Az itáliai Keenants bemutatkozó lemeze nem ma, és nem is tegnap jelent meg, hanem inkább bő egy éve. Az általuk preferált crossover/nu metal témákra épülő, üvöltés vs. dallamos ének koktél azonban már akkor is maximum annyira számított frissnek és innovatívnak, mint a Szomszédok ismétlése. A Keenants pedig nem éppen az a csapat, amelyik hivatott lenne ezen változtatni.
Danny Vaughn nevéről mindenkinek, aki kicsit is szereti a dallamos rockzenét, kötelezően beugrik a Tyketto zenekar neve. A csapat debütáló lemeze (Don't Come Easy) a zeneipar egyik legnagyobb „besült bombája" vagy „el nem durrant puskája": ma már kult klasszikusként istenítik a melodikus rock megfogyatkozott hívei ezt a csodálatos és tökéletes AOR ...
Mivel az első szösszenetek a lemezről már 2006 végén eljutottak hozzám, nálam már a tavalyi év albuma is a Scarsick volt, most pedig, megjelenés után a 2007-es év lemeze is ez lesz, alkothat mától bárki bármit. Pedig igazi „megosztó" lemez ez, de ennek ellenére már itt le kell lőnöm a poént: 10 pont, sőt, 10x10. Most már csak az olvasson tovább, ak...
A Time Requiem lemezismertetőben úgy tippeltem (az előzetesen meghallgatott hangfájlok alapján), hogy Richard Andersson visszavesz az arcból az új Space Odyssey lemezen. Bárcsak a lottószámokat lehetne ennyire biztosra venni! A billentyűk Malmsteenje tényleg módosított a koncepción: míg eddig bárki könnyen összekeverhette a Space Odysseyt a Time Re...
Azt hiszem manapság minden black metal kedvelő számára nyilvánvaló, hogy bár egyre-másra alakulnak az ilyen stílusú bandák, kevés köztük az olyan, amire rá lehet mondani, hogy az eredetiségnek akár a szikrája is meglenne bennük. Nem hiszem, hogy ma már elég az, ami a Darkthrone-nak mondjuk a Transilvanian Hunger idején elég volt. Nem elég, ha az al...
Göröghonban ügyködő barátainktól ezúttal mindössze ezt a négy tételt tartalmazó szösszenetet kaptam kézhez, magát az alap-albumot, vagyis az Allegiance-t nem. Így ismertetni is csupán ezt a kurta cédécskét tudom, amelyet a csapat elsősorban az otthoni piacra szánt.
Szép dolog, hogy elfeledett, kultikussá vált, soha meg nem jelent zenéket ma már könnyűszerrel beszerezhetünk az internet és kattant fanatikusok segítségével, akik agyonhallgatott kazettákról is képesek bedigizni a kedvelt, de a digitális korszakba át nem mentett muzsikákat. Még ennél is szebb dolog azonban hivatalos CD-n kézben tartani az efféle k...
Mivel hazánkban a Danko névhez szerintem még mindig nagyságrendekkel többen társítják a Pistát, mint a Jones-t, talán nem árt egy kis fejtágítással nyitni. Szóval, Danko Jones egy kanadai állampolgárságú félvér gitáros-énekes, aki cirka egy évtizede eljutott a zenekaralapítás gondolatáig, keresett egy dobost és egy basszusgitárost, aztán nekivágott...
Szinte hihetetlen, de a grindcore keresztapjának is nevezett Napalm Death immár 25 éve készteti albumaival a szervezetünket adrenalin-túltermelésre, roncsolja a hallójáratainkat, vesz arra rá, hogy koncertjeiken heveny léggitározásra adjuk fejünket (illetve kezünket). Ha kiadott anyagaik közül a lényeget kibányásszuk, az 1987-ben megjelent Scum óta...
Ha a nevet meghallják, a legtöbben a Poison „második" gitárosaként emlékeznek Richie-re, a 90-es évek kitartó hard rockerei esetleg a Mr. Bigből is ismerhetik. Pedig a 80-as évek elején a gitárhős-istállóként funkcionáló Shrapnel kiadónál feltűnt, akkor még szemtelenül fiatal srác karrierje sokkal színesebb, a korai gitárlemezek és a fent említett ...
Rossz fát tehettem a tűzre. De tényleg, büntiben lehetek valaminő vétkemért, mert a legutóbbi pakkban, amit kézhez kaptam, régibbnél-ősibb cuccok lapulnak egymás mellett. Egyik nap már átrágtam a magam egy dögunalmas, 2003-as keltű brazil albumon, most pedig itt egy francia formáció korongja, ami kerek három éve, 2004 januárjában látott napvilágot....
Az ezredforduló tájékán a többség szerintem egy lyukas garast nem adott volna azért, hogy a tábort erőteljesen megosztó The Burning Red és Supercharger lemezek után az oaklandi Machine Head még valaha visszaszerzi azt a respektet, amit legendás bemutatkozásukkal, a Burn My Eyes-zal és folytatásával, a The More Things Change...-dzsel vívtak ki magu...
Igazi military mániások lehetnek a belga Battalion tagjai. Nem elég a zenekarnév és az album címe, még a borítón is – ha jól látom – amerikai katonák vonszolják sebesült társukat egy tank felé a nagy tél kellős közepén. A szövegek hátteréül is fegyverek tervrajza szolgál, sőt a bookletben is pici töltények jelölik az egyes nótákat – hát nem édes?! ...
Egy átmeneti feloszlás és csaknem 7 év szünet után elég furcsa utat választott Rich Ward, a Stuck Mojo agytrösztje az underground körökben méltán kultikus rap metal banda visszatérő lemezének értékesítéséhez: a Southern Born Killers nem kerül hagyományos kereskedelmi forgalomba, akit érdekel, az letöltheti a teljes anyagot a zenekar honlapjáról, ha...
A legegyszerűbben úgy intézhetném el ezt az ismertetőt, ha azt mondanám, hogy olvassátok el, mit írt Szilvi a csapat 2004-es Smashed On Arrival albumáról, és vegyétek úgy, hogy ide ugyanaz értendő. Ebben az esetben azonban joggal tarthatnék attól, hogy a lelkes olvasóközönség megvetése kísér végig földi pályámon, ezért valamivel hosszabb leszek.
John 5 egy egzaltált fejű gitáros srác, aki Marilyn Manson mellől lehet ismerős sokaknak, de feltűnt Paul Stanley valamint Meat Loaf idei lemezén, illetve játszott már David Lee Roth-szal is korábban, most meg Rob Zombieval mocorog. Ez az első szólóanyaga, ami még 2004-ben jött ki és mellesleg kifejezetten élvezhető muzsikát rejt.
Nem nagyon szeretem, ha „lélektelenségről" beszélnek egyik-másik zene kapcsán, de az igazság az, hogy a Masterplan kapcsán valahogy nekem is mindig ez jutott eszembe. Egyszerűen nem bírtam rákattanni a bandára, hiába vagyok óriási Jorn rajongó és hiába a Grapow-Kusch éra Helloween lemezei a kedvenceim a tökfejes csapattól. Óriási zenészek, óriási z...
Jó fél évvel ezelőtt látott napvilágot a Stardrive bemutatkozó anyaga, a Rust. A karcagi trió akkoriban szinte a semmiből jelentkezett bemutatkozó anyagával, melyről hosszú ideig csak a nyitó Burning Wheels-t ismertem. Emlékszem, mikor először hallottam a nótát, rögtön megfogott ez az egyszerű, fogós, végtelenül pozitív, jobb híján stonerként aposz...
Ha másért nem, az Impious azért lehet érdekes, mert a booklet egy kicsit nyomasztó stílusban megfestett, de nem rossz képregényt tartalmaz, amit rögtön el is olvastam jól. A dalszövegeket rejtették emígy a képregény buborékjaiba: ügyes, rákényszerítik ezzel a hallgatókat, hogy böngésszék át rögvest az összeset, mi meg megtudhatjuk, hogy egy koncept...
Irgalmatlanul sokat nem lehet elmondani a Since The Flood új lemezéről azon kívül, mint ami az előző recenzióban le lett írva, a csapat hardcore alapú zenéjével köpködi a világra gondolatait.
Van egy pár olyan zenekar, amit ha meghallok, egyből olyan érzésem van, mintha túllennék fél üveg Bourbon-ön, mondjuk Kentucky-félén, mert attól sokkal hamarabb lesz képszakadásom. Ilyen zene például a Hawg Jaw bármelyik anyaga. Legfrissebb nagylemezük a Don't Trust Nobody első pár taktusa után a szám is zsibbadni kezd.
A Zero Hour zenekart irányító Tipton testvérek (Jasun gitáros és Troy basszer) valószínűleg Jeff Waters babérjaira kívánnak törni. Jó úton is haladnak efelé, ugyanis új lemezükön megint új az énekes. Ezzel már a harmadikat fogyasztják, ami 4 lemez alatt nem kis teljesítmény. A hallgató persze ezzel is csak jól jár, hiszen egyrészt megismerhet tehet...
Ebben az egész firkászkodásban, amit művelünk itten, szerintem az a legjobb, amikor egy-egy olyan banda albumánál döbbensz rá, hogy milyen jó kis produkció is ez, amelyik a „még a neve sem mond semmit"-ligában játszik, és amit egyébként nincs az az isten, hogy beszereznél. Mert hát hogyan, meg miért.
Első blikkre műkedvelő thrasherek örömzenélő projectjének tűnt a Dustsucker. Erre utalt már a zenekarnév (khm...Porszívó együttes) is, illetve maga a muzsika, mely bulizós, reszelős, laza R'n'R. Mikor kicsit kutattam a fiúk után, kiderült, hogy már csaknem másfél évtizede nyomatják a dögös rakkenrólt, a zenekart még 1993-ban alapította a gitáros/én...
A Lifeforce kiadótól szokatlan módon egy atmoszférikusabb csapat lemezét ismerhetjük meg, akik ráadásul spanyolföldön éldegélnek. (Nem tévesztendők össze a francia black metal csapattal, a Nehëmah-val.) Az ember máris egzotikus zenét sejt ilyen bevezető után, ami részben így is van, legalábbis ha azt nézzük, hogy az Opeth-, Moonspell-vonala mennyir...
Egylapos, fekete-fehér fénymásolat borítóval, egy minden feliratot nélkülöző blank cd-re égetve érkezett a két csapat split kiadványa. Oké, hogy andergrand meg minden, de srácok, legalább a számcímeket (a Step On It nótáira semmiféle utalás sincs) feltüntethettétek volna valahol, meg hogy mikor, hol, miért, ilyesmiket! Nem volna hátrány, ha extra k...
Immáron több mint tíz esztendeje ténykedik ez a svéd csapat, amelynek muzsikájával most találkoztam első ízben. A Wolf nem tartozik a legtermékenyebb bandák közé, hisz 1995-ös megalakulásuk óta mindössze négy albumot jelentettek meg. A fiúk szent elhatározása az volt, hogy nagybetűs, klasszikus Heavy Metalt játsszanak, ha törik, ha szakad. Zenei kö...
Facebook
Twitter