Menetrendszerűen érkezett augusztusban az új Five Finger Death Punch, menetrendszerűen elhangzott előtte a nyilatkozatokban, hogy különlegesebb, változatosabb és újszerűbb, mint elődei, de aztán persze menetrendszerűen illeszkedik a másfél évtizede megkezdett sor végére. Nem panaszképpen mondom ezt, az eddigiek alapján nem számítottam másra, meg há...

Ha valaki visszalapoz az archívumban, láthatja, hogy a szikár, de dicső tények kivételével nem sok szépet szóltam eddig a japán avantgarde gyöngyszem Sigh-ról. Annyira, hogy a legutóbbi Heir To Despairre már nem is maradtak szavaim, jobb híján félreléptem Mirai Kawashima és társai újabb letámadása elől. Az összes szubjektív szemponttól elvonatkozta...

Az ellenállhatatlan erő. Vagy valami ilyesmi. Indokolt a cím? Vagy keressünk utalást valamire? A lemez végére kiderül, de mindenképpen hallgasd meg, milyen a H.E.A.T 2022-re Erik Grönwall nélkül, ezzel párhuzamosan pedig miként tért vissza Kenny Leckremo. Szóval a víruskáosz okozta Nagy Leállás közepén a csapat kiváló, nem alaptalanul jelentős szak...

Soha nem tartoztam azok táborába, akik foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, hogy egy sok éve működő zenekarnak csakis az első két-három lemeze lehet mérvadó az örökségükben. Ha egy alakulat későbbi produkciói is minőséggel és bitang erős szerzeményekkel társulnak, akkor a külsőségeknek és a formának úgyis csak másodlagos szerep jut, és ilyenkor nem ...

Nagyot fordult a világ a Dystopia megjelenése és az új Megadeth-anyag elkészítése, formába öntése és megjelentetése között, nagyobbat is, mint bárki gondolta volna. Világszinten – meg zenekarszinten is ugye, Dave mellől az egyetlen régi bajtárs vélhetően végleg messzire került, pedig ezt az anyagot eredetileg ő basszusozta fel. De úgy alakult, hogy D...

Nem akarom nagyon vesézgetni a Machine Head elmúlt éveit, hiszen ezt már megtettem bő egy éve, az Arrows In Words From The Sky minialbum kapcsán. A teljes új album esetében is maximálisan bejött, amit akkor és ott valószínűsítettem: az Of Kingdom And Crown zeneileg gyakorlatilag teljesen meg nem történtté teszi a legutóbbi Catharsis lemezt, és inkább ...

Kezdjünk egy kis matekkal. A Deceivers a zenekar tizenegyedik stúdiólemeze, a harmadik Alissa White-Gluzzal, és a második Jeff Loomisszal. És itt rögtön meg is állnék, kizárólag szubjektív okokból. Az Arch Enemyt a második lemezzel ismertem meg, szerelem volt elsőre, olyannyira, hogy számomra még mindig a Stigmata A Lemez tőlük. Ugyan az első és a har...

Olvasóink nagy része előtt bizonyára nem titok már, hogy a Fates Warning két oszlopos tagját, Ray Alder énekest és egykori ütősét, Mark Zondert takarja az A-Z-re keresztelt legfrissebb szupergroup. A vendégzenészekkel kiegészült alakulatot egyelőre még nem nevezném teljes értékű zenekarnak, hiszen a két főszereplő neve eleve kiemelt figyelmet kap, ...

A nagy covid-válság pár éve nem csak a turnékat gyötörte meg, de felszínre hozott, kiélesített egyéb lappangó, kintről nem látható feszültségeket is. Erre jó példa a Soulfy háza táján lezajlott csörte a megkerülhetetlennek látszó Marc Rizzo és a Cavalera-tengely közt. A meg nem becsültség érzete és az anyagi jellegű nézeteltérések a gitáros távozás...

Az utóbbi években underground szinten egyre ismertebbé vált Psycroptic az übertechnikás death, thrash és groove metal olyan elegyét hozta létre, ami mára tagadhatatlanul csakis rájuk jellemző pont ebben a formában. Ez már önmagában is nagy szó, a Divine Council ráadásul minden eddigi munkájuknál karakteresebb, egyénibb lemez lett. A zenekar hangzás...

Megint olyan irgalmatlanul elcsípett, a legszebb '80-as évekbeli Metallica- és Anthrax-hangulatokkal indul az új Municipal Waste, hogy akkor sincs kedvem kötözködni Tony Forestáékkal, ha nemcsak a thrash/crossover vonal régi nagymestereitől, hanem tőlük is számtalanszor hallottunk már ilyet. A richmondi csapat sosem akarta újból feltalálni a kereke...

Elég rendesen megszívta a legutóbbi lemezzel a Wolf. Niklas Stalvindék akkor hat év szünet után tértek vissza a színre a Feeding The Machine -nel, ami ehhez képest egy feneketlen kútba zuhant az ismert okokból, nem követte a megjelenést koncertezés. Ezek fényében nem csodálom, hogy a csapat ezúttal gyorsabban ráfordult a folytatásra, és mindössze har...

Hozzám hasonlóan elég sokan nem értik, mi Anders Fridén és Björn Gelotte célja az utóbbi években az In Flamesben, és ha a kilépések nem beszéltek volna önmagukért, hát most a The Halo Effect léte elég ékesen bizonyítja, hogy maguk a zenésztársak sem voltak másként ezzel. Bár az érintettek természetesen következetesen tagadnak minden hasonló képzett...