Shock!

november 27.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Derek Sherinian: Vortex

Derek Sherinian: Vortex

Alice Cooper és Billy Idol egykori tettestársa, a Dream Theaterbe egy időre leigazolt billentyűvarázsló, Derek Sherinian egy raklapnyi szóló- és Planet X-lemez után végre újra a lovak – és nem kevésbé tehetséges kollégái – közé csapott, azzal a felszólítással, hogy 2022-ben igenis meg kell jelennie egy friss szólólemeznek. A nyalánkságokra éhes kemény mag nyilván az ilyesminek csak örülni tud, már csak azért is, mert a tavalyelőtti The Phoenix igencsak szerethetőre sikeredett. Így, két év elteltével pedig magamról sem mondhatom el, hogy én leszek az, aki panaszkodni fog a felgyorsult tempó miatt. Derek ez alkalommal sem bízott semmit a véletlenre, és ismét óriási zenészekkel bástyázta körbe magát, hogy még véletlenül se érjék túl erős támadások legújabb produkcióját.

 

Thunder: Dopamine

Thunder: Dopamine

Fennállásunk során pár ciki dolgot már bevallottunk és meaculpáztunk is miattuk. Most újabb ilyen került felszínre, ez pedig a Thunder zenekar tulajdonképpeni ignorálása, legalábbis ami a lemezismertetőket illeti. Fesztiválbeszámolóban, hírekben, itt-ott fel-felbukkantak, de annak ellenére, hogy csak az én Shock!-tagságom, azaz 2003 óta ez már a ki...

Iconic: Second Skin

Iconic: Second Skin

Rutinos olvasóink, tapasztalt dallamkedvelőink, mindig bizakodó követőink kapásból tudják, mire kell gondolni, ha olyan neveket és fogalmakat látnak egymással összefüggésben, mint dallamos, Del Vecchio, Frontiers Records, valamint szupergroup (supergroup, szupergrup). A megfejtés: bármire. Nézzük, hogy alakult ez az Iconic kapcsán!

Zeal & Ardor: Zeal & Ardor

Zeal & Ardor: Zeal & Ardor

Aligha mondok újdonságot azzal, hogy a Zeal & Ardorhoz hasonló, totálisan imádod-vagy-gyűlölöd jellegű extrém muzsika hallgatásához megfelelő hangulat szükséges. Ezzel azokra a bőséggel eltelt hónapokra próbálok célozni, ami a jelen kiadvány megjelenése óta immár elköszönt a naptárban, a megemlékezés pedig egyre váratott magára. Maradtak azért ...

Chrystabell: Midnight Star

Chrystabell: Midnight Star

Chrysta Bell Zucht, azaz egy ideje már csak Chrystabell (utálta, ha „lekrisztizték", hiszen sosem az volt a keresztneve) új zenei utat tapos magának, aminek újabb lépcsőfoka a Midnight Star. A korábbi fülledt (mondjuk ki: helyenként twinpeakses) hangulatú dreampop a múlté, a friss csapásirány sokkal könnyedebb, a dream már sehol, a pop erősödik, mé...

Kreator: Hate Über Alles

Kreator: Hate Über Alles

A Kreator nagyon jó szériát futott eddig a 21. században, de bevallom: a Gods Of Violence lemezt azzal együtt is túlzásnak éreztem, hogy objektíven nézve nem tudtam belekötni. Miközben az egy körrel korábbi Phantom Antichrist on Millééknek sikerült elcsípniük egy roppant kényelmes és tetszetős egyensúlyt az aprító, brutális, de kellően kiművelt thrash ...

Halestorm: Back From The Dead

Halestorm: Back From The Dead

Az ötödik lemez után ki merem mondani: akármilyen remek zenekar a Halestorm, és akármilyen zseniális énekesnő Lzzy Hale, alighanem sosem fogják leszállítani a maguk mesterművét. Mindenki kezelje a helyén ezt a kijelentést, ugyanis szó sincs róla, hogy ne tetszene a Back From The Dead, mint ahogy tetszettek az eddigi lemezeik is. Viszont ha ott rejl...

Evergrey: A Heartless Portrait (The Orphean Testament)

Evergrey: A Heartless Portrait (The Orphean Testament)

Még én is felvontam a szemöldököm, amikor kicsivel egy év elteltével újabb Evergrey-lemez készült. Nyilván dögunalmas lehetett évekig otthon ülni és nem turnézni, nem is folytatom. Más kérdés, hogy ilyen sűrűn, feltehetően jóval ingerszegényebb élet mellett mennyire izgalmas egy újabb lemeznyi mondanivaló. Ráadásul a dalokkal sem spóroltak: tízet k...

Jeff Scott Soto: Complicated

Jeff Scott Soto: Complicated

A címmel ellentétben éppen bonyolultságokkal nem kell szembesülnünk Jeff Scott Soto új – szám szerint nyolcadik – teljes szólóalbumán: ha nagyon le akarnám sarkítani a helyzetet, annyit írnék, tipikus Frontiers-rockot kapunk, és kész. Annyival azért persze árnyalható a kép, hogy JSS klasszikusan a „ha a bevásárlólistáját énekelné el, akkor is..."-k...

Decapitated: Cancer Culture

Decapitated: Cancer Culture

Kemény évek állnak a Decapitated mögött, méghozzá nem először, és azt hiszem, a lemezcímre ebben az esetben senkinek sem szükségeltetik külön magyarázat. Más már rég feladta volna a helyükben ennyi sorscsapás után, de a lengyelek most is rendezték soraikat, bár a ritmusszekció lecserélődött a legutóbbi, 2017-es Anticulthoz képest: a dobok mögött Ja...

Arjen Anthony Lucassen’s Star One: Revel In Time

Arjen Anthony Lucassen’s Star One: Revel In Time

Sokáig emésztettem, majd sokáig pihentettem a Star One új giganteposztát, hogy aztán újra sokáig emésszem, majd sokáig pihentessem, de sajnos nem tudok sokkal jobbakat írni Arjen Lucassen új művéről, mint a kezdeti fázisban. Már a Transitus t sem találtam túl meggyőzőnek, és a Revel In Time hallatán kénytelen vagyok levonni a következtetést: a hollan...

Def Leppard: Diamond Star Halos

Def Leppard: Diamond Star Halos

Repül az idő, de tényleg. Régen mindig azzal élcelődtünk, hogy a Def Leppard jó, ha szökőévenként kijön egy új lemezzel, és alig győztük kivárni, hogy valami történjen Joe Elliotték háza táján, addig a felgyorsult 21. században fel sem tűnik, hogy a leopárdok immár másfél évtizede ráálltak a hétévenkénti albumciklusra. Amikor év elején híre ment, h...

Rammstein: Zeit

Rammstein: Zeit

Idő. Amiből végtelen mennyiség áll rendelkezésre a világegyetemben, nekünk, humanoidoknak mégis túl kevés jut belőle. Ezzel a kevéssel gazdálkodva próbálunk valamit kezdeni, és jól-rosszul, a magunk suta módján mindenki igyekszünk kihozni valamit, ami értelmet ad az életnek. A Rammstein tagjai a nekik kiszabott idő egy újabb szeletét arra fordított...

Saffire: Taming The Hurricane

Saffire: Taming The Hurricane

A minap szembejött velem egy aránylag frissen alakult glam/hard rock csapat videója, a szokásos képi megjelenítésben: kifestett körmök és szemek, púder, tupír haj, negyed kiló testékszer, színes ruhának csúfolt hálóingek... szóval el tudjátok képzelni. Mindez a manapság reneszánszát élő retróőrületben még nem is lenne olyan vérlázító, ám amikor az ...

Nattehimmel: The Night Sky Beckons

Nattehimmel: The Night Sky Beckons

Említettem már, hogy nagyon szeretem az In The Woods... zenekart? Ja igen, legutóbb a Cease The Day lemez kapcsán! Na, hát arról az ItW...-ról itt nem lesz szó, ellentétben azzal az ItW...-szal, amely 1991 környékén levált a Green Carnationről, és elkezdte felépíteni a saját stílusát. A Nattehimmel direktben, szándékoltan ehhez a korszakhoz nyúl viss...

Evil Invaders: Shattering Reflection

Evil Invaders: Shattering Reflection

A belga Evil Invaderst eddig leginkább az aranyos zenekarok táborába soroltam: messze nem volt rossz, amit csináltak, de igazából kiemelkedő sem, viszont lelkesen, fiatalos lendülettel nyomták a manapság hiánycikknek számító speed metalt. Ráadásul Joe bajusza is vicces, meg amúgy is belgák, onnan meg azért ritkán jön számottevő zenekar. Szóval szer...

Carpenter Brut: Leather Terror

Carpenter Brut: Leather Terror

Kevés lemezt hallgattam annyit az utóbbi években, mint (a) Carpenter Brut Leather Teeth jét. A művésznév mögött rejtőző Franck Hueso olyan tökéletes mesterművet tett le az asztalra négy évvel ezelőtt, amiről már akkor is tudni lehetett, hogy nehéz lesz rá gombot varrnia. Nagyon okosan nem is akarta megpróbálni: a tematikailag is az előző album folyta...

Destruction: Diabolical

Destruction: Diabolical

Kissé elvesztettem a lelkesedésem Destruction-ügyben az utóbbi évek során, bevallom. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne hallottam volna minden lemezt, amit menet közben kihoztak, és persze időről-időre élőben is összefutottunk, hol itthon, hol valamelyik kinti turnén vagy fesztiválon. A távolságtartás részemről inkább „szimbolikus" volt, valós oka...

Michael Romeo: War Of The Worlds / Pt. 2

Michael Romeo: War Of The Worlds / Pt. 2

Talán sportszerűtlennek tűnik, ha egy zenész friss albuma kapcsán rögtön a zenekara felől érdeklődünk, és azt találgatjuk, miért jelent meg éppen most a szólólemeze, mi lehet a háttérben. Michael Romeo esetében sincs ez másként, ugyanakkor megvan minden okunk rá. A New York-i gitáros a Symphony X origója, leke és motorja. Akkor van Symphony X, amik...

Udo Dirkschneider: My Way

Udo Dirkschneider: My Way

A Saxon és a Deep Purple után, nem annyira meglepő módon Udo bácsi is elkészítette a saját „gyermekkorom legszebb dalai"-típusú válogatását. Persze a kor előrehaladtával sokan megteszik ezt, ma már nem annyira kazettára összemásolva (bár nevetséges módon ez is reneszánszát éli), hanem playlisten, viszont mivel az öreg – fent említett kollégáihoz hasonl...

Tulpa: How To Create...

Tulpa: How To Create...

Ha nem lennék Twin Peaks-rajongó, és nem láttam és szerettem volna a még a korábbiaknál is megosztóbbra sikeredett harmadik évadot , talán a mai napig nem tudnám, mit jelent az a szó, hogy tulpa. Cooper ügynök és a washingtoni kisváros lakóinak életét befolyásoló tényezők között azonban igen nagy jelentőséggel bírt ez a különös szellemi entitás, egyf...

Steve Vai: Inviolate

Steve Vai: Inviolate

Nem én vagyok Steve Vai legnagyobb rajongója, és ez régen is így volt. Steve Vai viszont az a zenész, akit soha nem lehetett figyelmen kívül hagyni, bármilyen érzelmeket is táplált az ember a művészete iránt. Amolyan „se veled, se nélküled″ viszonyban álltam vele az elmúlt harminc évben, mert noha szuggesztív fellépése, színpadi egyénisége és megfe...

Treat: The Endgame

Treat: The Endgame

Így, az utóbbi másfél évtized fényében simán ki merem jelenteni: a 21. század összes nagy dallamrock-újjáéledése közül a Treaté volt az egyik legsikeresebb. Ezt nyilván nem úgy értem, hogy a zenekar stadionokban játszik és milliárdos lejátszásokat produkál a stream-felületeken, mert sajnos nem, a produktumok minőségét és kiegyenlített színvonalát t...

Absent In Body: Plague God

Absent In Body: Plague God

Az Absent In Bodynál először természetesen én is Scott Kelly és Ig(g)or Cavalera jelenlétére kaptam fel a fejem, de aztán gyorsan kiderült: a pár éve már létező projekt elsődlegesen az Amenrából ismert Mathieu Vandekerckhove gitároshoz és Colin H. Van Eeckhout énekeshez köthető. Kelly és Igor jelenléte azért persze beszédes, azoknak sincs okuk aggo...

Kirk Hammett: Portals

Kirk Hammett: Portals

Ugyan elvi szinten már nem tiltják a Metallicában a mellékprojekteket, röpke negyven év elteltével mégis meglepő önálló minialbumot kapni Kirk Hammett-től, még akkor is, ha bevallottan csak különlegességről van szó. A Portalson helyet kapott négy dal évek alatt állt össze a gitáros műhelyében, a zene egyes részei a Kirk legendás horror/sci-fi/pulp-...

Meshuggah: Immutable

Meshuggah: Immutable

A stílusalapítók, akik saját korlátaik csapdájába estek, míg a követők izgalmas, új utakat járnak be. A Meshuggah hosszú évek óta belemerevedett saját magába, ám ők is pontosan tudják ezt. És cseppet sem bánják. A zenekar a második lemez óta rátért egy nyílegyenes ösvényre, amin önmagukat fejlesztették tökélyre, mindeközben létrehoztak egy saját, kül...

Black Swan: Generation Mind

Black Swan: Generation Mind

Általában fenntartásokkal kezelem a Frontiers istállójából elstartoló, ilyen-olyan szupergroupokat, ám a Black Swan 2020-as debütáló lemeze üdítő meglepetésnek számított. A harminc évvel ezelőtt egy-két évig sikeresnek számító, B- és C-kategóriás muzsikusokkal telezsúfolt Alessandro Del Vecchio-projektek tengerével ellentétben Reb Beach, Robin McAu...

14. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.