Shock!

szeptember 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Baroness: Yellow & Green

Baroness: Yellow & Green

Pár hete ismerkedem már az új Baroness lemezzel, ezért is késtünk ezzel a kritikával ennyit a megjelenéshez képest, de igazából nem bánom a dolgot, mert egyrészt igen alapos, dupla anyagról van szó, másrészt pedig – az eddigi visszajelzések alapján – az idei év egyik legfontosabb, legtöbbet emlegetett albuma lesz a Yellow & Green (a nemzetközi rocksajtóban legalábbis mindenképpen, aztán hogy ez mennyire mutatkozik majd meg a banda státuszában, az persze teljesen más kérdés). A csapatnak ráadásul még a jól dokumentált angliai buszbaleset is nem kívánt extra figyelmet generált, nagy öröm, hogy végül szerencsére nem történt velük még ennél is nagyobb baj... Egy szó, mint száz, a Baroness valahogy bekerült a rockzenei információáramlás fősodrába az eddigiekhez képest, és az új anyag valóban alkalmas is arra, hogy egy egészen új réteggel kedveltesse meg a savannah-i négyesfogatot.

 

Overthrow: Adjust To Darkness

Overthrow: Adjust To Darkness

A töredezett lábkörömre emlékeztető norvég partvidékről eredeztethető, a húszas éveikbe épphogy csak belegyalogló kvartett, amely önmagát az Overthrow névvel identifikálja, két demó után idén kihozta első nagylemezét is, melynek a mindenféle konnotációtól mentes Adjust To Darkness címet adták.

Grave: Endless Procession Of Souls

Grave: Endless Procession Of Souls

Az idei esztendő második harmadának végén leszögezhetjük: remek évük van a neandervölgyi halálfém tábor lakóinak. Az idei Asphyx és Unleashed albumok, majd most a Grave friss produkciója – és ezek csupán a kezeim között megfordult lemezek –, illetve ezek kedvező fogadtatása túlzás nélkül egy új virágkor a stílus, közelebbről a régisulis doom/death meta...

Chris Robinson Brotherhood: Big Moon Ritual

Chris Robinson Brotherhood: Big Moon Ritual

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, volt egy zenekar. Úgy hívták, hogy Black Crowes. Két okból is érdemes emlékezni rájuk: egyrészt, mert ha elkapták a fonalat, igazán remek zenét játszottak (és jobbára bizony elkapták), másrészt pedig pályájuk ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire nem elég a sikerhez önmagában az, hogy remek zenét játs...

Little Caesar: American Dream

Little Caesar: American Dream

Elég keveset tudnék hozzátenni a Little Caesart illetően ahhoz, amit a visszatérő Redemption lemezről annak idején leírtam, illetve amit Ron Young énekes néhány héttel ezelőtt elmondott nekünk a vele készített interjúnkban . Ha nem ismered őket, a lényeg annyi, hogy a bluesos hard rockban utazó banda 1990-ben egy olyan albumot hozott ki a Geffennél, am...

Mondo Generator: Hell Comes To Your Heart

Mondo Generator: Hell Comes To Your Heart

A Mondo Generator egy Kyuss dal címe, pontosabban a tizenhármas tracké a Blues For The Red Sun-on. Szerény véleményem szerint a sivatagi istenségek valaha írt egyik legborultabb szerzeménye ez, ami nem is csoda, hiszen ez az egyetlen olyan darab a repertoárban, amit mind zeneileg, mind szövegileg teljes egészében a csapat legsúlyosabb arca, Nick Oliv...

Tremonti: All I Was

Tremonti: All I Was

Az első perctől fogva szkeptikusan fogadtam Mark Tremonti nyilatkozatait, amelyek szerint debütáló szólóalbuma sokkal súlyosabb zenét rejt majd, mint amit két anyazenekara, a Creed és az Alter Bridge játszik, különös tekintettel azokra az alkalmakra, amikor a gitáros egyenesen a thrash szóval dobálózott az anyag kapcsán. Szó se róla, biztos vagyok ...

Attika 7: Blood Of My Enemies

Attika 7: Blood Of My Enemies

Felesleges találgatásokba bocsátkozni azt illetően, valójában miért is lépett ki a Biohazardból Evan Seinfeld mindössze hetekkel a hihetetlen hype-pal beharangozott visszatérő album első megjelenési dátuma előtt. Ő azt mondja, énekesként nem tudott kiteljesedni igazán a New York-i hardcore/metalosoknál, aminél bénább szöveget szerintem nehezen talál...

The Melvins: Freak Puke

The Melvins: Freak Puke

Számomra a Melvins a zenei szabadság és függetlenség szinonimája. De még inkább a kiszámíthatatlanságé. Náluk még az sem biztos, hogy egyáltalán hogyan nevezik magukat: Melvins, The Melvins, (The) Melvins, Snivlem, vagy épp Melvins Lite, hogy a mindenféle fedőnevek alatt lezajlott fellépéseket már ne is említsem. Aztán az is teljességgel követhetet...

Jorn: Bring Heavy Rock To The Land

Jorn: Bring Heavy Rock To The Land

Aki ismer, jól tudja, hogy nálam a skandináv – azon belül is norvég – muzsikusok eleve helyzeti előnnyel (minimum 1-2 pont fórral) indulnak, Jørn Lande barátunkkal pedig kifejezetten elfogult vagyok. Attól a naptól fogva, hogy a Millennium Hourglass albumán először meghallottam mágikus orgánumát, hatalmas favoritommá vált, akinek kapcsán egyszerűen...

P. Mobil: Miskolci kocsonya

P. Mobil: Miskolci kocsonya

Ember legyen a talpán, aki naprakészen követni tudta az utóbbi években a P. Mobil és a hozzá ilyen-olyan tagokon keresztül kapcsolódó egyéb zenekarok körül zajló változásokat. Én sem tartozom ebbe a körbe, pláne, hogy soha nem is voltam igazán rajongójuk (a kötelező tisztelet és a csapat hazai rockzenében betöltött szerepének maradéktalan elismerés...

Alanis Morissette: Havoc And Bright Lights

Alanis Morissette: Havoc And Bright Lights

Elmondom, mert a fotókból ez aligha tűnne ki: Alanis Morissette egy lassacskán negyvenedik évébe lépő kanadai/amerikai énekesnő, aki 25 éve van a pályán, és aki ma leginkább édesanya, de korábban klasszikus popsztár is volt, összesen több mint 60 millió eladott lemez és 7 Grammy fémjelzi karrierjét. Vagyis egy, lassan fényét vesztő, hajdani ikon. N...

Dew-Scented: Icarus

Dew-Scented: Icarus

Kis túlzással már megjegyezni sem érdemes, hogy a mindenkori aktuális albumon kik muzsikálnak Leif Jensen mellett. A selymes hangú főnök előregyártott interjúpanelekkel rendelkezik a „miért cserélted le megint a zenészeket magad körül?” kérdésre. A konkrét okokat általában nem közli, mégis elhadar valami hihető mondatot, amely rögtön átkanyarodik a...

Lynyrd Skynyrd: Last Of A Dyin’ Breed

Lynyrd Skynyrd: Last Of A Dyin’ Breed

Mindig is csíptem a hányattatott sorsú republikánus hazafiak munkásságát, de a három évvel ezelőtti God & Guns album még ehhez képest is kőkeményen betalált nálam. Az a lemez annyira meggyőzőre és hitelesre sikeredett, hogy szinte kedvem támadt követelni, hogy a fegyverviseléshez való istenadta jogomat nálunk is alkotmányba foglalják. Nem véletle...

Torche: Harmonicraft

Torche: Harmonicraft

A floridai Torche az ellentmondások bandája. Zenéjüket stoner/sludge metalként szokás aposztrofálni, de esetükben ez tényleg csak és kizárólag jobb híján vagyon így. Mert igaz, hogy riffjeik legtöbbször sludge mocsokkal röfögnek bele a hallgató pofájába, viszont legalább ekkora hangsúlyt fektetnek a mindent átható dallamokra is, amelyek helyenként ...

Mantas: Death By Metal

Mantas: Death By Metal

Az utóbbi évek egyik legörömtelibb eseménye volt, amikor a pennsylvaniai Relapse kiadónak sikerült megszereznie a legendás Death lemezeinek kiadási jogait. Az amerikai kiadónak így olyan fantasztikus soralbumok újrakiadásait köszönhetjük, mint a Human , az Individual Thought Patterns és a The Sound Of Perseverance , de ismét elérhetővé tették mindenki sz...

The Company Band: Pros And Cons

The Company Band: Pros And Cons

Úgy néz ki, a Társaság tényleg komolyan gondolja a dolgot, hiszen két és fél esztendő múltán ismételten orrod alá tolja az egykori kontraktust: tessék, itt az aláírásod, a kezdetek kezdetén (2007 – Sign Here, Here And Here EP) arra vállaltál kötelezettséget, hogy egy életen át velük tartasz. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a 2009-es debütlemez irán...

Denial Of God: Death And The Beyond

Denial Of God: Death And The Beyond

Bizony, mondom Néktek, a dán trió, a Denial Of God nevét is ott találjuk a black metal alapkőzetébe vésve: e skandináv horda történelme immár két évtizeden is túlra terjeszkedik, folyamatosan mélyítve saját kis fészkét, persze beláthatatlan távolságra a fősodortól. Létüket számtalan EP/split világra szabadítása igazolja a múltban, első albumuk kiad...

Hellyeah: Band Of Brothers

Hellyeah: Band Of Brothers

Alapból szájhúzogatós vagyok a beharangozó promódumákat olvasva: az „ez az eddigi legjobb albumunk", a „minden eddiginél dühösebb lemezt készítettünk" és az „összes agressziónkat beleadtuk" sablonoktól a hideg ráz. Ilyenkor szokott bekövetkezni az elkerülhetetlen – zene be, agyam szét, aztán lázas keresgélés, hogy vajon mi a francról beszélhetett a...

Volumefeeder: Middle Finger Attitude

Volumefeeder: Middle Finger Attitude

A Volumefeeder hiába létezik idestova lassan kilenc éve (igaz, jó sokáig SWAMP néven nyomták), ez idáig valahogy sosem jöttek velem szembe. Sőt, most sem magamtól akadtam nyomukra, az angerteás Mihály Gergely hívta fel rá a figyelmemet, mondván, ha a Barbears tetszett, akkor ez is fog. És a jó Gergő nem is tévedett, hiszen a Middle Finger Attitude hú...

The Night Flight Orchestra: Internal Affairs

The Night Flight Orchestra: Internal Affairs

Ma már szerintem ember nem létezik a világon, aki olyan izgalommal várná egy-egy szupergroupnak kikiáltott formáció albumát, mint tettük azt annak idején például az első Down lemez idején. Mára az ismert zenészek ide-oda projektezgetése megszokott, mindennapos dologgá vált, amiben nemcsak a kommunikációs és zenekészítési lehetőségek egyszerűsödése ...

Ereb Altor: Gastrike

Ereb Altor: Gastrike

A méltatlanul szűk körben elismert, elkönyvelten a Blood Fire Death / Hammerheart korszakos Bathory örökségét hadrendben tartó svédek ahhoz képest menetrendszerűen jelentkeztek idén új sorlemezükkel, hogy 2010-es albumuknak a The End címet adták, és akkoriban éppen a csatabárdot készültek végleg elásni. Erősen underground státuszuk okán talán nem á...

Linkin Park: Living Things

Linkin Park: Living Things

Nem akarok újabb felesleges köröket futni azzal, hogy sosem voltam habzó szájú Linkin Park rajongó, és saját magam számára is meglepetés volt, hogy az előző lemezük, az A Thousand Suns mennyire bejött – abban a recenzióban elég pontosan körülírtam a zenekarral való viszonyomat. Azóta sem változott semmi, a sokak által értetlenkedve fogadott albumot o...

Lita Ford: Living Like A Runaway

Lita Ford: Living Like A Runaway

Lita Ford legutóbbi lemeze, a másfél évtizednyi csend után 2009-ben kiadott Wicked Wonderland az egyik legrosszabb album volt, amit az utóbbi években hallottam, és szinte biztosra is vettem utána, hogy visszatérés helyett végérvényesen pontot tesz az énekesnő karrierjére. Aztán valahogy mégsem: az egykori The Runawaysben feltűnt szőkeség azóta elvált...

Serj Tankian: Harakiri

Serj Tankian: Harakiri

Ha létezik olyan zenész, aki abszolút leírta magát – ráadásul nem is egyszer – az úgynevezett mainstream művészek közül, az Serj Tankian. Mióta a System Of A Down parkolópályára tette magát és az énekes szólólemezekkel szórakoztatja egyre fogyatkozó rajongótáborát, mintha folyamatosan potyogna ki a kezéből az a bizonyos fonal. Első próbálkozását, a...

Testament: Dark Roots Of Earth

Testament: Dark Roots Of Earth

Baromi idegesítő, de a mai napig képtelen vagyok értelmesen megmagyarázni, pontosan mi is volt a bajom a Testament legutóbbi anyagával, a The Formation Of Damnation nel. Hiába tartoznak tizenéves korom óta a nagy kedvencek közé a legendás Bay Area thrasherek, hiába vártam fogcsikorgatva visszatérésüket az elsősorban Chuck betegsége miatt beiktatott m...

Pallbearer: Sorrow And Extinction

Pallbearer: Sorrow And Extinction

Na, vajon milyen zenét játszhat egy Koporsóvivő névre keresztelt zenekar a Bánat és Megsemmisülés című lemezén? Nyilván reggae-t, itt is éppen erről van szó. De akkor sem tévedünk túl nagyot, ha azt mondjuk, hogy ez itten vegytiszta klasszikus doom metal, maximum hozzákeverve némi epikus jelleget. Abból is a jobbik fajta, valami olyasmi, mint legut...

87. oldal / 226

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.