Hihetetlen módon elfeledkeztem erről a lemezről (illetve 2006 vége felé jutottam hozzá csupán), így jól le is csúszott az év végi listámról, de majd utólag belekozmetikázom. A hollandoknak úgyis bérelt helyük van nálam - nagyjából. A Home lemezzel gyakorlatilag folytatják a jó néhány lemez óta bevált formulát (illetve azt, amit a megosztó How To Me...

Belezős, szögelős, arcbamászó, kíméletlen death metalt rejt az „európai gore mesterek" negyedik albuma, mely tavaly év végén jött ki a francia Listenable Recordsnál. Eleddig elkerültük egymást a belga csapattal, így szűz füllel állhattam neki meghallgatni legújabb remeküket, mely tíz nótán keresztül, uszkve negyven percben aprítja le az embert, min...

A Sanctuera is az „elfekvő készletemben" heverészett, amit igyekszem apasztani szép lassan, bár azért hozzáteszem, nem 2005 óta porosodik a dobozomban. Nézzük, mit tudnak. Érdekes módon levelükben a Nevermore-t és a Dream Theatert jelölik meg hatásként, ám ez az a két zenekar, amelyet egyáltalán nem lehet felfedezni náluk – és ezt most tényként íro...

Szeretem a régi prog bandákat (Yes, ELP, Gentle Giant, Jethro Tull stb.), de pont a korai Genesis maradt ki a szórásból, talán a banda későbbi korszakának kommerszebb zenéje miatt, amely jobban a nagyközönség szeme előtt volt/van és amely nekem egyáltalán nem tetszik.

Hiába várják a rajongók térdelőrajtban az új Testament opuszt, a csapat a The Gathering óta csak válogatásokat, koncertlemezeket ad ki, pedig Chuck Billy évek óta újra bivalyerős, ráadásul folyamatosan koncerteznek. Tartok tőle, kiadói fogás ez, a háttérben tán csupán annyi van, hogy x számú lemezre szerződtek ide, ám át akarnak menni az új anyagga...

Lemezeket megszégyenítő körítéssel adták ki Saint Petrolék első, bemutatkozó felvételüket (igényes nyomdai borító, gyári cd). A csapat tagjai nem ismeretlenek a hazai undergroundot ismerők számára, Bende Imre gitáros az Insane-ből lehet ismert, Kovács Krisztiánt eddig énekesként lehetett látni a színpadokon, a Fish! zenekarban, ám itt inkább gitáro...

Száz százalékig retro anyag a svéd Bullet bemutatkozó lemeze, a Black Lodge kiadó gondozásában még 2006-ban megjelent Heading for the Top, amit mindössze egyetlen mini cd, a Speeding in the Night előzött meg, még 2003-ban. A borítón marcona kinézetű bőrdzsekis, motoros arcok virítanak méretes Ray Ben napszemüvegben, a háttérben meg olajoshordókból ...

Végre, végre, végre! A rengeteg tikkasztóbbnál-tikkasztóbb demó után újra valami (bár ez EP), amiért igazán szívből lehet lelkesedni. Miért? Egyszerű: mert jó. A csapat 2006 májusában alakult és szeptemberben máris egy EP-t vettek fel, ami roppant gyors tempónak tűnhet, ám a srácok a budapesti Zeneművészeti Főiskolán koptatják a padokat, ez viszont...

Nehezen emészthető rétegzenéje ellenére viszonylag nagy számból álló hazai tábort tudhat maga mögött a Watch My Dying, akik 2006-ban zúdították ránk legújabb agyszüleményeiket. Bevallom, az előző cd-vel, Klausztrofóniával, sem akkor, sem azóta nem tudtam megbarátkozni.

Zongorás bevezetővel indul az amerikai Bloodlined Calligraphy tavalyi anyaga, mely második teljes nagylemezük a sorban. Az 5/14/06 címre keresztelt zongorás intro bizonyos James Thomas Carternek (ez halálának dátuma ugyanis) állít emléket, csakúgy, mint maga az egész lemez.

A finn progmetalosok nagyon belehúztak az utóbbi pár évben. Valljuk be, a korábban főleg true metal, gótikus, operás-szimfonikus-folkos és halálhörgős (műfajukban persze első osztályú) bandákat ontó színtérre nemigen volt jellemző ez a kevésbé populáris, tehát exporttermékként kevéssé alkalmazható stílus.

Lassan már szuahéli nyelven is megjelentetik az Ad Astra felvételt, mire megírom a kritikát a magyarról és az angolról, de talán nem késtünk még el semmivel. Lássuk először a korábbit, az Idegen arcokat. A búgó sound nem veszi el az ember kedvét az ismerkedéstől: a zene berobban – kicsit Nevermore-osan. Majd visszafogják magukat e téren és már nem ...

Cirka egy hónapja számoltam be a Keenants elnevezésű banda bemutatkozó albumáról, amit csak azért hánytorgatok most fel, mert Atom Antiék igen sok mindenben hasonlítanak hozzájuk. Szintén „hangyás" a brigád, úgyszintén digók, és valahol a muzsika is hasonló jellegű. Aztán sajnos közös az is, hogy a produkció biza olyan lapos, mint a Nagyalföld. Bár...