Szerintem senki sem venné rossz néven, ha amúgy is sokáig lehetetlennek tűnő második életének köreit már jól megérdemelt jutalomjátékkal töltené az At The Gates. Turnék, fesztiválok (már persze ha épp nincs világjárvány...), aztán néhány évente egy-egy új lemez és minimális kísérletezés, csak száz százaléknyi szögelős melo-death, hogy megint lehessen turnézni pár évig. Tompáék azonban nem érik be ennyivel, és ez becsülendő. Az új darab harmadik felvonása példának okáért változatosabb, kísérletezősebb, mint két elődje, és ugyan a jól ismert stílus összekeverhetetlen, a legrosszabb indulattal sem mondhatja rá senki, hogy csípőből írták.
