Alapvetően egyetértek a nagy többséggel abban, hogy akármilyen zseniális énekes is Tim „Ripper″ Owens, jó dalszerzők nélkül el van veszve. Ez manapság már közhelynek számít és mindig előkerül, ha felbukkan egy hasonlóan erős hang. Várjuk a nagy csodát, de minek. Mostanában például Ronnie Romero kapja az ívet, de ugyanezeket a köröket lefutottuk már Jorn Landéval meg sok mindenki mással kapcsolatban is. Owensnél maradva hozzátehetjük, hogy olyan szempontból van alapja a kritikáknak, mindezidáig egyetlen szólólemeze például rettenetesen unalmasra "sikeredett" – másrészt fogalmunk sincs, hogy ott ő maga írta-e a dalokat, vagy hogyan álltak össze.