Nehéz túl nagy elemzésekbe bonyolódni a mosonmagyaróvári Casketgarden új albuma kapcsán, a zenekar ugyanis már a demós korszakban markánsan letette a garast egy adott stílus mellett, amiből azóta sem engedtek jottányit sem. Ahogy azt nemrég Tóth Balázs gitáros is kifejtette nekem egy csetes csevegésben, nincs egyszerű dolguk ezzel a vonallal, hiszen a kiadók sem igen látnak benne fantáziát: a svédes szabású dallamos death metal a tradicionális hörgésmetalosoknak túl melodikus, a heavy metal közönségnek meg túl agresszív. Vagyis amolyan szürke zónáról beszélünk valahol két szigorúan elfalazott övezet határsávjában... Nem véletlen, hogy az irányzat valaha létezett legnagyobb alakulata, az At The Gates sem gigafesztiválok headlinereként koncertezget, ha éppen olyanjuk van, hanem amolyan kultikus legendaként hívják meg őket mindenféle rangos eseményre.
