Shock!

november 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Children Of Bodom: Relentless Reckless Forever

Children Of Bodom: Relentless Reckless Forever

Habár Alexi Laiho az előzetes nyilatkozatokban folyamatosan azt szajkózta, hogy az eddigiekhez képest mennyire másként dolgozott ezúttal a Children Of Bodom, miután csatasorba állították Matt Hyde producert, a Relentless Reckless Forever igazából semmiben sem hozott változást a finn metalosoknál. A Bodom viszonylag korán kialakította a saját hangzását, amiben idővel némileg háttérbe szorultak a neoklasszikus elemek, de azóta nem nagyon akaródzik elmozdulniuk egy adott pontról. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy minden lemezük ugyanolyan, de a zenekar hangzásvilága annyira markáns, hogy radikális váltás nélkül nem is igazán lehetne felfrissíteni.

 

Hibria: Blind Ride

Hibria: Blind Ride

Ez az a banda, amit tuti, hogy sem a zenekarnév (mint valami mosópor- vagy öblítőmárka, totál gáz!), sem a jellegtelen lemezborítók miatt nem jutott volna eszembe magamtól meghallgatni. Előző albumukról (The Skull Collectors – 2009) azonban igen jókat olvastam több helyütt is, úgyhogy utánuk jártam – és milyen jól tettem! A '97-ben indult, jelenleg...

Devildriver: Beast

Devildriver: Beast Ez a Devildriver nem az, amit én kedvelek. Pedig a recept nem sokat változott: vegyél egy adag keménykötésű, vasbeton falakat is pillanatok alatt rommá omlasztó riffet, add hozzá a modern dobolás technikás és groove-os fűszerét, mindezt koronázd meg Dez Fafara totálisan egysíkú, ámde felettébb dühös üvöltözésével. Akitől mára azt is kénytelenek vol...

Presto Ballet: Invisible Places

Presto Ballet: Invisible Places

A szép emlékű Metal Church egykori főnöke, a gitáros Kurdt Vanderhoof köztudottan nagy barátja a hetvenes évek patinás progresszív illetve hard rock muzsikáinak. Ennek már a '90-es és a 2000-es évek fordulója tájékán is kézzelfogható tanújelét adta, ekkor ugyanis – még Vanderhoof név alatt – néhány muzsikus barátjával két albumot is készített, mely...

Symfonia: In Paradisum

Symfonia: In Paradisum

Bevallom őszintén, elsőre kissé szkeptikusan álltam ehhez az albumhoz, azaz konkrétabban fogalmazva semmi kiugrót nem vártam tőle. A Stratovarius volt zenei agytrösztjének, Timo Tolkki gitárosnak az elmúlt években produkált nem túl meggyőző próbálkozásai jobbára köszönés nélkül mentek el mellettem, ráadásul nagyon olybá tűnt, ő maga sem tudja igazá...

Pathfinder: Beyond The Space, Beyond The Time

Pathfinder: Beyond The Space, Beyond The Time Hiába, egyre inkább meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy Lengyelországból rendre minőségi bandák érkeznek. A Riverside, a Behemoth vagy a Vader már igencsak elfogadott szerte a nagyvilágban, a Pathfinder pedig egy újabb lengyel banda, akik nyugodt szívvel odaállíthatók nyugati társaik mellé, műfajában ugyanis a Beyond The Space, Beyond The T...

Amon Amarth: Surtur Rising

Amon Amarth: Surtur Rising

A svéd Amon Amarth jó ideje a népszerű bandák közé tartozik Európában, főleg német nyelvterületen, a két és fél évvel ezelőtti Twilight Of The Thunder God lemezzel azonban még a korábbi sikerekhez képest is igen komolyat léptek előre: hatodik pozíció a germán eladási listákon, karrierjük első billboardos szereplése mindjárt az ötvenedik helyen, zsúfo...

SIC: Fighters They Bleed

SIC: Fighters They Bleed Ejha! Nagyjából ez volt az első reakcióm, amikor megdörrent lejátszómban e Feröer-szigetekről érkezett banda második nagylemeze. A nyitó címadó tételben úgy házasítják össze a Crowbar féle zsíros-mocskos súlyosságot a Pantera dinamizmusával, amitől azonnal padlót fogtam. Nagyon hatásos, nem is értem, eddig miért nem próbálkozott ezzel senki. Vagy c...

The Haunted: Unseen

The Haunted: Unseen

Merész dolog kijelenteni így az év első harmadában, hogy megvan a 2011-es Év Lemeze? De hogy legalábbis az egyik dobogós egészen biztosan. Lehet rajta röhögni, majd vigyorogva odavetni, hogy sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, ami igaz is, másrészt viszont vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor a zsigerekből érezni, hogy Ez Az. Az Unseen ...

Pure Inc.: IV

Pure Inc.: IV

A negyedik albumához érkezett svájci banda abszolút nem olyasmi zenét játszik, mint amit nemzetiségük alapján várna tőlük az ember. Mostanában arrafelé ugye leginkább a jóféle, régivágású hard rock muzsika pörög (Gotthard, Shakra, illetve az újra a régi fényében tündöklő Krokus), és bár maga a stílusmegjelölés többé-kevésbé rájuk is áll, azonban ez...

Foo Fighters: Wasting Light

Foo Fighters: Wasting Light

Páratlan figura ez a Dave Grohl. Gondoljunk csak bele, mekkora megdöbbenést okozott volna annak idején, ha a Beatles feloszlásakor Ringo Starr-ról kiderül, hogy elsőrangú énekes, gitáros, dalszerző, aki ráadásul zenekarvezetőként is képes hosszú, sikeres karriert barkácsolni magának. Az ex-Nirvana dobos mindezt lazán megcsinálta, és bár jelentőségé...

Benedictum: Dominion

Benedictum: Dominion

A Benedictum egy amerikai power metal banda, akik leginkább a minden szempontból igen tehetséges énekesnőjük, Veronica Freeman révén szereztek ismertséget. Meg persze a jófajta, sötét, zúzós muzsikájuk által, de erről egy kicsit később.

Ulcerate: The Destroyers Of All

Ulcerate: The Destroyers Of All

„Nem a rock a mai világ zenéje, a rocknál van sokkal jobb zene is", mondta az Oscar-díjas Ennio Morricone annak kapcsán, hogy az idei május elsejei munka ünnepét Olaszországban az ő nagyzenekari művével ünneplik. Minden tisztelet megilleti a filmzeneszerző legendát, ám e kijelentése némi szűklátókörűségre vall. Nyilatkozata második fele erősen szub...

Orchid: Capricorn

Orchid: Capricorn Zavarba ejtő egy banda ez az Orchid. És nem azért, mert annyira különleges, egyedi zenét művelnének. Nem, náluk éppen hogy gyökeresen eltérő a szitu: ebben a San Francisco-i négyesben az égadta világon semmi egyedi sincs. Annyira belakják egy másik zenekar önálló léttel bíró muzikális világát, amennyire az egészséges keretek között (tán még azon is...

Michael Monroe: Sensory Overdrive

Michael Monroe: Sensory Overdrive

Ahogy említettem is Michael Monroe nemrég kijött koncertlemezének kritikájában , a kultikus frontembernek mindig szüksége volt egy tuti gitáros/dalszerző társra ahhoz, hogy igazán emlékezetes teljesítménnyel rukkoljon elő. A Hanoi Rocksban Andy McCoy, a Not Fakin' Iten és a Demolition 23 lemezen Little Steven, a Jerusalem Slimben pedig Steve Stevens ...

Eden's Curse: Trinity

Eden's Curse: Trinity

Emlékszem, amikor 2007-ben egy barátom nagy lelkendezve adta kölcsön a soknemzetiségű, melodikus metalban utazó Eden's Curse debüt CD-jét, valahogy nem kapott el a gépszíj, hiába hallottam-olvastam sok szépet és jót a csapatról mindenfelé. Valószínűleg az akkori nagy dömpingben csúszott el mellettem a lemez, vagy egyszerűen csak nem voltam hozzá ha...

Depths Of Depravity: Inspirritation

Depths Of Depravity: Inspirritation A Brutal Masturbation romjain alakult mosonmagyaróvári Depths Of Depravity nem sietett harmadik lemezével, tekintve, hogy előző korongjuk még 2006-ban jelent meg, ám az évenkénti lemezkiadásnak nemhogy financiális, de még művészi szempontból sincs sok értelme, hiszen a gyártósori termelés nem szokott kedvezni az ihletett alkotásnak.

Vicious Rumors: Razorback Killers

Vicious Rumors: Razorback Killers

Geoff Thorpe gitáros/zenekarvezetőnél tutira nem stimmel valami. Szegény Carl Albert énekes 1995-ben, autóbalesetben bekövetkezett halála óta ez már az ötödik Vicious Rumors album, és ezek közül nem volt még kettő olyan sem, ami nem hogy ugyanabban a felállásban, de legalább ugyanazzal az énekessel készült volna el.

Weedeater: Jason… The Dragon

Weedeater: Jason… The Dragon Ha már április 25-én úgyis a Tündérgyárban mutatja be négy év szünet után nemrégiben megjelentetett új lemezét ez a fűzabáló észak-karolinai trió, ráadásul ezidáig még nem is írtunk egyetlen lemezükről sem, pont itt az ideje megemlékezni a Weedeater szétcsúszott tagjairól.

GuilThee: Homunculus Paradoxon

GuilThee: Homunculus Paradoxon Az már a két évvel ezelőtti Lustration album kapcsán is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a veszprémi GuilThee az egyik legfurcsább zenekar, akikkel valaha is dolgom akadt. Érezhető, sőt, egyenesen szembeötlő volt akkor is az a mindenfajta sablonoktól mentes alkotói törekvés, ami egészen bizarrá, ám ezzel együtt egészen egyedivé is tette muzsikájukat...

Whitesnake: Forevermore

Whitesnake: Forevermore

Valószínűleg még hosszú évekig folyik majd a vita arról, jó volt-e a 2008-as pesti Whitesnake koncert, avagy épp ellenkezőleg, de nem hiszem, hogy ennek befolyásolnia kellene a 2011-es lemez megítélését.

TNT: A Farewell To Arms

TNT: A Farewell To Arms

A norvég TNT amolyan titkos underground legenda a melodikus hívek körében, az 1987-es Tell No Tales és az 1989-es Intuition abszolút csúcsalbumok a nordikus dallamokkal felvértezett hard rock vonalon, amik ráadásul igen komolyan meg is előzték a korukat. A zene úgy tudott slágeres lenni, hogy közben tele volt a tipikustól eltérő hangszerelési megol...

TesseracT: One

TesseracT: One

Ritka manapság az igazán izgalmas zenét játszó, az átlagból kiemelkedő új zenekar. Pedig tengernyi csapat alakul nap, mint nap, vagyis gondolhatnánk, hogy szép számmal akadnak közöttük figyelemre méltó alakulatok. Hát nem. Vagy az épp felkapottabb stílust próbálják meglovagolni gyengécske és ötlettelen próbálkozásaikkal, vagy kreativitásukat feláld...

Hurtsmile: Hurtsmile

Hurtsmile: Hurtsmile

A jó hangzású Hurtsmile név az Extreme frontemberét, Gary Cherone-t (ha már itt tartunk, öntsünk végre tiszta vizet a pohárba: nem cseróninak vagy siróninak, hanem serónnak kell ejteni), illetve gitáros testvérét, Markot takarja, akik régóta tervezgetik egy közös banda létrehozását. Mark amúgy a '90-es évek első felében Nuno Bettencourt tesójával m...

Rise Against: Endgame

Rise Against: Endgame

A Rise Against a 2000-es évek egyik legmesszebbre jutó, legsikeresebb punk rock csapata: az utóbbi három lemezükből egyenként eladtak félmilliót Amerikában (ez a szint 15-20 éve platinalemezek sorát hozta volna nekik), miközben a műfaj olyan legendáit vihették magukkal előzenekarnak, mint például a Rancid. Na nem mintha irigyelném tőlük a sikert, h...

Jag Panzer: The Scourge Of The Light

Jag Panzer: The Scourge Of The Light

Nagyon gyorsan múlik az idő. Alig hiszem el, hogy Mark Briodyék előző albumának megjelenése óta már hét esztendő telt el, ám ez mégis így van, akárhogyan számolom. Def Leppardot idéző munkatempó ez, pedig – kultikus underground mivoltukból kifolyólag - náluk nyilván nem az a szitu, hogy két megjelenés és a turnék közt a banda tagjai különféle egzot...

Destruction: Day Of Reckoning

Destruction: Day Of Reckoning

Kezdhetném Ádámtól és Évától, vagyis azzal, hogy a tengerentúli Big 4 mellett bizony létezik egy úgynevezett Teuton Thrash Trió is, melynek a Kreator és a Sodom mellett tagja a legendás Destruction is. Mivel azonban mindezzel úgyis tisztában vagy, ha ezeket a sorokat olvasod, inkább bele is csapnék a közepébe.

99. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.