Shock!

szeptember 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Cult Of Luna: Vertikal

Cult Of Luna: Vertikal

Felejtve a számomra életre erőszakolása óta értelmezhetetlen post-metal címkét, azt mondom, fajtársaihoz hasonlóan a Cult Of Luna is leginkább atmoszférikus muzsikát játszik. Ez a hangulat, avagy szellem mutatja más-más arcát a svédek hanghordozóin, maga a zene pedig ennek alárendeltjeként létezik. A Vertikal ugyanúgy folyóhomokként húzza le a hallgatót, mint akár a Somewhere Along The Highway hét évvel ezelőttről, én pedig talán csak a legutóbbi (hangoskönyvvel is megtámogatott) ál-konceptalbumuk, az Eternal Kingdom kiadása óta eltelt hosszú évek okán érzem minden korábbinál meghatározóbbnak jelen színrelépésüket. A lényeg mindenképpen az, hogy itt valami igazán komoly dolog történik.

 

Audrey Horne: Youngblood

Audrey Horne: Youngblood

Az a helyzet, hogy a norvég Audrey Horne jó. Csak néhányan képtelenek azon felülemelkedni, hogy manapság eredeti zenét képtelenség kitalálni. Nem tagadom: a zenekar minden korszakában elég nyilvánvalóak az aktuális hatásaik, nagyjából lemezenként mindig egy kicsit mások, és ezért érezheted azt, hogy a Le Fol t és a Youngbloodot akár két teljesen külö...

Volumefeeder: Crowns And Chains

Volumefeeder: Crowns And Chains

Azzal kezdeném, hogy a magyar keményzenében a tavalyi évet számomra egyértelműen az EP-k mentették meg. Rendes hosszúságú stúdiólemezből – ha nagyon megerőltetem magam – talán ha hármat tudok felsorolni, ami maradéktalanul tetszett, még jó, hogy egymás után bukkantak fel általam korábban alig ismert, vagy éppen teljességgel ismeretlen bandák bemuta...

Bad Religion: True North

Bad Religion: True North

A Bad Religion számomra mindig valami olyasmit jelentett a punk rockban, mint a Motörhead a rock and rollban. Egy nagy öreg, aki sziklaszilárdan áll a változások viharában, megbízható, markáns egyéniséggel bíró szikár ikon – és átkozottul jó, hogy van. Lemmyékhez hasonlóan Greg Graffinék is már az első lemezeken lefektették saját stílusuk (ami késő...

Hatebreed: The Divinity Of Purpose

Hatebreed: The Divinity Of Purpose

Bő három esztendőt kellett várni, hogy Jamey Jasta és rosszarcú zenéje visszatérjen a való világba. A köztes időszakban a vadmalac mester a Kingdom Of Sorrow-t és saját szólóalbumát részesítette előnyben. Jól tette, mindkét project kiváló minőség, a Jasta album pedig egyenesen ajándék volt a szájkarate-mester rajongóinak.

Parkway Drive: Atlas

Parkway Drive: Atlas

Miért pont a Parkway Drive? – tette fel elég sok ember az utóbbi pár hónapban a kérdést, miután azzal szembesült, hogy évekkel a metalcore hullám lecsengése után egy ausztrál banda koncertje hirtelen átkerül a Dürerből a PeCsába, ahol aztán több embert vonzanak, mint pár nappal korábban a Kreator, a Morbid Angel meg a Nile együtt . Mások pedig azt ké...

Gypsyhawk: Revelry & Resilience

Gypsyhawk: Revelry & Resilience

A Los Angeles-i Gypsyhawk második albuma ugyan tavalyi (mi is tudjuk, hogy akad még bőven restanciánk 2012-ből...), de mindenképpen hiba lenne róla nem megemlékezni, a négytagú formáció ugyanis sokkal tapasztaltabb bandákra rácáfoló érettséggel és színvonalon zenél. Már ránézésre is be lehet lőni, nagyjából miben utaznak: Eric Harris énekes/basszer...

Helloween: Straight Out Of Hell

Helloween: Straight Out Of Hell

Még az is lehet, hogy újra érdeklődni fogok utánuk. Köszönünk egymásnak, megmaradtunk ismerősöknek, haveroknak, de nem jártunk egy társaságba már egy jó ideje. A szoros barátságot feloldotta a távolság. Ez a távolságtartás úgy alakult ki, hogy gondolkodásuk megváltozott, amelyet én nem tudtam, nem akartam magamra erőltetni. Ők tehát jobbra, én balr...

Kill With Hate: Voices Of Obliteration

Kill With Hate: Voices Of Obliteration

Nem kevés időre, konkrétan úgy egy teljes évtizedre volt szüksége a fővárosi Kill With Hate-nak arra, hogy olyasmi underground gépezetté képezzék magukat, ami újra és újra a legendás Bolt Throwert juttatja eszembe, teljesen alaptalanul amúgy. Persze nem ez az egyetlen keresetlen hasonlat, amit Gyémánt Krisztián és katonái manapság kézhez kapnak, de...

Dublin Death Patrol: Death Sentence

Dublin Death Patrol: Death Sentence

A Dublin Death Patrol egyfajta all-star Bay Area hobbiprojekt, ami évek óta működik, és elsősorban az észak-kaliforniai klubokba járóknak van olyan szerencséjük, hogy rendszeresen láthatják őket. A formációnak tíz-tizenkét tagja van, a koncerteken mindig olyan felállásban lépnek színpadra, ahogy éppen ráérnek, és a saját szerzemények mellett renget...

Circle Of Light: Rebirth

Circle Of Light: Rebirth

Ha csíped minden idők egyik legjobb és egyben talán leginkább alulértékelt dallamos hard rock bandáját, a Lillian Axe-et, netán olvastad a gitáros/főnök Steve Blaze-zel tavaly készített interjúnkat , már képben lehetsz valamelyest a Circle Of Lighttal kapcsolatban. Ha mégsem így lenne, elöljáróban elég annyit tudnod, hogy a csaknem harminc éve a csap...

Steve Lukather: Transition

Steve Lukather: Transition

Sosem tagadtam, hogy Steve Lukather az egyik kedvenc zenészem. Nem is csupán gitárost írok, mert amellett, hogy hihetetlenül technikás és feelinges a játéka, nála sosem a technikán, hanem a dalokon volt a hagsúly. Ráadásul stílusa akkor is messziről felismerhető volt, ha történetesen poplemezeken játszott Michael Jacksonnal, popos hangzású AOR/hard...

Auróra: Esszencia 1983 - 2012

Auróra: Esszencia 1983 - 2012

Nem leszek nagyon hosszú, mert ennek a kritikának tulajdonképpen ugyanaz az egyszerű célja van, mint ennek a válogatásnak magának: hírt adni róla, hogy a győri Auróra él, működik, és - minden bizonnyal - köszöni, és jól van. Szükség is van erre, hiszen a veterán punkok már egy jó ideje nem adtak hírt magukról, sőt, elmondhatjuk, hogy az egész elmúl...

Tourniquet: Antiseptic Bloodbath

Tourniquet: Antiseptic Bloodbath

Ha még sosem hallottál a Tourniquet-ről, ne magadban keresd a hibát. Bár a csapat már szűk két és fél évtizede jelen van a színtéren, errefelé annak ellenére sem ismerik őket túl sokan, hogy a tengerentúlon számos díjat és jelölést besöpörtek már (bíborlemezük viszont még nincs). Odaát az ilyesfajta muzsikáknak külön szubkultúrája van a metal műfaj...

Mezarkabul: MMXII

Mezarkabul: MMXII

Bár sok előadó panaszkodik az illegális letöltések miatt, elvitathatatlan tény, hogy a kis csapatok számára óriási lehetőségeket biztosít a világháló. Anélkül, hogy belemennék egy hosszadalmas okfejtésbe, annyit mindenképpen leszögeznék, hogy internet nélkül például a Mezarkabulról sem hallottam volna soha. Ha így lenne, bánhatnám, mert bár Törökor...

Philip H. Anselmo / Warbeast: War Of The Gargantuas

Philip H. Anselmo / Warbeast: War Of The Gargantuas

Mivel Phil Anselmo folyamatosan jelen volt a színtéren az elmúlt évtizedben, így furcsa belegondolni, mennyire rég jelentetett meg olyan lemezt a Pantera egykori és a Down jelenlegi frontembere, ami a hozzá leginkább kötött extrém metalos vonalon mozog. Anselmo megszállott jammelő hírében áll, aki boldog-boldogtalannal szívesen muzsikál, emellett p...

Flotsam And Jetsam: Ugly Noise

Flotsam And Jetsam: Ugly Noise

Alig két év telt el a legutóbbi, kiválóan sikerült Flotsam lemez megjelenése óta, és már itt is a folytatás, a sorban tizenegyedik Ugly Noise. Nem volt épp eseménytelen az elmúlt időszak a csapat életében, hiszen amellett, hogy több tagcsere is lezajlott (Kelly David Smith dobos és Michael Gilbert git...

H.E.A.T.: Address The Nation

H.E.A.T.: Address The Nation

Tény, hogy a Nap Svédországban kel fel. Vagy ha nem, hát tesznek róla, erre utal az a jelenség is, hogy a hattagú svéd zenekar legutóbbi lemezén a Sunset Boulevard hangulatát idézi meg olyan élethűen, mintha egy DeLoreanből léptek volna elő. Aki nem tudja, mit jelent ez a kép, guglizzon utána, mindent meg fog érteni.

Newsted: Metal

Newsted: Metal

Egészen hihetetlen, hogy még ma is mennyire szeretik az emberek Jason Newstedet. A basszusgitáros november végén jelentette be, hogy visszatér, és aktívabban lesz jelen a színtéren, mint a Metallicából történt 2001-es dobbantása óta bármikor, számomra pedig meglepő volt szembesülni azzal, micsoda euforikus reakciókat váltott ki mindez a közönségből...

Tirana Rockers: Sex Dealer

Tirana Rockers: Sex Dealer

A Tirana Rockers még 1993-ben alakult Daczi Zsolt gitáros vezetésével, aki a jelenleg is a csapat frontján álló Gubás Tibivel, valamint Hirlemann Bertalannal és Balogh Tamás basszerrel hozta össze a csapatot. A Sex Dealer anno meg is jelent, méghozzá kazettán, szerzői kiadásban, utána azonban sajnos földbe állt a csapat. Daczi Zsolt később az Omenb...

Destruction: Spiritual Genocide

Destruction: Spiritual Genocide

Rokonszenvezem a Destructionnel, méghozzá nagyon is. Kevés régi, ’80-as évek-beli banda produkált olyan stabil, ingadozásoktól mentes működést, mint amilyenre ők képesek voltak Schmier ’90-es évek végén történt visszatérése óta: nem ünnepeltették magukat úton-útfélen feleslegesen, ellenben folyamatosan kiturnézzák a belüket, menetrendszerűen hozzák...

Omen: Idegen anyag (újrakiadás)

Omen: Idegen anyag (újrakiadás)

Hazai léptékek szerint – főleg az akkori viszonyok közepette – jó sok idő telt el az Omen 1994-es Jelek lemeze és a folytatás között, amit nem is nagyon lehetett akkoriban mire vélni. Közben persze történt egy és más az csapat portája környékén, különös tekintettel Kalapács Józsi szólólemezére, de a banda nem volt túl aktív ebben az időszakban, pedig...

Paradox: Tales Of The Weird

Paradox: Tales Of The Weird

A Paradox egy német thrash csapat, akik idén már huszonhetedik életévüket tapossák. Ráadásul, ha azt vesszük, hogy a főnök, Charly Steinhauer már 1981-ben elkezdett zajongani Overkill néven, leszögezhető, hogy igen tiszteletet parancsoló múltra tekinthetnek vissza. A Tales Of The Weird címmel tavaly év végén megjelent új lemezük azonban mégis csak ...

Green Day: ¡Uno! / ¡Dos! / ¡Tré!

Green Day: ¡Uno! / ¡Dos! / ¡Tré!

Az ember azt hinné, a zenészek leginkább huszonéves fejjel, az első hatalmas sikerek hatására hajlamosak teljesen elveszíteni a józan eszüket és ítélőképességüket, de a Green Day remek példát mutatott be az elmúlt hónapokban az ellenkező bizonyítékául. A zenekarok még két albumnyi anyagot sem feltétlenül mernek kiadni egyben (a nagyok sem, és ez a ...

Adler: Back From The Dead

Adler: Back From The Dead

Egyetlen EP meg pluszban pár itt-ott elszórt saját szerzemény nem valami nagy teljesítmény több mint két évtized alatt. Még akkor sem, ha pontosan tudjuk, honnan kellett visszatérnie a Guns N' Roses eredeti dobosának, Steven Adlernek ahhoz, hogy egyáltalán ezek megszülethessenek. A január végén 48. születésnapját ünneplő dobos találó címet választo...

Deftones: Koi No Yokan

Deftones: Koi No Yokan

Ha valakikre rá lehet sütni azt az elcsépelt közhelyet, hogy főnixmadárként támadtak fel, a Deftones egészen biztosan sokak eszébe fog jutni – még ha ez a feltámadás nem is egészen a halottaikból történt. Ismerjük a történetet: szürkébb lemezek sora, tagok közti folyamatos és kibékíthetetlen ellentét, majd egy baleset, amelynek következtében Chi Ch...

Neal Morse: Momentum

Neal Morse: Momentum

Kár volna azon vitatkozni, hogy Neal Morse évek óta lendületben van, s ezt Momentum című legfrissebb anyaga is ékesen bizonyítja. Már a Spock's Bearddel és egyéb formációval is félelmetes sebességgel ontotta magából a többnyire kimagasló színvonalú műveket, és nincs ez másként szólólemezeivel sem. A nashville-i hittérítő saját beszámolója szerint a...

84. oldal / 226

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.