Nem tudom, szándékos főhajtás-e a Led Zeppelin előtt, de nem nehéz észrevenni a hasonlóságot: a bukott angyal bandája a nagy elődhöz hasonlóan nem látta el címmel (csak sorszámmal) első három lemezét, a negyedik borítójára pedig az ő esetükben sem került semmilyen felirat. A frontképen ezúttal egy szemrevaló boszorkát kapunk, aki annak ellenére próbál csábosan ránk tekinteni, hogy éppen egy kereszthez kötözve látjuk. Ennyiből is nyilvánvaló: Johanna Sadonis és bandája eddig is az ördöggel cimborált, most sem tesznek másképp, szövegileg legalábbis biztosan nem, még ha a zene talán ezen az anyagon is lett a legkevésbé ördögi. A female doom színtérről elstartolt csapat mára ugyanis nem csak a doomot hagyta maga mögött, hanem nagyrészt a metalt is, és annyira merültek bele a '60-as évek vége, '70-esek eleje rockzenéjébe, amennyire csak lehetséges volt. Jól tették.
