Felejtve a számomra életre erőszakolása óta értelmezhetetlen post-metal címkét, azt mondom, fajtársaihoz hasonlóan a Cult Of Luna is leginkább atmoszférikus muzsikát játszik. Ez a hangulat, avagy szellem mutatja más-más arcát a svédek hanghordozóin, maga a zene pedig ennek alárendeltjeként létezik. A Vertikal ugyanúgy folyóhomokként húzza le a hallgatót, mint akár a Somewhere Along The Highway hét évvel ezelőttről, én pedig talán csak a legutóbbi (hangoskönyvvel is megtámogatott) ál-konceptalbumuk, az Eternal Kingdom kiadása óta eltelt hosszú évek okán érzem minden korábbinál meghatározóbbnak jelen színrelépésüket. A lényeg mindenképpen az, hogy itt valami igazán komoly dolog történik.