A NeverLand második lemezével picit módosított az irányvonalon – illetve közérthetőbbé, befogadhatóbbá tették azt. Alapvetően persze maradtak a melankolikus, darkos vonal mellett, viszont ráerősítettek a gitárokra, melyek mellett a billentyűs hangszerek ugyanolyan jelentős szerepet kaptak.
Az Arsis sem a könnyedebb zenék kedvelőit célozta meg, brutális, ámde mégis dallamokat rejtő death metaljuk igen hatásos módszerrel borotválná le egy egész mammutcsorda bundáját, pedig a formációban csak ketten vannak: James Malone (gitár, basszusgitár, vokál) és Michael Van Dyne (dobok).
Ha valaki új Soilwork lemezt szeretne, hallgassa a német Mygraint, garantáltan nem kap tőle migrént! Öööö, én kérek elnézést. Naszóval Némethonban úgy gondolták, nincs még elég egyéni ötletektől mentes csapat, ezért feltétlenül egy újabbat kell rászabadítani a világra.
A Zao nem szívbajos, képes volt az összes dalszöveget tükörírással berakni a bookletbe.
Michael Schenker (gitár) és Davey Pattison (ének) közös lemeze, melyen örökzöldeket és kevésbé örökzöldeket dolgoznak fel, és mely cd-nek volt előzménye is, amit nem ismerünk, de nem kell hozzá sok fantázia, hogy elképzeljük, milyen lehet.
Mindig is tudtam, hogy kis hazánkban van néhány kevésbé ismert, jó zenekar. A sásdi Gate Of Darkness is ezek közé tartozik, és ezt most már biztosan kijelenthetem az 'Elmúlás"-t hallgatva. Bevallom, én csak néhol találkoztam a nevükkel, a zenéjükkel meg még ennyit sem, ezért volt kellemes meglepetés ez a négy számos EP.
Nemrég egy munkám során Németország nevezetességeit fordítgattam, és most már bánom, hogy Lipcse városánál nem véstem vastagon oda a Disillusion zenekar nevét is. A kissé szerencsétlen módon évek óta nagyrészt trióként (állandó bőgős nélkül) alkotó csapat már első lemezével – Back To Times Of Splendor – is kivívta a szakma és a rajongók elismerését...
A norvég Chrome Division alapítója nem más, mint Stian Thorensen, ismertebb nevén Shagrath, a Dimmu Borgir frontembere. Aki e tény hallatán egyből venné a láncinget és rohanna a tükörhöz sminkelni, hogy aztán beszerezze a lemezt, inkább várjon egy kicsit: az extravagáns károgómester ugyanis itt egy hangot sem dalol, csak gitározik, a zenének pedig ...
A Sacra Arcana egy hazai folk-metal társulat, akik érzésem szerint jóval nagyobb fába vágták azt a bizonyos fejszét, mint amire egyelőre képesek. 2001-ben alakultak és egy hegedűs leányzóval kiegészítve játsszák azt a fajta folkos zenét, ami itthon meglehetősen népszerű, viszont hazai képviselőik egyelőre nem az igaziak.
Annak idején, amikor megismertem a Leatherwolf 1989-es Street Ready lemezét, emlékszem, hetekre beragadt a hifibe. Ez a három szólógitárral felálló, különleges kaliforniai banda egészen sajátosan vegyítette a tradicionális US power ízeket a korszak stadionrockjával, minden bizonnyal azért nem is tudtak szélesebb körben is ismertté válni – az Island...
A gejzírek szigetéről, Izlandról érkezett a Changer 4 dalt rejtő EP-je. A csapat 1999-ben alakult, 2001-ben adták ki az első EP-jüket, 2004-ben pedig Scenes címmel az első lemezt. Utána tagcseréltek, és zenei irányt is váltottak (bár azt nem írják, az előző milyen volt).
Változnak az idők. Ki gondolta volna, hogy a Cattle Decapitation, amely a brutális grindcore zenéje mellett leginkább a véres-belezős borítóiról volt híres (vagy inkább hírhedt), most egy viszonylag szolid, hatkarú Sívaként bárdokat szorongató Minotaurosz-szerű figurás borítóba csomagolja legújabb lemezét? Ehhez képest hol vannak az olyan cenzúrázo...
Ha lassan is, de eljutott hozzám a brit illetőségű My Dying Bride A Line Of Deathless Kings című új korongja. Figyelmeztetek mindenkit, hogy aki világmegváltó új gondolatokat, különleges zenei megoldásokat vár tőlük, az sajnos csalódni kénytelen. A csapat szinte nem változott semmit, ha mégis, az csak a sokadik hallgatásra derül ki, és csak annak a...
2004-ben jelent meg az első demója a budapesti Oneheadmannek, akik tovább finomítottak világukon. A matekozás mellett kicsit szárazabb lett a zene – illetve mindez talán annak köszönhető, hogy mindannyian jobban uralják hangszereiket, és most mintha visszafogták volna magukat minden téren, nehogy túltengjenek, az ösztön helyett kiszámíthatóbbá vált...
A Morpheusszal először a 2003-as pesti Nevermore bulin találkoztam, ahol az utolsó pillanatban ugrottak be az Arch Enemy helyére. Ilyen szituációban egy cseppet sem könnyű bizonyítani, ennek ellenére kimondottan szimpatikus volt a zenekar, méghozzá nemcsak azért, mert jól játszottak: a magyar heavy metal bandák többsége által járt jól kitaposott, k...
Sokan leírták/leírtuk már, hogy az utóbbi években igen érdekes evolúciós pályaívet futnak be azok a bandák, amelyek alapvetően a hardcore-színtérről érkeztek. A kaliforniai Eighteen Visions ugyanolyan állatorvosi ló ebből a szempontból, mint mondjuk az egyre nagyobb sikereket arató Avenged Sevenfold, míg azonban M. Shadows-ék a kezdeti üvöltözős me...
Merész lépés a viking black metalos Borknagartól, hogy egy teljesen akusztikus lemezt adjon ki, hiszen pont a blacker réteg az, amely nem igazán a toleranciájáról híres. Bár a folkosság miatt talán szemet hunynak és átadják magukat egy másfajta zenei világnak.
A Billog zenekar előző anyagáról írt kritikájába akár bemásolhattam volna, amit anno a demóról írtam, most pedig ide akár bemásolhatnám, amit abban a kritikában írtam. Na jó, némi fejlődés érezhető, de az alapvető hibák még mindig ott figyelnek: gyakorlatilag még mindig teljesen alap témákat tologatnak ide-oda.
A Limb Music Productions ismételten eljuttatott hozzánk egy bőséges válogatást ama zenekarok munkáiból, melyek a kiadó védőszárnyai alatt ténykednek. Eme bandák túlnyomó többségéről jobbára én írtam kritikákat a közelebbi, illetőleg a kissé távolabbi múltban, ezért nem látom értelmét az egyenkénti elemzéseknek. A Limb profilját túlnyomó részt a dal...
El nem tudom képzelni, milyen ingerszegény környezetben kell ahhoz felnőni, hogy egy kiadó szerződtessen egy olyan brigádot, mint a Los Los, mivel azt humorosnak tartja. Ennél még Sas József komplett életműve is üdítőbb és szórakoztatóbb.
Egyik oldalról a Bang Tango 2004-ben már teljesen más, mint a korai kilencvenes években, amikor még a glam-sleaze mainstream utolsó hullámának tetején szörföztek. Ma már csak az énekes Joe Leste az egyetlen kapocs a klasszikusnak számító Dancin' On Coals felállással, amit már csak egy üllőként süllyedő Love After Death lemez követett, meg egy "köte...
Nem egyszerű bandákkal foglalkozik a svájci Fastbeast Entertainment, annak ellenére, hogy a death metal mellett tették le voksukat, nem próbálják szerződtetni a legtucatabb brutál-brigádokat, hanem olyanokat keresnek, akik egy kicsit komplexebb módon tolják a tempót. A Baalphegor is ilyen, gyakorlatilag a mészárlás mellett a technikás oldalukat is ...
Tudnivalók a csapatról: az alapítók között olyan neveket találunk, mint Stefan Westerberg és Petri Kuusisto (mindketten Carnal Forge, ex-In Thy Dreams). E fiatalemberek – akiknek szegről-végről még a Steel Attackhoz is közük volt – úgy határoztak egy kietlen, ámde sörmámoros napon, hogy olyasmit szeretnének művelni, aminőt korábban véletlenül sem.
A holland God Dethroned nyílegyenesen halad valami féle ciber-extrém/death metal felé, szinte már rájuk sem lehet ismerni, főleg ha az új lemezt berakja az óvatlan hallgató. Ugyanis az olyan szinten üti le a poharat a hangfal tetejéről, hogy először csak lestem én is, mi történt velük, a pohár darabkáit meg sajnálkozva sepertem össze.
Ki hitte volna úgy tíz éve, hogy egy mezőkovácsházi csapat fogja először sorra megjelentetni lemezeit az egyik legnagyobb nemzetközi metalkiadónál – ezen x év után még mindig elmélázik az ember.
Igen, vannak olyan zenekarnevek, melyek hallatán az egyszeri ember mindent összefantáziál, de azt pont nem, amilyen zenét rejt a cd. A Tishamingo albumát is ránézésre inkább valami doom metal kategóriába soroltam volna, nem ilyen régivágású boogies, blues alapú southern rock zenét társítottam volna hozzá. Van ilyen!
A Basement egy osztrák progrock csapat. Már ezzel sok dolgot elmondtam, úgy érzem. Sajnos a biográfiájukat német nyelven küldték el - ezzel is elmondtam pár dolgot... így aknamunkával kellett (volna) információt találnom róluk. A zenekar tagjai között ránézésre van néhány idősebb tag - ezzel még többet mondtam el róluk – kell egyáltalán kritikát ír...
Facebook
Twitter