2009-es bemutatkozó anyagával olyan lemezt pakolt le az asztalra a budapesti OneHeadedMan, amitől leesett az állam. A Winter, Thunder, Etc. egy minden ízében kidolgozott, ötletes és végtelenül igényes anyag volt, így hát fokozott érdeklődéssel vártam a folytatást, ami meg is érkezett tavaly év végén egy négyszámos EP formájában.
A Generation Kill elnevezés elsősorban két szigorú Robot takar: az egyik neve Rob Dukes, és főállásban az Exodus énekeseként üzemel úgy 2005 óta, a másikat pedig Rob Moschettinek hívják, és sok egyéb banda mellett az M.O.D.-ben, illetve a Pro-Painben gitározott korábban, itt azonban basszerként funkcionál. Az öttagú formáció lemeze még tavaly őssze...
Önkritikával kell kezdenem: tévedni emberi, nagyon is emberi dolog. Amikor először végighallgattam a Bleeding Through aktuális anyagát, örömmel károgtam egyet – ez jó, ez odaver. Azután csend lett, én pedig egyre nagyobb zavarban próbáltam visszaemlékezni akár csak egy hangfoszlányra is abból, aminek annyira örültem. Nem sikerült. Így újra meghallg...
A Lacuna Coilt sokan csak úgy ismerik, hogy ott énekel az a csinos olasz csajszi, aki vendégszerepelt Dave Mustaine mellett az United Abominations lemezen megjelent újrafeldolgozott Á Tout le Monde (Set Me Free) című dalban. Amivel nincs is semmi gond azon kívül, hogy teljesen felesleges. Cristina Scabbiát nem meglepő módon az Apocalyptica is felkért...
Az Orange Goblin mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Egyrészt a rajongójuknak tartom magam, mióta csak tizenpár évvel ezelőtt első ízben hallgattam meg a Time Travelling Blues t, azonban ennél is fontosabb, hogy végső soron éppen nekik köszönhetem, hogy a Shock! környékére vetett a sors. Enyhén szólva is elfogultnak vagyok tekinthető ...
Általában nem túlzottan érdekelnek a korábban már megjelent stúdióverziós dalok akusztikus átiratai – illetve inkább úgy fogalmaznék: a lehető legritkább esetben kelti fel a figyelmemet ilyesmi. Kizárólag akkor történhet meg a dolog, ha nagy kedvencről van szó, illetve kimondottan indokolt, hogy más verzióban is megjelentesse az adott zenekar, ami ...
Szösző igazi öreg harcosnak számít a hazai rockszíntéren, aki nem mellesleg pár éve fő csapatával, a The Joystixszel az egyik legjobb hazai rock'n'roll anyagot tette le az asztalra ...And Joystix For All néven. Mivel azonban ez a műfaj sosem mozgatott komoly tömegeket itthon – ahogy Szösző el is mesélte nekünk nemrég –, a formáció szekere átmenetile...
Úgy tűnik, mintha egy másik valóságban jelent volna meg a Van Halen utolsó stúdióalbuma 1998 tavaszán, és igazából csak értékelni tudom, hogy az aktuális nyilatkozatokban a csapat nem is akarja megmagyarázni ezt a nemcsak hosszát, de mentális hátterét tekintve is axlrose-i tizennégy éves kihagyást. Pláne, hogy a vállalhatatlan széthullást igazából ...
Ha egy zenekar hónapokig azzal kürtölik tele a sajtót, hogy hosszabb szünetet tart, ami mögött három lehetséges okot lehet sejteni, ami közül kettő az esélyesebb – anyagi dolgok, végképp elegük lett egymásból, motivációvesztés –, akkor nagyjából borítékolható, hogy a következő kiadvány valami válogatáslemez lesz. És mivel a Disturbed mögött még min...
Vannak olyan dalnokok, akik hallatán olyasmi érzés kerít hatalmába, mintha előző éjszaka valami ordenáré módon beakasztottál volna, és most véreres szemekkel, zúgó fejjel próbálnád összerakosgatni az emlékmorzsákat viszonylagos egésszé. A világ furcsán ismeretlennek tűnik, mintha valami delíriumos álomban lépkedne az ember, és még a megszokott dolg...
Jól van, ide vele! A MindStream nálam nemcsak a 2010-es listát vezeti, de nagyjából az új évezred eddigi legjobb magyar döngölésének tartom, így aztán újra és újra magamra szaggatom az ínyencséget, megunhatatlannak tartva azt. És ilyenkor rottyantja kicsit össze magát az ember az értetlenségtől, hogy miért kell ebből egy „digital" EP-t csinálni, még ...
Szomorú aktualitást ad ennek a recenziónak Mark Reale halála , és valóban, elég hülyén is veszi ki magát, hogy pont most kerül fel az oldalra. Mentségünkre szolgáljon azonban, hogy hetek óta téma, melyik szimpatizáns kolléga is írjon a tavalyi év finisében beérkezett új Riot lemezről, hiszen a tragédiától függetlenül is 2011 egyik legjobb tradicionál...
„Az Album, Amelyet Rohadt Sokszor Kellett Meghallgatnom, Hogy Eldöntsem, Tetszik Vagy Sem" – ezt a besorolást kapta az ohiói keresztény metalcore-os The Devil Wears Prada tavaly ősszel kiböffentett albuma, így fogok rá emlékezni, ha majd hosszabb szünet után ismét mérges fület szeretnék növeszteni magamnak.
Az azért szerencsére várható volt, hogy a Lamb Of God nem fogja nagyon elbénáskodni az új lemezt... Mindig kellenek a metal színtéren amolyan holtbiztos pontok, és a virginiai srácok az utóbbi évek során abszolút ilyenné váltak: a kezdetek óta változatlan felállásban, elhajlások nélkül nyomják azt a zenét, amiben hisznek, és szép fokozatosan építke...
Furcsa csillagzat alatt született meg ez a lemez, hiszen a Reborn In Defiance a brooklyni hardcore/metal hősök eredeti felállásának visszatérését lett volna hivatott megünnepelni, időközben azonban Evan Seinfeld kilépésével épp egy nem várt ponton állt be változás a bandában. A helyzet oklevelesen skizofrén: először nagy hanggal beharangozzák a kla...
Kezdhetném egy kis magyarázkodással a méltatást, mondhatnám, hogy azért szól kicsit megkésve a tavaly megjelent albumról a dicstelen himnusz, mert a jó bort érlelni kell, vagy mert új core hajnala virradt a műfajban, de sajnos én sokáig alszom, így lecsúsztam róla. Blabla helyett halljunk szót, valljunk színt: az album megjelenésekor szépen becsuss...
A 2011-es évértékelő összeállításakor szembesültem azzal az örömteli ténnyel, hogy a tavalyi évben valahogy erősebb volt a melodikus/AOR/hajmetal felhozatal, mint az utóbbi időben szinte bármikor. Illúziókba persze nem ringatom magam, hiszen mindent elárul a stílus jelenlegi állapotáról, hogy a csúcslemezeket az egyetlen Steel Panther t – és talán a Re...
Sokat panaszkodunk mi itt a Shock!-on (de az is lehet, hogy csak én), hogy mostanában micsoda irtózatos lemezdömping ömlik az ember nyakába, és mennyire sok a megjelenő alkotások között a fércmunka. Ennek több oka is van, ám szerintem a legfontosabb mind közül az, amit talán a legkellemetlenebb bevallani: a rock, mint olyan, kifulladt. A fémzene má...
Nem fér hozzá kétség, hogy a Venom igazi metal legenda, azok az idők azonban már a régmúlt homályába vesznek, amikor az istentelen newcastle-i trió komoly közönségmágnesnek számított. Cronoséknak valahogy az eredeti felállás újraéledését sem sikerült úgy levezényelniük a '90-es évek második felében, hogy abból tartósan is jól jöjjenek ki, pedig a k...
Az Egyesült Államok különböző részeiről összeállt, ám hollywoodi székhelyű Black Veil Brides második albuma már nyáron megjelent, de akkor elrohantunk mellette a nagy dömping közepette. Mivel azonban még bő két teljes napig 2011 van, talán nem késő szólni pár szót a csapatról, főleg, hogy a karácsonyi piacra kihoztak egy digitális EP-t is Rebels cí...
Azon, hogy a metalcore mint műfaj mennyire lejárt lemez, és mennyire izgalmas 2011-ben, sokat lehet vitatkozni, az a tény azonban magáért beszél, hogy a San Diego-i As I Lay Dying az elmúlt tíz év alatt Amerikában több mint egymillió lemezt adott el, és ezzel a stílus egyik legnépszerűbb előadójává vált odaát és az európai kontinensen is. A zenekar...
Már-már közhelyszámba menő tételmondat, de igaz: az Appetite For Destruction utáni években talán a Vain volt az egyetlen glam/sleaze/rock'n'roll alakulat, amely az 1989-es No Respect lemezzel olyasmit tett le az asztalra, ami megközelítette a Guns N' Roses bemutatkozó albumának erejét és hitelességét. A csapat a papírformával ellentétben nem a Suns...
Minden korszaknak megvannak a maga zenekarai, amiket sikk utálni, és nem kérdés, hogy napjaink egyik legkedveltebb fikacéltáblája a kanadai Nickelback. Chad Kroegerék közönségét persze nem nagyon érdekli, hogy az úgymond hozzáértő körök és a kritikusok többnyire szívből gyűlölik a csapatot: miközben már jóformán senki sem vesz CD-ket, a Nickelback ...
Nyilván az öregedés jele, vagy mifene, de a szép lassan elköszönő esztendőben egyre inkább előnyben részesítettem a feelinges, '60-as évek végi/'70-esek eleji blues rock muzsikákban gyökerező rockzenét az igazán súlyos hallgatnivalót művelő bandákkal szemben. Szerencsére szép számmal bukkantak is fel ilyen hagyományőrző brigádok, amelyek jelentős r...
Nem biztos, hogy célravezető találgatásokba bocsátkozni azt illetően, vajon a Metallica csak a Lulu gyakorlatilag egyöntetűen pocsék fogadtatása miatt, sürgősségi tűzoltásként érezte-e szükségét kihozni ezt az EP-t négy elfekvőben maradt Death Magnetic korabeli dallal, vagy akkor is kiadták volna amolyan extra harmincéves szülinapi bónuszként, ha sosem...
Manapság, amikor két kattintással elérhető bármi, megjelenés előtt a neten kering szinte minden, és lassan már letölteni sincs kedvünk a friss zenéket, mert egyszerűen túl sok van mindenből, még mindig hírértékű, komoly fegyvertény, ha újabb hazai előadó kerül neves külföldi kiadóhoz. Annak fényében különösen értékelendő az ilyesmi, hogy a Thy Cata...
Mondhatjuk, hogy a Nightwish már tulajdonképpen nem kockáztat igazán nagyot ezzel az új lemezzel: az évszázadra esedékes „tizenkilencre lapot" húzásukat ellőtték a Dark Passion Playen, a Tarja Turunen helyére érkezett új frontasszony, Anette Olzon bemutatkozásával. Noha sokan fújoltak a legutóbbi lemez hallatán, az anyag a finnek eddigi legsikerese...
Facebook
Twitter