Shock!

november 27.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Joe Satriani: The Elephants Of Mars

Joe Satriani: The Elephants Of Mars

A lehető legkomolyabban kérdezem csak úgy magamtól – s ha már így összejöttünk, akkor tőletek is –, hogy mégis mi a jóistent lehet még írni egy tizen-akárhányadik Joe Satriani-lemezről? Ha azt mondanám, hogy szinte semmi újat, azzal nagyjából ki is meríteném a fenti kérdésre adható választ, de ne egyszerűsítsük le ennyire a dolgot: adjuk meg ismét az esélyt, hallgassuk jóra és próbáljuk meg élvezni a mester legújabb agymenéseit, hiszen ha már rajongók vagyunk, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Ilyen hozzáállással feküdtem neki én is az új szerzeményeknek, és hát mit mondjak? Első nekifutásra nem győzött meg teljes mértékben a The Elephants Of Mars.

 

The Hellacopters: Eyes Of Oblivion

The Hellacopters: Eyes Of Oblivion

„(...) egyelőre egyetlen koncert és két kiadatlan nóta erejéig, de ki tudja, mi lesz még ebből" – írtam majd' hat évvel ezelőtt a Hella' újjáalakulásának örömére, és sejtettem ugyan, hogy lesz még ebből új lemez meg miegymás, de azt, hogy milyen felállásban, pláne mennyi idő után, senki nem mondta volna biztosra. Jómagam leginkább arra fogadtam voln...

Girish And The Chronicles: Hail To The Heroes

Girish And The Chronicles: Hail To The Heroes

Két dolog miatt ment el eddig a Girish And The Chronicles mellettem: az egyik az újabbnál is újabb dallamos csodák iránti évek óta egyre csak növekvő közönyöm, amit persze kénytelen leszek revideálni, ha továbbra is olyanokat mos partra a víz, mint a Wildness, a Nestor vagy éppen a Girish. A másik, hogy él bennem egyfajta feltétlen reflex és zsigeri ...

Sabaton: The War To End All Wars

Sabaton: The War To End All Wars

Sabaton = háború. Alaptézis, koncepció, ez alól egy lemezük sem lehet kivétel, így a The War To End All Wars sem. Más kérdés, hogy az időzítés ezúttal egy háborús tematikájú albumhoz picit szerencsétlennek hathat így, az orosz-ukrán háború árnyékában, de hát az ottani események mindettől függetlenek, a csapat pedig soha nem dicsőített semminemű pus...

Annihilator: Metal II

Annihilator: Metal II

Abból a néhány interjúból, amit olvastam vele, úgy jött le: Jeff Waters arra használta a covid miatt nyakába szakadt temérdek szabadidőt, hogy rendbetette az Annihilator-katalógust, közben meg felvette a 2007-es Metal nagylemez új verzióját Stu Blockkal és Dave Lombardóval. Nagyjából miért ne? alapon, just for fun. Nem sorlemez ez tehát, nem is valami ...

First Signal: Closer To The Edge

First Signal: Closer To The Edge

Galaxisunk legnagyobb Harem Scarem- és Pete Lesperance-rajongójaként engedjétek meg, hogy egy pár szóban megemlékezzek a banda énekesének, Harry Hessnek az immár négy teljes albumot megért mellékprojektjéről, még abban az esetben is, ha mindez csupán kettő és fél embert érdekel a Kárpát-medencében. Az énekes hobbiprojektjének is nevezhető First Sig...

Battle Beast: Circus Of Doom

Battle Beast: Circus Of Doom

Attól függ, honnan nézzük, de a finn bandát nevezhetjük klasszik metálzenekarnak, de ha olyanunk van, nyugodtan használhatjuk velük kapcsolatban a popmetál jelzőt is, ha már a Twisted Sister is megkapta ezt a '80-as években, köszönhetően egy hatalmas, mindenhonnan vastag sugárban ömlő slágerüknek. És hogy miért csúszik be ide a pop világa? Rém egys...

Killing Joke: Lord Of Chaos

Killing Joke: Lord Of Chaos

Meglehetősen régen, hét éve jelent meg a Killing Joke legutóbbi lemeze, de most már szerencsére alakul a folytatás, ez az EP pedig az első konkrét előjel Jaz Colemanéktől. És azt kell mondanom, hogy amennyiben a Pylon utódja a két friss szerzemény szintjét hozza majd, igencsak érdemes lesz várni, ez ugyanis baromi ígéretes.

Ronnie Atkins: Make It Count

Ronnie Atkins: Make It Count

Tavaly gyászos hangulatban írtam a Pretty Maids halálos beteg frontemberének One Shot szólólemezéről, és gyakorlatilag biztosra is vettem, hogy – a tragikus körülmények miatt – nem nagyon lesz folytatása. Nagy öröm, hogy végül mégis lett: Ronnie előrehaladott tüdőrákja sajnos adottság és nem várható felépülés belőle, de ha hihetünk a nyilatkozatoknak...

BillyBio: Leaders And Liars

BillyBio: Leaders And Liars

Csak visszafogottan lelkesedtem a BillyBio 2018-as Feed The Fire debütálása iránt: a kötelező köröket lefutotta Billy Graziadei szólócsapata, de koncerten valójában sokkal jobban tetszettek a Life Of Agony előtt, mint lemezen. Nem tudok különösebb változásról beszámolni a most megérkezett második album kapcsán sem. Billy barátunk nyilvánvalóan rég kiír...

Magnum: The Monster Roars

Magnum: The Monster Roars

Gyakran leírjuk, hogy a sok évtizedes múltra visszatekintő csapatok aktuális albumairól nehéz értelmeset mondani, hiszen ezek a bandák rég túlvannak saját fénykorukon, a jutalomjáték köreit futják. Ennek megfelelően friss lemezeik többnyire jól belesimulnak a mintába, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, simán el lehet élni nélkülük akár még rajon...

Red Hot Chili Peppers: Unlimited Love

Red Hot Chili Peppers: Unlimited Love

Tulajdonképpen egyáltalán nem lepett meg, hogy John Frusciante és a Red Hot Chili Peppers ismét egymásra talált. Gondoljon az ember bármit is a zenekar elmúlt (ízlés szerint aláhúzandó) tíz-húsz-harminc évéről, ezek négyen együvé tartoznak, akármilyen kacskaringós ösvényekre tereli őket az élet vagy saját bonyolult lelkületük. Valahol ez a képlet m...

Vio-lence: Let The World Burn

Vio-lence: Let The World Burn

Bármennyire is igyekszem általában optimistán tekinteni a jövőbe, azért mégiscsak kisebbfajta csoda, hogy Sean Killian májtranszplantációja, illetve az ennek feltételeit előteremtő segélykoncert kapcsán több mint három éve írt Vio-lence Klasszikushock-cikk nem nekrológgá, hanem egy remélhetőleg stabilan újrainduló pályafutás előhírnökévé vált. A Vio-...

Ignite: Ignite

Ignite: Ignite

Az énekesváltás mindig kritikus pont, az Ignite esetében pedig a Kárpát-medencéből nézve különösen az, hiszen Téglás Zolit váltotta új frontember a csapatban. Nyilván nem árulok el sokat vele, hogy a banda a magyar érintettségből kifolyólag arányaiban lényegesen népszerűbb itthon, mint a világ többi részén – nem nagyon mernék fogadni, hogy ez a jöv...

Mortify: Fragments At The Edge Of Sorrow

Mortify: Fragments At The Edge Of Sorrow

Mi jót lehet elmondani a mai death metalról? Hogy van. Ez mondjuk elsőre erős érvnek tűnik, de hát ez mégiscsak kevés. Hogy kísérletezős? Az jó lenne, csak akkor meg az az abszurd helyzet állna elő, hogy a death metal megszűnne death metalnak lenni. Eleve, gondoljunk bele, ez a stílus eredetileg, nagyon lesarkítva, akkor jött létre, amikor a nyers ...

Hammerfall: Hammer Of Dawn

Hammerfall: Hammer Of Dawn

Lehet élcelődni azon, hogy huszonöt év elteltével a Hammerfall még mindig ugyanazt a veretes tradicionális heavy metalt variálja újra és újra, különösebb innováció vagy fejlődés nélkül, de be kell látni, a náluk ez a stílus attribútum, ezzel robbantak be anno, ezt szeretik, és tetszik vagy sem, minden bizonnyal a közönségük is ezt is várják el tőlü...

Abbath: Dread Reaver

Abbath: Dread Reaver

Hét éve indította el saját bandáját Abbath Doom Occulta, a Dread Reaver pedig már a harmadik anyag tőle a sorban. Mindez így, szűk szavakkal leírva talán nyílegyenes sztorinak tűnik, pedig nem feltétlenül az: a szólócsapatban egyből az indulás után, a stúdiós és turnés mutációkat tekintve is meglehetősen sok személyi változás történt, ami akár a fő...

Ten: Here Be Monsters

Ten: Here Be Monsters

Kissé nehéz helyzetben vagyok a Tennel, ugyanis arra kellett rájönnöm, hogy baromira összefolyik a fejemben Gary Hughes csapatának utolsó két évtizede. Nagyon szeretem és rengeteget hallgattam a brit melodikus hard rock intézmény '90-es évek második felében, 2000-es évek legelején kiadott albumait, de a főnök utána eléggé robotpilótára állította a ...

Eric Wagner: In The Lonely Light Of Mourning

Eric Wagner: In The Lonely Light Of Mourning „There's a place, where I am not alone / A place, where I will feel at home. / Breath of wind, here at the end, / We've come full circle, my friend.″

Alapjáraton eléggé viszolygok a posztumusz albumoktól. Még a legjobb szándék mellett is, van egyfajta hullarabló jellege a dolognak, és sokszor bizony ez a legjobb szándék is hiányzik. Szerencsére akad...

Ty Tabor: Shades

Ty Tabor: Shades

Ha csupán rockzenei szempontokat veszek alapul, a Dallasban élő King Diamondot leszámítva három előadó jut eszembe először az Egyesült Államok délvidéki államairól: a Pantera, a ZZ Top és az eredetileg Missouriban alakult King's X. A csapat megosztott zenei agyaként funkcionáló Ty Tabor friss szólólemeze pedig már csak azért is lett érdekes, mert m...

Voivod: Synchro Anarchy

Voivod: Synchro Anarchy

Gyakran mondogatjuk mi is a Shock!-nál, hogy nem ötvenes arcoktól kell várni az igazán újító zenéket, vagy sok évtizedes múltra visszatekintő zenekaroktól, hogy pályafutásuk aranykorához mérhető lemezekkel lepjenek meg minket. Szabályt erősítő, üdítő kivételt persze mindig lehet találni, és talán nem lövök nagyon mellé, ha a Voivodot ezek közé soro...

Once Human: Scar Weaver

Once Human: Scar Weaver

Lemezkritikailag eddig elment a radarunk alatt a Once Human, a viszonylag hosszadalmas, a világjárvány miatt ötévesre nyúlt szünet után kiadott harmadik soralbum kapcsán azonban határozottan érdemes visszaásni az előző kettőig. Nem véletlenül fogalmazok így: rendben volt a The Life I Remember és az Evolution is, ám a Scar Weaverre kristályosodott k...

Guns N’ Roses: Hard Skool

Guns N’ Roses: Hard Skool

Furcsán érzékeli az ember az időt, ahogy öregszik, ennek megfelelően számomra egészen zsibbasztó volt most belegondolni a ténybe: mostanra egy év híján ugyanannyi idő telt el a legutóbbi Guns N' Roses-album megjelenése óta, mint amennyi a Chinese Democracy t elválasztotta a „The Spaghetti Incident?"-től. Nem így tűnt, ugye? Persze azóta azért történt...

Crowbar: Zero And Below

Crowbar: Zero And Below

Amikor visszakerestem, szinte el sem akartam hinni, hogy már hat teljes év telt el a Crowbar utolsó nagylemeze, a The Serpent Only Lies óta, pedig de. Kirk Windstein persze azóta sem ült tétlenül a babérjain, megjelent például egy szólóalbuma is. Ugyanakkor bírom a köpcösben, hogy nem akar mindenáron megszólalni, és csak akkor hallatja a hangját, ha té...

Ashes Of Ares: Emperors And Fools

Ashes Of Ares: Emperors And Fools

Vannak, akiknek tetszett az első Ashes Of Ares-lemez , de nem tetszett a második, a Well Of Souls. Vannak olyanok is, akiknek a második tetszett, de nem tetszett az első. Aztán vannak olyanok, akiknek sem az első, sem pedig a második lemez nem tetszett, ám akadnak olyanok is, akiknek mindkettő tetszett. Én egyik kategóriába se tartozom, mivel a maga ...

Ereb Altor: Vargtimman

Ereb Altor: Vargtimman

A Bathory számos alműfaj alapját rakta le, és bár Quorthon 2004-ben elment, hatása és befolyása a mai napig érezhető. A legjobb példa erre a svéd Ereb Altor nagyjából teljes pályafutása, akik mindig is előszeretettel merítettek világából, és szelleme összességében sem állt soha távol a dalaiktól. A csapat alapításakor is ez volt a kijelölt cél: a d...

Ghost: Impera

Ghost: Impera

Ha a Prequelle és a rajta szereplő Dance Macabre után még bárkinek is lettek volna kétségei afelől, hogy Tobias Forge mit is akar kihozni a Ghostból, annak legkésőbb a 7 Inches Of Satanic Panic retrós slágerzenéje hallatán le kellett hogy essen a tantusz. De ha akkor sem történt meg, most egészen biztosan igen: az Impera zeneileg ugyanis nettó arénar...

15. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.