Kissé elvesztettem a lelkesedésem Destruction-ügyben az utóbbi évek során, bevallom. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne hallottam volna minden lemezt, amit menet közben kihoztak, és persze időről-időre élőben is összefutottunk, hol itthon, hol valamelyik kinti turnén vagy fesztiválon. A távolságtartás részemről inkább „szimbolikus" volt, valós oka...

Talán sportszerűtlennek tűnik, ha egy zenész friss albuma kapcsán rögtön a zenekara felől érdeklődünk, és azt találgatjuk, miért jelent meg éppen most a szólólemeze, mi lehet a háttérben. Michael Romeo esetében sincs ez másként, ugyanakkor megvan minden okunk rá. A New York-i gitáros a Symphony X origója, leke és motorja. Akkor van Symphony X, amik...

A Saxon és a Deep Purple után, nem annyira meglepő módon Udo bácsi is elkészítette a saját „gyermekkorom legszebb dalai"-típusú válogatását. Persze a kor előrehaladtával sokan megteszik ezt, ma már nem annyira kazettára összemásolva (bár nevetséges módon ez is reneszánszát éli), hanem playlisten, viszont mivel az öreg – fent említett kollégáihoz hasonl...

Ha nem lennék Twin Peaks-rajongó, és nem láttam és szerettem volna a még a korábbiaknál is megosztóbbra sikeredett harmadik évadot , talán a mai napig nem tudnám, mit jelent az a szó, hogy tulpa. Cooper ügynök és a washingtoni kisváros lakóinak életét befolyásoló tényezők között azonban igen nagy jelentőséggel bírt ez a különös szellemi entitás, egyf...

Nem én vagyok Steve Vai legnagyobb rajongója, és ez régen is így volt. Steve Vai viszont az a zenész, akit soha nem lehetett figyelmen kívül hagyni, bármilyen érzelmeket is táplált az ember a művészete iránt. Amolyan „se veled, se nélküled″ viszonyban álltam vele az elmúlt harminc évben, mert noha szuggesztív fellépése, színpadi egyénisége és megfe...

Így, az utóbbi másfél évtized fényében simán ki merem jelenteni: a 21. század összes nagy dallamrock-újjáéledése közül a Treaté volt az egyik legsikeresebb. Ezt nyilván nem úgy értem, hogy a zenekar stadionokban játszik és milliárdos lejátszásokat produkál a stream-felületeken, mert sajnos nem, a produktumok minőségét és kiegyenlített színvonalát t...

Az Absent In Bodynál először természetesen én is Scott Kelly és Ig(g)or Cavalera jelenlétére kaptam fel a fejem, de aztán gyorsan kiderült: a pár éve már létező projekt elsődlegesen az Amenrából ismert Mathieu Vandekerckhove gitároshoz és Colin H. Van Eeckhout énekeshez köthető. Kelly és Igor jelenléte azért persze beszédes, azoknak sincs okuk aggo...

Ugyan elvi szinten már nem tiltják a Metallicában a mellékprojekteket, röpke negyven év elteltével mégis meglepő önálló minialbumot kapni Kirk Hammett-től, még akkor is, ha bevallottan csak különlegességről van szó. A Portalson helyet kapott négy dal évek alatt állt össze a gitáros műhelyében, a zene egyes részei a Kirk legendás horror/sci-fi/pulp-...

A stílusalapítók, akik saját korlátaik csapdájába estek, míg a követők izgalmas, új utakat járnak be. A Meshuggah hosszú évek óta belemerevedett saját magába, ám ők is pontosan tudják ezt. És cseppet sem bánják. A zenekar a második lemez óta rátért egy nyílegyenes ösvényre, amin önmagukat fejlesztették tökélyre, mindeközben létrehoztak egy saját, kül...

Általában fenntartásokkal kezelem a Frontiers istállójából elstartoló, ilyen-olyan szupergroupokat, ám a Black Swan 2020-as debütáló lemeze üdítő meglepetésnek számított. A harminc évvel ezelőtt egy-két évig sikeresnek számító, B- és C-kategóriás muzsikusokkal telezsúfolt Alessandro Del Vecchio-projektek tengerével ellentétben Reb Beach, Robin McAu...

A lehető legkomolyabban kérdezem csak úgy magamtól – s ha már így összejöttünk, akkor tőletek is –, hogy mégis mi a jóistent lehet még írni egy tizen-akárhányadik Joe Satriani-lemezről? Ha azt mondanám, hogy szinte semmi újat, azzal nagyjából ki is meríteném a fenti kérdésre adható választ, de ne egyszerűsítsük le ennyire a dolgot: adjuk meg ismét ...

„(...) egyelőre egyetlen koncert és két kiadatlan nóta erejéig, de ki tudja, mi lesz még ebből" – írtam majd' hat évvel ezelőtt a Hella' újjáalakulásának örömére, és sejtettem ugyan, hogy lesz még ebből új lemez meg miegymás, de azt, hogy milyen felállásban, pláne mennyi idő után, senki nem mondta volna biztosra. Jómagam leginkább arra fogadtam voln...

Két dolog miatt ment el eddig a Girish And The Chronicles mellettem: az egyik az újabbnál is újabb dallamos csodák iránti évek óta egyre csak növekvő közönyöm, amit persze kénytelen leszek revideálni, ha továbbra is olyanokat mos partra a víz, mint a Wildness, a Nestor vagy éppen a Girish. A másik, hogy él bennem egyfajta feltétlen reflex és zsigeri ...