Finoman szólva is elég nagy hullámokat ver a kommentszekciókban az új Slipknot, én pedig akár szó szerint megismételhetném bevezetőként itt, amit a We Are Not Your Kind nál leírtam három évvel ezelőtt a nagy bandák mély beágyazottságáról meg a rajongók gyökeresen eltérő alapállásáról. Mondanom sem kell, természetesen szó sincs olyasmiről, hogy a The ...

Greg Puciato már a The Dillinger Escape Planben is jóval több volt szimpla üvöltőgépnél, a banda leállása óta eltelt években pedig csak még sokoldalúbbnak tűnik. A nyáron megjelent Mirrorcell az énekes második komplett szólóalbuma, és szintén ezt a képet erősíti. Aki csak a Dillingerből, netán még a Killer Be Killedből ismeri Greget, nagyot nézhet ...

A Shinedown európai szemmel nézve surranópályán nőtt nagyra, elvégre a tengerentúlon már arénasztárnak számítottak, amikor errefelé elkezdett derengeni a név a nagyközönségnek. A zeniten már túlléptek, ami valahol törvényszerű is, hiszen a Planet Zero a hetedik stúdióalbumuk, a méreteket azonban ettől még nem érdemes lebecsülni: Brent Smithék minde...

Még év elején jelent meg a Needless második nagylemeze, ami pillanatok alatt rokonszenves lett. Igazából már a borítóval megvettek maguknak, imádom az ilyen hangulatú sci-fi képeket. Persze hallgattam is jó pár alkalommal, aztán valahogy kiesett a fókuszból, ahogy berobbant a tavasz. Így, év vége felé közeledve lassan az éves listázáson gondolkodva...

Szinte hihetetlen, hogy már négy év telt el az I Loved You At Your Darkest lemez megjelenése óta, bár persze a Behemoth életében is elég sűrű volt ez az időszak turnéktól újabb Me And That Manekig, kényszerleállástól egészen az új lemezig. Az Opvs Contra Natvram tizenkettedik soralbumként beállhatna a „soklemezes zenekar sokadik lemeze" sorba, azonba...

Édes drága Ozzy bácsi, pár éve nemhogy az előző (egyébként kiváló) lemez elkészítését nem néztük ki belőled (bocsi), de, hogy ennyire gyorsan még egy lemez kiszakadt (kipréselték) onnan, ahonnan az is jött, na, azt végképp senki nem gondolta volna. Szívszorító látni, mennyire nem vagy már önmagad fizikailag, de nagyon küzdesz és még mindig az éltet, ...

Még mielőtt bárki a pontszámra tekintene, gyorsan le is szögezném: nagy tisztelője és egyben rajongója is vagyok a zenekarnak. Ha pedig valamire mondhatjuk ennyi év kihagyás után, hogy megünnepelendő és kiemelkedő esemény, akkor az minden bizonnyal egy új King's X-lemez megjelenése. A kihagyást persze tegyük idézőjelbe, hiszen Jerry Gaskill ütős ki...

David Paich, a Toto ikonikus billentyűs/énekes/zeneszerzője immár ötven éve húzza az igát: sessionzenészként több mint kétezer lemez elkészítésében vett részt, közben a Totóval is összerakott bő tucatnyi stúdióalbumot, ezekből eladott 40 millió példányt, hülyére turnézta magát a glóbusz körül és nyert egy talicskányi Grammyt. Tényleg elképesztőek a...

Ki hitte volna annak idején, amikor Steven Wilson úr szólókarrierje úgy beindult nyolc-tíz éve, hogy valaha még visszatér a Porcupine Tree-hez? Akkortájt a korlátok közül való kiszakadás igénye, a skatulyakényszer levetése volt a fő mozgatórugó, ami az ő esetében amúgy teljesen érthető is, még azzal együtt is, hogy a Porcupine eleve nem volt egy ön...

November 28-án az A38-on lép fel az 1968-as alapítású, veterán skót hard rocker Nazareth, akik friss, Surviving The Law című nagylemezüket promotálják a turnén. Döbbenetes belegondolni, hogy akárcsak a Scorpions vagy a Deep Purple, úgy ők is több mint ötven éve aktívak. Ráadásul, egyetlen tízéves szünetet leszámítva a Boogaloo és a The Newz lemezek...

A Frontiers csodaprojekteit illetően már az is a könyökömön jön ki, amikor leírom, hogy a könyökömön jön ki Alessandro Del Vecchio meg a köré különböző permutációkban odaálmodott, neves és papíron neves figurák által havi szinten ontott lemezrengeteg. Ugyanakkor időről időre felbukkan az ocsú között némi búza is. Tipikusan olyan albumok ezek, ahol ...

Menetrendszerűen érkezett augusztusban az új Five Finger Death Punch, menetrendszerűen elhangzott előtte a nyilatkozatokban, hogy különlegesebb, változatosabb és újszerűbb, mint elődei, de aztán persze menetrendszerűen illeszkedik a másfél évtizede megkezdett sor végére. Nem panaszképpen mondom ezt, az eddigiek alapján nem számítottam másra, meg há...

Ha valaki visszalapoz az archívumban, láthatja, hogy a szikár, de dicső tények kivételével nem sok szépet szóltam eddig a japán avantgarde gyöngyszem Sigh-ról. Annyira, hogy a legutóbbi Heir To Despairre már nem is maradtak szavaim, jobb híján félreléptem Mirai Kawashima és társai újabb letámadása elől. Az összes szubjektív szemponttól elvonatkozta...