Shock!

november 27.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Threshold: Dividing Lines

Threshold: Dividing Lines

Kevés olyan makulátlan életművel rendelkező zenekar létezik, mint amilyen a brit Threshold. Ha megerőltetném magam, sem tudnék jelentősebb mélypontokról beszélni a mindvégig egységesen magas színvonalú albumokat kiadó csapatnál, melyek szinte mindegyike kiállta az idő próbáját. Az meg, hogy a sűrű énekesváltások sem tudták igazán megakasztani a banda szekerét, már-már csodaszámba megy, hiszen az ilyesmi általában elég nagy változásokat szokott előidézni a legtöbb alakulat életében. Náluk legfeljebb néhány rajongó kicsit megvakarhatta a fejét.

 

Muse: Will Of The People

Muse: Will Of The People

Muse, azaz múzsa. Matt Bellamy az aktuális trendeknek megfelelő múzsát választ magának, legutóbb épp a synthwave vonalra ugrott rá, majd gyorsan le is. Ezúttal a rockosabb ízeket preferálta, sőt, helyenként konkrétan a metálvonalat lőtte fel céltáblának. Mindezek mellé szövegileg csak épphogy körülnézett, mi történt mostanában a világban, ami bőven a...

Xentrix: Seven Words

Xentrix: Seven Words

November 27-én igazi underground thrash ünnep lesz a kisebbik Barba Negra színpadon , hiszen négy, önmagában is kultikus, veterán csapat közösen érkezik majd hozzánk az MTV Headbangers Ball turné keretében. Köztük az egyik az a Xentrix, akik az Onslaught mellett a brit thrash metal talán legjobb anyagait szállították le a műfaj aranykorában. Ugyan a...

Cave In: Heavy Pendulum

Cave In: Heavy Pendulum

Nagyon ritka, hogy egy zenekar huszonöt év után, a hetedik nagylemezével készítse el a saját magnum opuszát, főleg egy szörnyű tragédiát követő személyi változás után, de a Cave In esetében most pontosan ennek lehetünk tanúi. Eleinte nyilván én is a vállamat vonogattam, amikor olyanokat olvastam az előzetes nyilatkozatokban, hogy ez itt a kreativit...

The Cult: Under The Midnight Sun

The Cult: Under The Midnight Sun

Sok mindent el lehet mondani Ian Astbury és Billy Duffy kisebb megszakításokkal immáron negyven éve tartó közös egotripjéről, szép vagy fennkölt dolgokat éppúgy, mint csúnyákat vagy akár lehangolókat. Egyvalamit azonban biztosan nem: hogy ezek ketten kiszámíthatóak lennének. A legendás csapat kaméleonságát még akkor is muszáj minden körülmények köz...

Toxik: Dis Morta

Toxik: Dis Morta

Eredetileg Tokyo néven, New Yorkból indult a Toxik, akik rövid ideig Mantikorként is működtek, mielőtt felvették végleges nevüket, és leszállítottak két lemezt, melyek maguk voltak az anno techno-thrashként aposztrofált műfaj nagybetűs Esszenciája. A mániákus riffelést és eszelős tekeréseket felvonultató csapat a kor sztenderdjeinek megfelelően, sz...

Bloodbath: Survival Of The Sickest

Bloodbath: Survival Of The Sickest

Nem gyenge húzónevekkel indították útjára immár huszonnégy esztendővel ezelőtt a Bloodbath szupergroupot: Dan Swanö, Mikael Åkerfeldt és a Katatonia bárdistáinak összeterelése különösen vonzó vállalkozásnak tűnt annak idején. Opeth- és Swanö-imádóként engem sem kellett sokat marasztalni ahhoz, hogy ördögi vigyor és tenyérdörzsölés kíséretében ássam...

Dare: Road To Eden

Dare: Road To Eden

A Dare abszolút kultnév melodikus berkekben. A csapatot a Thin Lizzy utolsó korszakának billentyűse, Darren Wharton alapította a '80-as évek derekán, első két lemezük, a '88-as Out Of The Silence és a '91-es Blood From Stone igazi AOR-mesterművek voltak, de nálam még a visszatérő, '98-as Calm Before The Storm is nagy kedvenc. Meglehetősen csendesen...

Parkway Drive: Darker Still

Parkway Drive: Darker Still

Nyílegyenesen halad tovább az új albumon az Ire és a Reverence útján a Parkway Drive, nekem pedig több okból is kedvemre való ez az egész. Egyrészt az ausztrálok a kezdeti idők meglehetősen paneles metalcore-jából az elmúlt pár albummal kialakították a maguk saját, azonnal felismerhető stílusát – ennek első számú katalizátora természetesen az Atlas lemez...

Alter Bridge: Pawns & Kings

Alter Bridge: Pawns & Kings

Meglehetősen egyenletes pályaívet tudhat maga mögött az Alter Bridge, baromi ritka az ilyesmi manapság. Annak fényében meg főleg, hogy mindez lassan két évtizedet ölel fel, és az első pillanattól fogva változatlan felállásban nyomják. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a hangszereseknek már a második professzionális életét jelenti ez a banda, még len...

Avatarium: Death, Where Is Your Sting

Avatarium: Death, Where Is Your Sting

Ezúttal három év is eltelt két Avatarium-lemez között, és azt is megértük, hogy immár róluk is „régi″ zenekarként beszélhetünk, tekintve hogy jövőre lesznek tízévesek. Jómagam már a debütalbum idején kiváltottam a rajongói igazolványt, elvégre olyan zenével dobbantak be a színtérre (igen, dobbantak és nem robbantak, viszont nem kecsesen, hanem egy el...

Red Hot Chili Peppers: Return Of The Dream Canteen

Red Hot Chili Peppers: Return Of The Dream Canteen

Bevallom, a mai napig nem tudok mit kezdeni az idén tavasszal megjelent Unlimited Love kapcsán gyakorta felmerült negatív kritikákkal és megjegyzésekkel. Nem tudok egyetérteni sem a rajongói oldal nyafogásaival, sem pedig a kritikusok szinte egybehangzó ítéleteivel sem. Több tucatnyi meghallgatás után is úgy gondolom, hogy a hatodik ikszet karcoló, ö...

Ugly Kid Joe: Rad Wings Of Destiny

Ugly Kid Joe: Rad Wings Of Destiny

Harminc évvel az America's Least Wanted után bevallottan hobbizenekarként, saját kedvtelésből zenélget az Ugly Kid Joe. Nem akarnak világot váltani, nem diktálnak túl feszes tempót, elvannak, és ahogy néhány éve Budapesten is meggyőződhettünk róla , ez a lelazult tét nélküliség egészen óriási koncerteket eredményez. Viszont a Rad Wings Of Destiny alapj...

Lamb Of God: Omens

Lamb Of God: Omens

A járvány közepette eléggé elsikkadt az előző Lamb Of God-lemez , pedig minden volt a richmondiak pályáján, csak jelentéktelen nem. Elvégre öt év albumínség után tértek vele vissza, ráadásul egy rendkívül fontos alapember nélkül... Ilyen körülmények között alapvetően két, szögegyenest ellentétes út közül szoktak választani a zenekarok: valami radikál...

Hatriot: The Vale Of Shadows

Hatriot: The Vale Of Shadows

A Hatriot egyfajta családi vállalkozásként indult bő tíz ével ezelőtt, amit az akkor épp ex-Exodus-torok Steve „Zetro" Souza hozott össze fiával, a basszusgitáros Codyval, majd 2012-ben egy újabb Souza-kölyök, a dobos Nick is csatlakozott hozzájuk. A banda magját azóta is a kis Souzák alkotják, meg a gitáros Kosta V., aki a kezdetektől, azaz 2010-ó...

Monster Truck: Warriors

Monster Truck: Warriors

Lassan már nagyítóval kell keresgélni azokat a patikamérleget és egyéb lélekölő dolgokat felrúgó zenekarokat, akik mindenféle cicoma és felesleges körítés nélkül tolják az arcodba az ösztönös és pofonegyszerű rákenrollt. A hitelességgel persze azért ennyire könnyen nem dobálóznék, hisz ez a fogalom mára szinte teljesen elvesztette jelentőségét, azo...

Queensryche: Digital Noise Alliance

Queensryche: Digital Noise Alliance

Ha visszatekintünk, ennyi év után jól láthatóak a Queensryche csúcs-, és mélypontjai, amelyek a karriert kísérték. A korai anyagok az Empire -rel bezárólag konszenzusos módon mindenki számára tökéletesek (hogy ezen belül ki hova súlyoz, egyéni már). Lekövethető a '90-es évek igazodási vágya/kényszere is, az alteres behatásokkal (Hear In The Now Front...

Skid Row: The Gang’s All Here

Skid Row: The Gang’s All Here

Újságíró kérdezi, hogy honnan a név, honnan a név, honnan a név... Az a fanyar ebben, hogy a Skid Row kapcsán ez a Bëlga-idézet jutott eszembe szüntelenül, amikor a csapat nevét olvastam valahol. Jóllehet, sokaknak tetszett a változó korba érő amerikai hard rock érában megjelent Subhuman Race , az azért vitán felüli, hogy korábbi népszerűségüket nemh...

Goatwhore: Angels Hung From The Arches Of Heaven

Goatwhore: Angels Hung From The Arches Of Heaven

A Goatwhore sosem lesz számomra csupán egy a sok száz rombolásra berendezkedett alakulat között, már csak azért sem, mert tíz évvel ezelőtt éppen a Blood For The Master rel köszöntem be a Shock! (hon)lapjaira. Utóbbinál azonban sokkal fontosabb, hogy a New Orleans-i kecskeimádók időközben határozottan intézményesültek a black/death/thrash metal under...

Slipknot: The End, So Far

Slipknot: The End, So Far

Finoman szólva is elég nagy hullámokat ver a kommentszekciókban az új Slipknot, én pedig akár szó szerint megismételhetném bevezetőként itt, amit a We Are Not Your Kind nál leírtam három évvel ezelőtt a nagy bandák mély beágyazottságáról meg a rajongók gyökeresen eltérő alapállásáról. Mondanom sem kell, természetesen szó sincs olyasmiről, hogy a The ...

Greg Puciato: Mirrorcell

Greg Puciato: Mirrorcell

Greg Puciato már a The Dillinger Escape Planben is jóval több volt szimpla üvöltőgépnél, a banda leállása óta eltelt években pedig csak még sokoldalúbbnak tűnik. A nyáron megjelent Mirrorcell az énekes második komplett szólóalbuma, és szintén ezt a képet erősíti. Aki csak a Dillingerből, netán még a Killer Be Killedből ismeri Greget, nagyot nézhet ...

Shinedown: Planet Zero

Shinedown: Planet Zero

A Shinedown európai szemmel nézve surranópályán nőtt nagyra, elvégre a tengerentúlon már arénasztárnak számítottak, amikor errefelé elkezdett derengeni a név a nagyközönségnek. A zeniten már túlléptek, ami valahol törvényszerű is, hiszen a Planet Zero a hetedik stúdióalbumuk, a méreteket azonban ettől még nem érdemes lebecsülni: Brent Smithék minde...

Needless: The Cosmic Cauldron

Needless: The Cosmic Cauldron

Még év elején jelent meg a Needless második nagylemeze, ami pillanatok alatt rokonszenves lett. Igazából már a borítóval megvettek maguknak, imádom az ilyen hangulatú sci-fi képeket. Persze hallgattam is jó pár alkalommal, aztán valahogy kiesett a fókuszból, ahogy berobbant a tavasz. Így, év vége felé közeledve lassan az éves listázáson gondolkodva...

Behemoth: Opvs Contra Natvram

Behemoth: Opvs Contra Natvram

Szinte hihetetlen, hogy már négy év telt el az I Loved You At Your Darkest lemez megjelenése óta, bár persze a Behemoth életében is elég sűrű volt ez az időszak turnéktól újabb Me And That Manekig, kényszerleállástól egészen az új lemezig. Az Opvs Contra Natvram tizenkettedik soralbumként beállhatna a „soklemezes zenekar sokadik lemeze" sorba, azonba...

Ozzy Osbourne: Patient Number 9

Ozzy Osbourne: Patient Number 9

Édes drága Ozzy bácsi, pár éve nemhogy az előző (egyébként kiváló) lemez elkészítését nem néztük ki belőled (bocsi), de, hogy ennyire gyorsan még egy lemez kiszakadt (kipréselték) onnan, ahonnan az is jött, na, azt végképp senki nem gondolta volna. Szívszorító látni, mennyire nem vagy már önmagad fizikailag, de nagyon küzdesz és még mindig az éltet, ...

King’s X: Three Sides Of One

King’s X: Three Sides Of One

Még mielőtt bárki a pontszámra tekintene, gyorsan le is szögezném: nagy tisztelője és egyben rajongója is vagyok a zenekarnak. Ha pedig valamire mondhatjuk ennyi év kihagyás után, hogy megünnepelendő és kiemelkedő esemény, akkor az minden bizonnyal egy új King's X-lemez megjelenése. A kihagyást persze tegyük idézőjelbe, hiszen Jerry Gaskill ütős ki...

David Paich: Forgotten Toys

David Paich: Forgotten Toys

David Paich, a Toto ikonikus billentyűs/énekes/zeneszerzője immár ötven éve húzza az igát: sessionzenészként több mint kétezer lemez elkészítésében vett részt, közben a Totóval is összerakott bő tucatnyi stúdióalbumot, ezekből eladott 40 millió példányt, hülyére turnézta magát a glóbusz körül és nyert egy talicskányi Grammyt. Tényleg elképesztőek a...

12. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.