Minden korszaknak megvannak a maga zenekarai, amiket sikk utálni, és nem kérdés, hogy napjaink egyik legkedveltebb fikacéltáblája a kanadai Nickelback. Chad Kroegerék közönségét persze nem nagyon érdekli, hogy az úgymond hozzáértő körök és a kritikusok többnyire szívből gyűlölik a csapatot: miközben már jóformán senki sem vesz CD-ket, a Nickelback ...

Nyilván az öregedés jele, vagy mifene, de a szép lassan elköszönő esztendőben egyre inkább előnyben részesítettem a feelinges, '60-as évek végi/'70-esek eleji blues rock muzsikákban gyökerező rockzenét az igazán súlyos hallgatnivalót művelő bandákkal szemben. Szerencsére szép számmal bukkantak is fel ilyen hagyományőrző brigádok, amelyek jelentős r...

Nem biztos, hogy célravezető találgatásokba bocsátkozni azt illetően, vajon a Metallica csak a Lulu gyakorlatilag egyöntetűen pocsék fogadtatása miatt, sürgősségi tűzoltásként érezte-e szükségét kihozni ezt az EP-t négy elfekvőben maradt Death Magnetic korabeli dallal, vagy akkor is kiadták volna amolyan extra harmincéves szülinapi bónuszként, ha sosem...

Manapság, amikor két kattintással elérhető bármi, megjelenés előtt a neten kering szinte minden, és lassan már letölteni sincs kedvünk a friss zenéket, mert egyszerűen túl sok van mindenből, még mindig hírértékű, komoly fegyvertény, ha újabb hazai előadó kerül neves külföldi kiadóhoz. Annak fényében különösen értékelendő az ilyesmi, hogy a Thy Cata...

Mondhatjuk, hogy a Nightwish már tulajdonképpen nem kockáztat igazán nagyot ezzel az új lemezzel: az évszázadra esedékes „tizenkilencre lapot" húzásukat ellőtték a Dark Passion Playen, a Tarja Turunen helyére érkezett új frontasszony, Anette Olzon bemutatkozásával. Noha sokan fújoltak a legutóbbi lemez hallatán, az anyag a finnek eddigi legsikerese...

Az, hogy egy sikeres rockzenekar élén egy nő áll, 2011-ben maximum egy vállrándítást érdemel. Az, hogy ezt a formációt a mai napig a világ vezető rockcsapatai között tartják számon, máris érdekesebb, főleg úgy, hogy 1995-ös megalakulásuk óta nem azzal töltötték az időt, hogy évente-kétévente összehozzanak valami frappáns slágergyűjteményt, hanem sz...

December 8-án egy olyan, valódi csemegének ígérkező koncert lesz a Dürer kertben, amit igazán vétek lenne kihagyni. És nem is (csak) azért, mert ingyen lesz, sokkal inkább, mert a tavalyi Shrinebuilder szeánsz után ismételten tiszteletét teszi nálunk a doom pápa Scott Weinrich, vagyis inkább Wino. És ezt a fazont tényleg bármikor öröm látni/hallani...

Hetek óta halogatom ezt az ismertetőt, mert reméltem, hogy ha eltelik egy kis idő, jobban beérik nálam az utóbbi évek egyik legsikeresebb szupergroupjának új műve. Immáron bő két hónapnyi ismerkedés után azonban sajnos le kellett vonnom a végkövetkeztetést: akármennyire is szerettem a két évvel ezelőtti első nekifutás t, Sammy Hagarék bizony elsietté...

Hosszú hónapok óta kommunikálja a Korn a sajtó felé, hogy mennyire döbbenetes új dolgot készítenek, és még csak hasonló sem jelent meg ezidáig. Nos, ez valóban így is van: Korn dalokat eddig még senki nem kombinált dubsteppel, mindazonáltal finoman szólva is dőreség forradalminak és újszerűnek kikiáltani az The Path Of Totalityt. Azt sem igazán ért...

120 millió eladott lemezzel és az egyik legteljesebb hard rock karrierrel a háta mögött a búcsúra készülő Scorpionsnak igazából már csak arra kell figyelnie, nehogy valami félresikerült húzással rossz szájízt hagyjon rajongóiban. A remekült sikerült Unbreakable és Humanity - Hour I albumokkal teljes mértékben visszanyerték a régi renoméjukat, a Sting In...

Kedvelem, amikor csak úgy a semmiből felbukkan valami, ami olyan, mintha csak egy régi ismerős teremne eléd teljesen váratlanul, és időtől, helyzettől függetlenül, érdek nélkül tetszik. A Vallenfyre abszolút ebbe a kategóriába tartozik: manapság elég ritkán hallani ehhez hasonló old school európai death metal albumot, és külön öröm, hogy a zenekarb...

Az az igazság, hogy az idén épp tízéves Santa Cruz-i ötös nem éppen saját jogon keltette fel a figyelmemet, sokkal inkább annak a körülménynek köszönhetően, hogy második lemezük munkálatait az az ex-Kyuss, ex-Obsessed, ex-sokmindenmás tag Scott Reeder felügyelte, aki egyrészt a basszusgitározás legnagyobb élő istenségei között foglal helyet, másrés...

Érdekes formáció megszületésének lehettünk tanúi az elmúlt hónapokban, hiszen az Mpire Of Evilben három egykori Venom tag érdekelt, és közöttük is Jeff „Mantas" Dunn, a brit trió legendás egykori gitárosa a főnök. Mantas mester fő társa az istentelenségben Anthony „Antton" Lant, aki nemcsak Cronos öccse, de a Venom dobosa is volt 2000 és 2009 közöt...