kifinomult harmóniákról és a bonyolult ritmusképletekről szólt a zenéjük és vagy hat rád ez a fajta dzsunga ösztönzene, vagy egyáltalán nem: a zenekart teljesen felesleges túlgondolkodn...
A Band Of Spice elnevezés természetesen nem valamelyik Spice Girl jobb sorsra érdemes kísérőzenekarát rejti, sokkal inkább a Spice And The RJ Band univerzális jogutódját, amelynek a lelke – megdöbbentő módon – maga Spice, azaz Christian Sjöstrand. És hogy ki a fene ez a fickó?
Ha van magyar zenekar, amely az igazi széllel szemben pisáló attitűd szobra lehetne, akkor az a nagymágocsi trió. Már maga ez a tény, mármint hogy a fővárostól távol élnek és alkotnak, eleve meghatározott egy csomó dolgot: bizonyos körökön belülre nem voltak képesek bekerülni, másokon belülre pedig ők maguk nem igyekeztek olyan nagyon.
Aligha kell magyarázni, mik is zenerajongói szempontból az internet előnyei (abba most ne menjünk bele, hogy hosszabb távon is jó-e az, ami rövid távon olcsó, kényelmes és gyors), az ember azonban akkor jön rá igazán, mennyire nehéz kezelni a mai irgalmatlan dömpinget, amikor jóformán csak véletlen talál rá olyan friss megjelenésekre, amik egyébkén...
Finoman szólva sem ájultam el a Stratovarius legutóbbi lemezétől, a nem egészen két évvel ezelőtti Polaris től, pedig az alapító Timo Tolkki nélkül elég sokat kellett volna mutatniuk ahhoz, hogy bizonyítsanak. Minderről természetesen a legkevésbé sem az alapító helyére érkezett fiatal új gitáros, Matias Kupiainen tehetett, ő precízen hozta mindazt, a...
Léteznek a rockzenében amolyan megfejthetetlen egyszeri csodák, akik hirtelen felbukkannak a semmiből, csinálnak egy olyan lemezt, ami a maga korában abszolút etalonnak számít, aztán amilyen gyorsan felragyogtak, olyan gyorsan el is szürkülnek. A londoni Zodiac Mindwarp & The Love Reaction az egyik legjobb példa erre. A korábban grafikusként, s...
A Dinamit zenekar már a kezdéskor is óriási hendikeppel indult jó 30 éve, az a tény, hogy Vikidál Gyula miattuk hagyta ott a P. Mobilt, a hazai rocktörténelem talán legnagyobb felháborodását váltotta ki a táborban. A kor feszült légköre is kedvezett az indulatoknak és az összeesküvés-elméleteknek, de nem gondolom, hogy itt és most bármelyik verziót...
Svájc a minőségi – mondhatni különleges, egyedi – termékek hazája. Persze Svájc hallatán először mindenkinek néhány tábla csoki materializálódik lelki szemei előtt, és nem rockzenekarok végeláthatatlan sora. Egészen biztos, hogy több izgalmas csapat létezik ott is, mint amennyi eljut hozzánk valamilyen formában, de bárki fel tud sorolni kapásból né...
Aki még az életben soha nem hallott John 5-ról, és nem is látta őt, talán csak az tud tárgyilagosan közeledni hozzá. John 5 vicces figura. John 5 nagyon komoly figura. John 5 tébolyult. John 5 kíméletlen zenész. John 5 dallamkirály. Meglátod John 5-ot, és nem tudsz vele mit kezdeni. Ki ez az idiótának maszkírozott bohóc? Ja, Marilyn Mansonnál gitár...
Kevés dolog tűnik feleslegesebbnek manapság, mint egy feldolgozáslemez. Mégis elfogadhatjuk, ha egy művész, aki maga is terjedelmes életművel rendelkezik, szeretne kicsit visszaásni saját gyökereihez. Ennek lehet oka szimpla nosztalgiázás, kedveskedés a rajongók felé, és nem kizárt, hogy olykor egyenesen okítási szándékkal születik meg egy ilyen gy...
A 2005-ben oszlásnak indult Teknősbéka Tetemek két utódbandája közül valahogy mindig is a Cadaveresre rövidült elnevezésű formációt csíptem jobban. Körmöczi Péternek és aktuális bandájának zajongása sokkal közelebb áll hozzám, mint volt társaiéi - de ez most egyáltalán nem is lényeges, az azonban sokkal inkább, hogy a Cadaveres folyamatosan egyre f...
A meglehetősen béna Times Of Grace elnevezés a Killswitch Engage gitáros/producer/agytröszt Adam Dutkiewicz és a banda első énekese, Jesse David Leech kettősét takarja. Jesse a korszakalkotó 2002-es Alive Or Just Breathing megjelenését követően szinte azonnal kilépett a Killswitch-ből, de továbbra is jóban maradt volt kollégáival, akik ezalatt Howa...
Nem könnyű a kanadai kult speed csapat Exciter egy-egy új lemezéről írni. Nem mintha valami magasztos, megfoghatatlan, körülírhatatlan művészetet produkálnának a srácok, sokkal inkább azért, mert gyakorlatilag megalakulásuk óta (1978–ban, még Hell Razor néven kezdték, majd 1980-ban váltottak Exciterre) ugyanazt a szikár, zúzós, sallangmentes speed-...
Facebook
Twitter