Shock!

november 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Aura Noir: Out To Die

Aura Noir: Out To Die

Aki ma körbekémlel az extrém muzsikák horizontján, magáévá kell tegye a felismerést, hogy a 21. században újra szexi thrash metalt játszani. Pillanatnyilag legalábbis biztos piaca van az efféle árunak a nagyvilágban. A trend felhajtóereje két szinten mutathatja meg jótékony hatását: a műfaj tetszhalottjainak életre pofozásában és a fókusz kiszélesítésében. Az a tény, hogy az Aura Noir négy év után újra ringbe száll, és két évtizedes létezése során mindmáig nem látott kíváncsiság fogadja vérgőzös ténykedését, a stílus sokadvirágzásának nem megvetendő kifejeződése. Szögezzük azonban le: a norvég sírásók 2012-ben sem nyújtanak vonzó látványt, hozzáállásuk fikarcnyit sem változott az évek során – az Out To Die mindezzel együtt van annyira erős állásfoglalás, hogy a jelen thrash dömpingben is megkerülhetetlennek nevezzük.

 

RAM: Death

RAM: Death

Tudom, hogy nincs ínyére mindenkinek, de az utóbbi években ismét határozottan megerősödtek a színtéren a '80-as évek elejének tradicionális heavy metalját felelevenítő bandák, jóformán szabályos kis underground látszik kialakulni az undergroundon belül ezen a vonalon. A skandináv csapatok persze itt is meghatározóak, elég, ha csak a Wolfra gondolun...

Sigh: In Somniphobia

Sigh: In Somniphobia

David Lee Roth mondotta volt az ő határtalan bölcsességében, hogy a Van Halen zenéjét a maga részéről a vallás és a hoki kombinációjának tartja. Távol álljon tőlem, hogy Mirai Kawashima muzikalitását a fenti koordinátarendszerben próbáljam elhelyezni, egyrészt mert a hasonlat nem nekem jutott az eszembe, másrészt messze nincs hozzá DLR-méretű tehet...

Lillian Axe: XI: The Days Before Tomorrow

Lillian Axe: XI: The Days Before Tomorrow

Bármibe lefogadom, hogy sokan már csak a zenekarnév és hajmetalos múlt miatt nem hajlandóak megismerni a Lillian Axe-t, pedig jóval több van bennük (is) a '80-as években uralkodó partyrockandroll kliséknél. Kiváltképp azért, mivel a zenekar agya, Steve Blaze soha nem ragadt le a szirupos melódiáknál, de ez valahol nem is csoda, hiszen a zenekar nem...

Ektomorf: The Acoustic

Ektomorf: The Acoustic

Nehéz lenne hosszan analizálni az Ektomorf új albumát, miután Farkas Zotya sem annak tekinti , hanem inkább valami szpesöl „miért is ne?" terméknek. Ha így közelítünk hozzá, elfogadható a dolog, néhány hallgatást bőven megér, egyébként viszont helyén kell kezelni. Nagyon.

Meshuggah: Koloss

Meshuggah: Koloss

Íme, itt van az új Meshuggah album, hallgassa hát mindenki, aki szereti metalban a szokatlant, az úttörőt, meg azt, ha valaki saját korlátai között mozog évek óta. Na igen, a Meshuggah mára műfajteremtő zenekarrá vált – nem szeretném sokáig borzolni a T. Olvasók idegeit a djent stílusmegjelöléssel –, mert ugye a matekmetal, extrém metal skatulyát m...

OSI: Fire Make Thunder

OSI: Fire Make Thunder

Bár az első OSI album alapos dicséretben részesült a Shock! hasábjain csaknem egy évtizeddel ezelőtt, a második és harmadik anyag méltatlanul mellőzött volt, pedig igencsak minőségi zenét rejtett mindkettő. Mondom ezt annak ellenére, hogy alapvetően nem vagyok oda az elektronikus zenékért, s Kevin Moore munkássága – bármennyire is rajongok a vele kés...

Naglfar: Téras

Naglfar: Téras

Áttekintve a Naglfar immár több mint két évtizedes (!) történetét, nem nehéz párhuzamot találni földijeik, a Dark Funeral szintén töretlen (ördögi) lelkesedéssel taposott ösvényével. Kristoffer Olivius és aktuális társai rögtön az első sorlemezükkel (Vittra, 1995) olyan magasra tették a lécet saját maguk és kritikusaik számára is, hogy attól a pill...

Sigiriya: Return To Earth

Sigiriya: Return To Earth

Nem hiszem, hogy túl sok mindenkinek csengene ismerősként az elnevezését Srí Lanka sziklatömbre épült, misztikus ősi városától kölcsönző formáció neve, pedig tagjai bizony már sokat tapasztalt veteránok. (Zárójelben egy lényeges szolgálati közlemény: mindazok számára, kik a Halálnak Hídján átkelni kívánnak, életbevágóan fontos tudniuk, hogy Srí Lan...

Borknagar: Urd

Borknagar: Urd

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Borknagar legutóbbi néhány albumát ronggyá hallgattam volna az elmúlt években. A The Olden Domain / The Archaic Course / Quintessence hármas annak idején abszolút etalonnak számított nálam (is), ahogy mindennapos vendégek voltak mind Garm, mind Ulver és Vintersorg akkori alkotásai is, élén az Arcturusszal. Simen táv...

Primal Rock Rebellion: Awoken Broken

Primal Rock Rebellion: Awoken Broken

Érdekes, hogy pont Adrian Smith rukkolt elő ezzel a projekttel, hiszen az Iron Maiden gitárosa egy jóval karcosabb modern rock/metal banda egykori torkával egyesítette erőit a Primal Rock Rebellionben. A brit SikTh és Mikee Goodman errefelé annyira nem ismertek, noha a sokszínű, izgalmas muzsikájáról elhíresült zenekar hatása elég sok modern bandán...

Cannibal Corpse: Torture

Cannibal Corpse: Torture

Louis Armstrongról olvashatjuk, hogy egészen haláláig kitartott választott stílusa mellett, mindenféle lényegi változtatás nélkül. Filozófiája szerint ugyanis a zene, tágabb értelemben pedig a művészet nem stíluskérdés, annak értéke egyedül az előadó felkészültségétől és őszinteségétől függ. Esetünkben a kulcsszó pedig az őszinteség. Armstronghoz h...

Imperial State Electric: Pop War

Imperial State Electric: Pop War

Azért azt baromira megnéztem volna, hogy Nicke Andersson hány perc alatt vágja pofán azt a jövendőmondót, aki mondjuk 1990-ben, a Left Hand Path idején odamegy hozzá, és közli vele, hogy jókomám, te bő húsz év múlva egy olyan lemezt fogsz megjelentetni – ráadásul énekes/gitárosként –, aminek az lesz a címe, hogy Pop War, és amelyen olyan keménységű...

Soulfly: Enslaved

Soulfly: Enslaved

Maximum Cavalera, No Surprise. Vannak lelkek, akik már belefáradtak a csodavárásba, és az éppen soros léleklégy-zümmögéstől inkább az arcidegük kezd begörcsölni, nem a nyakizmuk, mondván: kezd unalmassá válni az újítás hiánya, a hanyagul odalökött gyártósor aktuális terméke, és az albumok óta tartó monotonitás. A másik oldalon pedig ott bólogatnak...

Adrenaline Mob: Omertá

Adrenaline Mob: Omertá

Felesleges újabb köröket futni azzal, hogy Mike Portnoy mivel és miért kürtölte tele a sajtót az elmúlt vaskos időszakban, zárjuk le a múltat, a tiszta lap mindenkinek jár. És ez a tiszta lap Portnoy esetében most az Adrenaline Mob zenekart dobta (a többi szintén izgalmasnak hangzó projektje mellett). A tavalyi előzetes EP már jókat sejtetett, de még...

Goatwhore: Blood For The Master

Goatwhore: Blood For The Master

Nna kérem, itt a friss csomag: príma, varacskos, régisulis black'n'roll a teljességgel szalonképtelen Goatwhore-tól, egészen pontosan az ötödik a sorban. Az a típusú történet, ami vagy elsőre meggyőz, vagy – mint a leprást – viszolyogva elkerülöd. Túl azon, hogy Sammy Duet (ex-Crowbar, Acid Bath) és Ben Falgoust (Soilent Green) neve önmagában menny...

Primal Fear: Unbreakable

Primal Fear: Unbreakable

Bő négy évvel ezelőtt, a New Religion lemezzel eléggé megtévedt a Primal Fear. A dallamosabb, epikus, kísérletezős anyag már megjelenésekor sem nyerte el tetszésemet, és az idő sem szépített rajta semmit. Az egyetlen lemezük, amit gyakorlatilag sosem hallgatok. Utódja, a 16.6 már jobb volt, de a régi színvonalat nem érte el, és bár akadtak rajta erős...

Mpire Of Evil: Hell To The Holy

Mpire Of Evil: Hell To The Holy

Őszintén szólva azóta rokonszenvezem a három egykori Venom muzsikusból összeállt Mpire Of Evillel, amióta csak híre ment a projektnek, és a tavaly év végén kiadott Creatures Of The Black EP igazolta is a várakozásaimat. Jeff „Mantas" Dunn, Tony „The Demolition Man" Dolan és Anthony „Antton" Lant hallhatóan nem a metal megújítását tűzték ki célul, vis...

Terrorizer: Hordes Of Zombies

Terrorizer: Hordes Of Zombies

Érdekes különlegesség, hogy a grindcore talán legmeghatározóbb alakulata, a brit Napalm Death mellett idén alig pár napos eltéréssel az irányzat egy másik, szintén jelentős formációja rukkolt elő új hangzóanyaggal. Az amerikai Terrorizer fogalom a grindcore-ban, de jelentősége persze átkúszik más rokon irányzatokba is, így valószínűleg alig találnánk...

Rage: 21

Rage: 21

A Rage pályaíve elég sajátos, hiszen a '80-as évek nagy német fémzenei fellendülésével bukkantak elő, végig kitartottak a stílus mellett, és hazájukban akkor sikerült még népszerűbbé válniuk a következő évtizedben, amikor a hozzájuk hasonló heavy metal csapatoknak nem volt túl sok esélyük a fejlődésre. Peavy Wagner és mindenkori társai ugyanakkor n...

Blessed By A Broken Heart: Feel The Power

Blessed By A Broken Heart: Feel The Power

Hányszor van az, hogy hallgatnál valami újat? Keresed azt a hangot, azt a hangzást, azt a refrént, ami beléd bújt tinédzserkorodban, de már karcosra játszottad a cédéidet (vö. bakelit lemezeidet), néha már a Livin' On A Prayer varázsa is belesimul a vasárnapi ebédbe, és gondolkodsz a talányon, miszerint képtelenség, hogy nincs négy-öt olyan krapek ...

Casketgarden: The Estrangement Process

Casketgarden: The Estrangement Process

Nehéz túl nagy elemzésekbe bonyolódni a mosonmagyaróvári Casketgarden új albuma kapcsán, a zenekar ugyanis már a demós korszakban markánsan letette a garast egy adott stílus mellett, amiből azóta sem engedtek jottányit sem. Ahogy azt nemrég Tóth Balázs gitáros is kifejtette nekem egy csetes csevegésben, nincs egyszerű dolguk ezzel a vonallal, hisze...

Napalm Death: Utilitarian

Napalm Death: Utilitarian

Elég klisés intróval nyitja tizenötödik lemezét a legendás grindcore csapat, amihez hasonlót szinte minden extrém zenekar elkövetett már legalább kétszer. Mindez persze kevés ahhoz, hogy teljesen elvegye az ember kedvét egy Napalm Death albumtól, így kíváncsian, bár kissé visszafogottan várjuk a folytatást. Az Errors In The Signalstól aztán megkapj...

Caliban: I Am Nemesis

Caliban: I Am Nemesis

Szerencse a szerencsétlen történetben, hogy a Caliban új préselését a lehető legjobb pillanatban kezdtem el hallgatni. Egy hetet töltöttem előtte a Bleeding Through sivatagos borzalmá nak megfejtésével (sikertelenül), így először valóságos oázisnak találtam az I Am Nemesist. Persze az is lehetséges, hogy a BT után egy besztofgumimaci is feldobott vol...

Corrosion Of Conformity: Corrosion Of Conformity

Corrosion Of Conformity: Corrosion Of Conformity

Az észak-karolinai C.O.C. igazán beskatulyázhatatlan jelenség. (És talán éppen emiatt annyira zseniális.) Nyughatatlan vérének köszönhetően világéletében az ellentmondások bandája volt: az elvárásokra magasról szarva, mindig új és újabb célokra tört, ám valahogy időről-időre markánsan visszaköszönt a múltja is. Nem is ragoznám a dolgot tovább, amit...

Jónás Tamás: Timeless Hour

Jónás Tamás: Timeless Hour

Ma már nem számít kifejezetten rendhagyónak, ha külföldi kiadóhoz szerződik egy magyar előadó, de abban azért egyetérthetünk: külföldi kiadó és külfödi kiadó között is van különbség. Nem véletlen, hogy a hazai szakma és a közönség tavaly egyaránt rekordgyorsasággal ismerkedett meg Jónás Tamás nevével, hiszen soha korábban nem volt példa arra, hogy ...

Reckless Love: Animal Attraction

Reckless Love: Animal Attraction

A finn Reckless Love két évvel ezelőtti bemutatkozása nyálasnak nyálas volt ugyan, a korábbi Crashdiet torok Olli Hermann (azelőtt H. Oliver Twisted) és társai azonban elég komolyan telepakolták fejből kiirthatatlan melódiákkal. Így végül némi kezdeti hezitálást követően végül szépen meg is adtam magam nekik, és a kocsiban elég rendszeresen pörgött a...

92. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.