Ebben az egész firkászkodásban, amit művelünk itten, szerintem az a legjobb, amikor egy-egy olyan banda albumánál döbbensz rá, hogy milyen jó kis produkció is ez, amelyik a „még a neve sem mond semmit"-ligában játszik, és amit egyébként nincs az az isten, hogy beszereznél. Mert hát hogyan, meg miért.

Első blikkre műkedvelő thrasherek örömzenélő projectjének tűnt a Dustsucker. Erre utalt már a zenekarnév (khm...Porszívó együttes) is, illetve maga a muzsika, mely bulizós, reszelős, laza R'n'R. Mikor kicsit kutattam a fiúk után, kiderült, hogy már csaknem másfél évtizede nyomatják a dögös rakkenrólt, a zenekart még 1993-ban alapította a gitáros/én...

A Lifeforce kiadótól szokatlan módon egy atmoszférikusabb csapat lemezét ismerhetjük meg, akik ráadásul spanyolföldön éldegélnek. (Nem tévesztendők össze a francia black metal csapattal, a Nehëmah-val.) Az ember máris egzotikus zenét sejt ilyen bevezető után, ami részben így is van, legalábbis ha azt nézzük, hogy az Opeth-, Moonspell-vonala mennyir...

Egylapos, fekete-fehér fénymásolat borítóval, egy minden feliratot nélkülöző blank cd-re égetve érkezett a két csapat split kiadványa. Oké, hogy andergrand meg minden, de srácok, legalább a számcímeket (a Step On It nótáira semmiféle utalás sincs) feltüntethettétek volna valahol, meg hogy mikor, hol, miért, ilyesmiket! Nem volna hátrány, ha extra k...

Immáron több mint tíz esztendeje ténykedik ez a svéd csapat, amelynek muzsikájával most találkoztam első ízben. A Wolf nem tartozik a legtermékenyebb bandák közé, hisz 1995-ös megalakulásuk óta mindössze négy albumot jelentettek meg. A fiúk szent elhatározása az volt, hogy nagybetűs, klasszikus Heavy Metalt játsszanak, ha törik, ha szakad. Zenei kö...

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki a Chaos Conspiracy elnevezés – mintha kicsit klisés lenne, de mindegy - hallatán valamiféle elborult, jazz metalos témahalmozást vár. Az itáliai fiatalok célja is ilyesmi lehetett bemutatkozó albumuk készítése során, az infólap is afelől kíván meggyőzni minket, hogy a csapat nem ismer zenei határokat. Dicsér...

Nemrég írtam a norvég hajbanda 1987-es bemutatkozó lemezének MTM általi újrakiadásáról. Az anyag nem tetszett tucat mivolta, jellegtelensége és a harmatgyenge énekes miatt – nem meglepő tehát, hogy oda voltam meg vissza az örömtől, amikor megérkezett a második, eredetileg 1989-ben kiadott lemez reissue verziója is.

Kicsit ugyan bugyuta címmel, de megjelent a King's X-es Ty Tabor szólólemeze. Sosem volt titok, hogy Ty óriási Beatles rajongó: a King's X világában is tetten érhető a brit gombafejek munkássága, de érezhető, hogy itt csaponghatott kedvére, illetve annyi Beatlest és John Lennont csempészhetett a nótákba, amennyit csak nem szégyellt, és azt vegyítet...

A germán Mob Rules esetén előállt az a helyzet, amit kifejezetten rühellek. Ez ugyanis a srácok ötödik stúdióalbuma, én azonban egyetlen korábbi munkájukkal sem találkoztam, így – mondhatni – vegytisztán ülök hozzá ehhez az anyaghoz.

Mostanában valahogy több AOR lemez forgott itthon, mint általában szokott. Felfedeztem például a Heartland zenekar két kiváló anyagát, és két igazi klasszikust: a Heart Bad Animals lemezét (bár más munkáik korábban már megtaláltak, ez eddig kimaradt) és a Frontiers albumot a Journeytől.

A német Calibant eddig kétszer volt szerencsém elcsípni élőben, először a Biohazard előtt Pesten, majd egy évvel később a Machine Head / God Forbid kettős nyitóattrakciójaként Linzben. Egyik alkalommal sem tettek rám túl mély benyomást, igazi örökös másod-előzenekarnak tűntek a maguk üvöltözős hardcore/metaljával, és ennek a szerepnek tökéletesen m...

Kompromisszummentes, brutális metalcore hallható a bristoli Burning Skies lemezén, mely idén jelent meg, és a második a Lifeforce istálló számára – volt még egy demo cd-jük is korábban, még saját kiadásban. Sok thrash elemmel vegyített hc hallható a korongon, a vokalista Merv és a gitáros Ben meg az üvöltözést brutális hörgéssel váltogatva hallatjá...

Idén év elején jelent meg a Demiricous bemutatkozó albuma a Metal Blade gondozásában, ami azért nagyjából sejteti, hogy miféle muzsika rejtezik a korongon. Kicsit pontosítva ez old-school thrash, egész közelről pedig egy 100 százalékig eredetiségmentes Slayer-kópia, mégpedig a Reign in Blood érából.