Voltaképpen annyi csupán a meglepetés, hogy eddig kellett várni rá: a norvégok a prog death műfajban is iskolát teremtenek. Én pedig ettől hirtelen úgy éreztem magam, mint aki abban a bizonyos iskolában kihagyott egy szemesztert. Némi lelkiismeret furdalással kotortam elő a kristiansandi brigád első két lemezét, hogy megállapítsam, miért is mentünk...

Nyugodtan felfogható három generáció közös alkotásának is a dUg Pinnick, Eric Gales és Thomas Pridgen kollaborációját rejtő, általam nem kicsit várt újabb szupergroup (kezd azért unalmassá válni ez a kifejezés) első lemeze. Pinnick már jónéhány zenekaron túl volt, sőt, krisztusi korba lépett, amikor Pridgen megszületett, Giles pedig nagyjából kettő...

Elég szép karriert futott be a hollywoodi Black Veil Brides az utóbbi pár évben, hiszen a tizenéves generációk egyik feltörekvő kedvencéről van szó, akik a jövőben még sokkal nagyobbak lehetnek, ha ügyesen alakítják a dolgaikat (és persze továbbra is melléjük szegődik a szerencse meg a média). A gondosan kimatekozott imázs és a hozzá társított, szi...

Alanyi jogon a Perihelion a harmadik Neochrome sorlemez volna, a látszólag jelentéktelen betűcsere a zenekar nevében azonban sokkal komolyabb stílusváltást takar, mint az sejthető. A frontember Mányák Péter távozását követően a gitáros Vasvári Gyula tökéletesen saját képére formálta a zenekar arculatát, ilyen értelemben ez itt sokkal inkább a Neokh...

Kissé nehezen értem, miért kattant rá az utóbbi időben mindenki a monstre koncepcióba ágyazott, tripla-dupla albumszörnyek világra szabadítására, miközben folyamatosan azon siránkozik az összes zenekar, hogy nem fogynak a lemezek, és a jövő egyre inkább az EP-k, önálló dalok, vagyis a kisebb formátumok körül forog. Alapvetően semmi problémám a gran...

Bármennyire is hobbi legtöbbünk számára a Shock!, és ezen jellege miatt bármennyire nem jut idő sok fontos dologra, bizonyos előadók alulreprezentáltságára egyszerűen nincs mentség. A Heartéra még az sem lehet válasz, hogy magazinunk felfutása előtt voltak igazán aktívak, ugyanis ez egyszerűen nem igaz: szenzációsan jó, Alive In Seattle című DVD-jü...

Na, itt van megint egy vintage rock banda, és naná, hogy ezek is svédek - Svédország lassan már tényleg ismertebb lesz a retro rock csapatairól, mint az IKEÁ-ról! Aztán mégis mi szükség erre az egészre, hiszen néhány év múlva hírük-nyomuk sem marad ezeknek a bugrisoknak? – kérdezhetik néhányan, azt azonban még a legnagyobb ellenérzésekkel bíró, ura...

Mi ez? – teszi fel a kérdést, aki még nem botlott bele a formáció előző, debütáló lemezébe . Neki szól magyarázatként, hogy a név a Work Of Art, Eclipse, Talisman zenekarok kezdőbetűiből ered, ugyanakkor lehet ennek a csoportosulásnak akármi is a neve, ez úgyis Jeff Scott Soto. Akár marketing szempontból, akár rajongói hozzáállással vizsgáljuk a W.E....

A norvég méreg, a Vreid hatodik albumával jelentkezik idén, hűen kétéves lemezkiadási periódusukhoz. Stian „Strom" Bakketeig 2010-es visszatérése után az addig kőbe vésett felállással üzemelő csapat teljes mértékben azonos immár a Valfar máig érthetetlen halálát követően feloszlatott Windir hangszeres szekciójával – a párhuzamokkal azonban ezen a p...

„Ami jó, az jó. Ez rossz.” A klasszikus mondás jutott újra és újra eszembe a hosszúnevű walesiek új anyagának hallatán. Nem egészen lehet másképpen értelmezni azt, amikor egy egykoron jó zenékkel indító zenekar becsomagolja saját magát egy gyerekes, közhelyparádéval teleszórt cukorkás dobozba. A Temper Temper olyan, mintha valaki női selyemhálóingb...

Kedvelt mondásom, miszerint óriási különbség van aközött, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik. A Tomahawk remek példa arra, hogy milyen az, amikor összeáll három-négy (mikor éppen mennyi) nagyon okos zenész, hangszereik-hangszálaik mesterei mindannyian, akik emellett történetesen imádnak hülyéskedni is. De beszéljenek helyettem a követ...

A Trail Of Murder egy fiatal skandináv csapat, akiknek Shades Of Art című bemutatkozó anyaga még tavaly jelent meg. Mivel azonban frontjukon a kultikus Tad Morose egykori énekese, Urban breed (akinek nevét állítólag hivatalosan is kis bével kell írni) áll, és mivel kimondottan fincsi muzsikát játszanak, érdemes megemlékezni róluk. A banda magját Ur...

A harmadik sorlemezénél járó Bornholm is bizony az örök ígéretek penészes kenyerét eszi a hazai színtéren – immár közel másfél évtizede. Meghunyászkodásra már a 2009-es keltezésű March For Glory And Revenge idején sem lehetett okuk, a szekér mégsem mozdul igazán, és a csapattal kapcsolatos információk közül továbbra is az a legmeghatározóbb, hogy k...