Shock!

november 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Red Hot Chili Peppers: I'm With You

Red Hot Chili Peppers: I'm With You

Az alternatív zoknihasználat hajdani propagálói, az egykori funk rock fenegyerekek tulajdonképpen már bármit megtehetnek: így, lassan az ötödik X és a 70 millió eladott album felé közelítve semmilyen elvárásra nem kell tekintettel lenniük egy új lemez kiadásakor. Pláne, hogy a Californicationnel megkezdett út egy kifejezetten jól sikerült poplemezben csúcsosodott ki (By The Way), amely egyértelműen bizonyította, hogy ez a világ sem áll nekik rosszul (még Anthony Kiedis hangi korlátai ellenére sem...). Kár, hogy utána már csak a grandiózus semmitmondás emlékművére futotta erejükből, bár a Stadium Arcadium több mint kétórás hanganyaga monstre altatódalként is remekül működhetett.

 

The Black Dahlia Murder: Ritual

The Black Dahlia Murder: Ritual

A divatirányzatok folyamatos jövés-menése közepette a mai napig rendszeresen fellángolnak a viták a gitárszólók témakörében. Lehet-e teljes egy metal dal gitárszóló nélkül? Vajon az-e a jó, ha valaki annyi hangot játszik másodpercenként, mint Yngwie Malmsteen és Chris Impellitteri együttvéve, vagy inkább az érzelemgazdag, inkább csak hangulatokat f...

Lower Than Atlantis: World Record

Lower Than Atlantis: World Record

Valamikor a '90-es évek közepén létezett egy színtér, amelynek képviselői közül a Helmet egész szép sikereket ért el, olyan bandái viszont, mint a Quicksand vagy a Handsome , megragadtak a kultikus státuszban. A szaggatott riffeket agyas dallamokkal keverő stílus akkori reprezentánsai közé tartozott még a kései Helmetben is pengető Chris Traynor Oran...

All Shall Perish: This Is Where It Ends

All Shall Perish: This Is Where It Ends

A deathcore vonulat talán az első olyan stílusirányzat volt, amely már szinte teljes egészében a neten futotta ki magát azzá, ami mára lett belőle. Sokakban épp emiatt a mai napig nem is tudatosult, hogy az ide sorolható fiatal csapatok némelyike mögött mekkora tábor áll. Rá lehet persze sütni, hogy divat, ami leginkább a lázadó tizenhat éveseknek ...

Turbo: Lost Measure

Turbo: Lost Measure

Már az első Turbo lemez kapcsán is leírtam, hogy amit ez a budapesti csapat művel, az valami egészen félelmetesen messze áll a magyar színtéren történő dolgoktól, a Lost Measure-rel pedig csak még tovább nyílt ez a bizonyos olló. Ha soha nem hallottad őket, nehéz pontosan érzékeltetni, miben is tér el a banda a hazai rockzenei közgondolkodástól, de h...

Incubus: If Not Now, When?

Incubus: If Not Now, When?

Mióta a nu metal kiment a divatból – vagyis úgy jó nyolc éve –, boldog-boldogtalan örömmel rugdosott bele a műfajba. Pedig hát ne legyünk igazságtalanok: nem csak Fred Durstöt és Dez Fafarát köszönhetjük a késő '90-es évek-beli trendnek, hanem – többek között – néhány nagyszerű Deftones lemezt, a Lostprophets elsöprő debütjét, vagy éppen az Incubus...

Adrenaline Mob: Adrenaline Mob

Adrenaline Mob: Adrenaline Mob

Kis túlzással azoknak a zenészeknek lenne nehéz felsorolni a nevét, akikkel Mike Portnoy nem működött még együtt valamelyik projektjében, így az utóbbi évtizedben már csak hellyel-közzel követtem, mi mindent halmoz egymásra az örökmozgó dobos. A helyzet azonban egyből megváltozott, miután Mike kilépett a Dream Theaterből – innentől fogva nem ezredi...

Nagyferó és a Beatrice: Vidámság és Rock & Roll

Nagyferó és a Beatrice: Vidámság és Rock & Roll

Szeretném rögtön a legelején leszögezni: gyermekkorom óta szeretem a Beatricét. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor éppen egy Ricse koncert volt a legelső, amire már nem gyerekként, szülői felügyelettel, hanem baráti társaságban jutottam el. Egy szabadtéri buli volt, és emlékszem, mennyire megrökönyödtem, mikor a koncert felénél a hallgató...

Jasta: Jasta

Jasta: Jasta

Előre tudtam, hogy ezt a lemezt szeretni fogom, és lám, így is lett. Jamey Jasta személye persze eleve garanciát jelent bizonyos jellemzőkre. A Hatebreed és a Kingdom Of Sorrow frontembere igazi zsigeri előadó, nála nincs arcoskodás, műmájerkedés vagy pláne művészkedés, kizárólag azt kapod, amit látsz. Tisztában vagyok vele, hogy van, akinek sok Ja...

Decapitated: Carnival Is Forever

Decapitated: Carnival Is Forever

A lengyel death metal zenekar ötödik nagylemeze több szempontból is fordulópontot jelent a csapat történetében. Már maga a cím is, a borítóval megfejelve, valami keserű állhatatosságot sugall: carnival is forever, avagy the show must go on. A tragédia pedig, amelyre a lemezcím utal, 2007-ben következett be, amikor az épp turnézó csapat súlyos buszb...

Sepultura: Kairos

Sepultura: Kairos

Nem akarom megint részletezni, mennyire nem tudtam ráakadni a Derrick Green-féle Sepultura hullámhosszára az első három lemez idején, pláne, hogy rengetegen jártak az én cipőmben. A dolog ma már csak azért sem bír különösebb jelentőséggel, mert az utolsó két lemezen hallhatóan teljesen összeértek: a mostanra szinte egyszemélyben Andreas Kisser gitá...

Consfearacy: Consfearacy

Consfearacy: Consfearacy Brian O'Connor és Ira Black. Ők ketten a kilencvenes-kétezres évek fordulóján voltak tagjai a Carl Albert énekes tragikus halálának sokkjából épp kikecmergő Vicious Rumorsnak. Brian énekesként, Ira pedig gitárosként erősítette a bandát ekkortájt, munkásságuk lenyomatát a Cyberchrist és a Sadistic Symphony albumok, valamint a Crushing The World DVD ...

Doctor Midnight & The Mercy Cult: I Declare: Treason

Doctor Midnight & The Mercy Cult: I Declare: Treason

A szupergruppok korát éljük, ami azért a maga módján elég röhejes dolog, hiszen ha minden harmadik banda egyben szupergrupp is, akkor végül is mi a fene olyan szuper bennük? Így aztán szép lassan maga a kifejezés is úgy fog majd járni, mint nemrégiben a „sztár": annyit használják/használjuk indokolatlanul, hogy teljesen megkopik, eredeti jelentésta...

Tesla: Twisted Wires & The Acoustic Sessions

Tesla: Twisted Wires & The Acoustic Sessions Sokszor leírtuk már a Tesláról, hogy nemcsak az egyik legszimpatikusabb, sztárallűröktől mentes rockbrigád, hanem egész egyszerűen az egyik legjobb is: blues-alapú hard rockban csak nagyon kevesen tudnak két és fél évtizeden keresztül ilyen színvonalat produkálni. A sorlemezek közül szerintem egyetlen olyan sincs, ami ne vinné az igen csak magason ...

Wolverine: Communication Lost

Wolverine: Communication Lost

A konkrét ismertető előtt egy érdekes adalék: ki tudja, miért, de a svéd progresszív rock/metal csapat albumait valahogy mindig extrém vonalon működő kiadók találták meg és vállalták fel. Jelesül pályafutásukat eleinte – a kötelező kezdeti próbatermes-demózgatós körök után – az Earache alkiadójaként funkcionáló Elitist Records istápolta, míg a harm...

Unearth: Darkness In The Light

Unearth: Darkness In The Light

Nemrég azt olvastam valahol, hogy az Unearth a metalcore vonal Motörheadje, és az új album fényében száz százalékosan helytállónak érzem a kijelentést. Miközben az előző évtized közepén mindent eluraló hullám többi vezérhajója ma már javarészt más vizeken evez, és dallamosabb, netán hagyományosabb metalos irányba váltott, addig Trevor Phippsék mind...

Hell: Human Remains

Hell: Human Remains

A zenekar neve Pokol, a CD játékideje 66 perc 6 másodperc, a booklet pedig telis-tele van misztikus ábrákkal, vizuális és szövegi utalásokkal – a felszínes szemlélő ebből azt is gondolhatná akár, hogy az újsütetű okkult rock/metal hullám egy újabb versenyzőjével van dolga. Nos, a látszat ezúttal csal: ugyan a szövegi-koncepcionális irányultság való...

Devin Townsend Project: Ghost

Devin Townsend Project: Ghost

Közhelyes mondás, miszerint a zseniket csak egy hajszál választja el az őrülettől. Néha még annyi sem. Devin Townsend sokáig ügyesen lavírozott e két határvonal között úgy, hogy mindegyik korábbi zenekarával, vagy saját szólóanyagával bátran kísérletezett. Aztán egyszercsak lejött a cuccokról, amiktől addig jól érezte magát és ihletet kapott, majd ...

Suicide Silence: The Black Crown

Suicide Silence: The Black Crown

A kaliforniai Suicide Silence-ről – kis túlzással – körülbelül annyi hír esik manapság az amerikai metal oldalakon, mint a Metallicáról vagy a Slayerről, vagyis nem nehéz rájönni, hogy a deathcore mozgalom egyik éllovasa mögött roppant ügyes marketinggépezet dohog. A zenekar júniusban a Dürerben is nagy sikerrel koncertezett, ha pedig az ember soka...

Septicflesh: The Great Mass

Septicflesh: The Great Mass Fantasztikus, hogy a világ milyen iramban képes változni. 1969-ben a Deep Purple kiadta Concerto For Group And Orchestra című koncertlemezét, amely addig szokatlan módon a klasszikus zenét kísérelte meg házasítani a rockkal. Az ötlet eléggé bizarr és embert próbáló volt ahhoz, hogy ne váljon azonnal általános divattá, de azért rendre felbukkantak j...

Queensryche: Dedicated To Chaos

Queensryche: Dedicated To Chaos

Komoly csalódást jelent az új Queensryche album, pedig azon marginális kisebbség része vagyok, amelynek tagjai az 1997 óta megjelent lemezeket is képesek értékelni. Sőt, az utolsó két anyaggal Geoff Tate-éknél végre beindulni látszott valami. Úgy tűnt, felébredőben vannak a poszt-grunge-os melankóliából, és egyre több klasszikus Queensryche-ot idéz...

Nagaarum: Űrerdő

Nagaarum: Űrerdő Valószínűleg a GuilThee agya, Tóth Gábor megirigyelhette Devin Townsend hírhedt munkamániáját, mert az anyabandájának nem oly rég megjelent lemeze után máris itt van a veszprémi muzsikus/dalszerző szóló projektjének, vagy inkább stílusosan szólva agymenésének első fejezete. Aki ismeri a GuilThee-t, az tudhatja, hogy a veszprémi zenekar egy elég neh...

Devin Townsend Project: Deconstruction

Devin Townsend Project: Deconstruction

Fura figura ez a Devin Townsend. Hosszú évekig csak ontja magából a lemezeket, hol Strapping Young Lad, hol pedig a saját neve alatt, közben tengernyi vendégszereplést vállal el, beáll producernek, majd egyszer csak bejelenti, hogy lehúzza zenekarainál a rolót. Az okok között a kiégést is megemlíti, ám alig telik el két év, és hősünk ismét színre l...

Anvil: Juggernaut Of Justice

Anvil: Juggernaut Of Justice

A kitartás előbb-utóbb meghozza gyümölcsét – tartja a közvélekedés. Nos, a magam részéről jócskán tudnék ellenpéldákat hozni, azonban tény, hogy a veterán kanadai metalosok esetében végül csak összejött némi siker végre-valahára. Konkrétan a róluk illetve az ő sztorijukról szóló This Is Anvil! című filmre gondolok, illetve arra a figyelemre, ami en...

Red Fang: Murder The Mountains

Red Fang: Murder The Mountains

Teljesen véletlenül (és megkésve) akadtam Red Fangék nyomára. Történt ugyanis, hogy egy jó cimborám átküldött nekem egy Prehistoric Dog címmel ellátott videoklipet, azzal a megjegyzéssel, hogy be lehet szarni rajta a röhögéstől, ráadásul nekem valószínűleg még a zene is be fog jönni. Mondanom sem kell, később az állítás mindkét része igaznak bizony...

Iron Maiden: From Fear To Eternity - The Best Of 1990 - 2010

Iron Maiden: From Fear To Eternity - The Best Of 1990 - 2010

Ez a friss kiadvány már az Iron Maiden hatodik hivatalos válogatáslemeze, ami elég vicces annak fényében, hogy ezt a mennyiséget tizenöt év alatt sikerült összehozniuk. Üzleti szempontból bizonyára van értelme a dolognak, különben aligha csinálnák... Tény, hogy a Maiden évről évre újabb rajongók tízezreit hódítja meg, akiknek jól jöhetnek az ilyen ...

Amorphis: The Beginning Of Times

Amorphis: The Beginning Of Times

Ahhoz képest, hogy az Amorphis tagjai előzetesen egész eddigi karrierjük leghatalmasabb vállalkozásaként emlegették ezt az új albumot, a The Beginning Of Times a legkevésbé sem képes meglepni az embert. Sőt, a magam részéről úgy érzem, a finnek olyan kiszámíthatóak, mint még talán soha. Persze mikor hozzák a maguk eszenciáját, ha nem éppen a Vejnem...

96. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.