A lehető legkomolyabban kérdezem csak úgy magamtól – s ha már így összejöttünk, akkor tőletek is –, hogy mégis mi a jóistent lehet még írni egy tizen-akárhányadik Joe Satriani-lemezről? Ha azt mondanám, hogy szinte semmi újat, azzal nagyjából ki is meríteném a fenti kérdésre adható választ, de ne egyszerűsítsük le ennyire a dolgot: adjuk meg ismét az esélyt, hallgassuk jóra és próbáljuk meg élvezni a mester legújabb agymenéseit, hiszen ha már rajongók vagyunk, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Ilyen hozzáállással feküdtem neki én is az új szerzeményeknek, és hát mit mondjak? Első nekifutásra nem győzött meg teljes mértékben a The Elephants Of Mars.