Nehéz értelmeset mondani ennyi év után egy új Saxon albumról, hiszen a Call To Arms már a veterán barnsley-i heavy metal banda tizenkilencedik sorlemeze. Biff Byfordék az elkötelezettség mintaképei: habár a NWOBHM mozgalom aranyévei után az ő fénykoruk is tovatűnt, egyetlen pillanatra sem adták fel. A '80-as évek második felétől a következő évtized...

Érdekes a kaliforniai Autopsy visszatérésének története. Az 1995-ös Shitfun után az alapító Chris Reifert állítólag azért oszlatta fel legendás zenekarát, mert senki sem értékelte brutális-mocskos zenéjüket. Mikor viszont összehozta az Autopsy utódjának is tekinthető Abscess-t, mindenki az Autopsy felől kérdezte a kopasz ütőst. Ez persze szintén ne...

A csapat elnevezése, a lemez címe, a fapados borító, szóval első blikkre tényleg minden jel egyértelműen arra utalt, hogy akkor itt van nekünk egy újabb sörvedelő, szőrös redneck brigád valahonnan az amerikai Délről, akik hétvégente az országút menti csehókban hajkurásszák a farmercsajokat, napközben meg fáradhatatlanul róják az Államok aszfaltját,...

Az Iron Maiden és én soha nem fűztük szorosra a barátságunkat, pedig komolyan próbálkoztam vele egykoron, és már szinte el is felejtettem, de nemrég egy szekrény átrámoláskor csodálkoztam rá a kazettagyűjteményemben, hogy mi mindent másoltam át annak idején. Bizony voltak ott Maidenek is, és mégsem működött nálam sosem, nem tehetek róla, a világból...

Két évvel a meglepően izmosra sikeredett Wormwood után idén egy háromszámos EP-vel tér vissza Svédország egyik leghírhedtebb black metal formációja. Fogalmam sincs, mennyi olvasót fog felizgatni ez a hír, lévén, hogy manapság semmi értelme sincs a hasonló kiadványoknak, kivéve, ha az adott zenekar több éves csendet tör meg ekképp. A Marduk esetében...

Orchid, Portrait, Graveyard, Ghost, Blood Ceremony... Csak néhány név, akik az utóbbi időszakban feljövőben lévő retro rock/metal hullám kapcsán kerültek reflektorfénybe. Ugyanezen csapatok is visszatekintenek néhány éves múltra, azonban a zenei világát tekintve szintén ehhez az irányhoz sorolható svéd Wolf tagsága már jócskán régebbi motorosokból ...

Tizenöt év szünet két egymást követő szólólemez között olyan teljesítmény, amely akár Axl Rose-nak is becsületére válna, de ha azt nézzük, Tim Skold mennyi mindennel foglalta el magát 1996 óta, akkor mindjárt más az ábra. Az inkább csak kultikusnak tekinthető KMFDM-es ténykedése mellett szépen bekerült a mainstream köztudatba is, hiszen a Marilyn M...

Az utolsó Arch Enemy lemez, amiért igazán lelkesedni tudtam, a 2003-as Anthems Of Rebellion volt. Mike Amotték igazából jó ideje nem mozdultak el semerre a régi recepthez képest, az utolsó lényeges változás az volt náluk, amikor Angela Gossow váltotta a fronton Johan Liivát, és ennek már tíz éve idén. A csapatnak azóta nem igazán akaródzik kísérlet...

Habár nem tartozom azok közé, akik szerint egy Hammerfall album élből csak ciki lehet, de tény, hogy a 2002-es Crimson Thunder óta mellettem is lazán mentek el a zenekar lemezei. Nem mondom, hogy nem volt azért pár klassz nóta mindegyiken, de azt az egységes színvonalat sajnos már nem sikerült tartaniuk, ami az első négy korongot jellemezte. Ráadásul...