Bár alapvetően zenei produkcióról van szó, a salgótarjáni alapítású Corrodal zenekar új, második albuma valójában több művészeti ágazat bevonásával kényezteti érzékszerveinket (ide sorolva az agyat is). Auditív, vizuális és verbális alkotások összjátékaként értékelhető a Lathe Of Heaven című kiadvány, mely komplex jelentés- és utalásszerkezetével m...

Gyakran elmondjuk, hogy a túl gyakori lemezmegjelenés könnyen a színvonal laposodását vonhatja maga után, arról azonban kevesebb szó esik, hogy az irreálisan hosszúra nyúlt szünetek legalább ennyi csapdát rejtenek magukban. A zenekarok mindig meg tudják magyarázni, miért kellett tíz-tizenkét-tizenhárom éven át ülni egy új anyagon, de az az igazság,...

Az utóbbi néhány évben kimondottan divattá vált a metalcore létjogosultságát megkérdőjelezni, illetve sárba taposni az összes e műfajban tevékenykedő zenekart. Pedig az a helyzet, hogy a metalcore már jó régóta ugyanolyan állandó és megkérdőjelezhetetlen stílusirányzattá vált a Nagy Metalkönyvben, mint a death, a thrash, a power, a postrock... és h...

Ha a black metal hírhedt második generációjának alapcsapatairól beszélünk, a zömmel skandinávok által uralt mezőnyben csupán néhány „egzotikus" név bukkan fel. Ezen belül is – bár a stílus fundamentumához hellyel-közzel kötődtek – mégis teljesen egyéni vonalat képviseltek a görög black metal bandák, melyek közül a Necromantia mellett a Rotting Chri...

Néhány héttel ezelőtt kaptam először hírt a Deadlands zenekarról, amikor egyik cimborám úgy harangozta be őket, mint Andy LaRocque, valamint a Michael Denner / Hank Shermann duó, azaz a Mercyful Fate legendás bárdistáinak közös bandáját. Aztán persze hamar kiderült, hogy ilyesmiről szó sincs, azonban nevezettek valóban szerepelnek az Evilutionön, a...

Mindig is szimpatizáltam a (Perfect) Symmetryvel, ahogy általában a magyar progresszív színtérrel is (Stonehenge, After All, Eclipse, Da Capo, Nemesis és társai), és különösen a 2000-es évek elejének nagy boomja idején lelkes látogatója voltam a különböző magyar prog fesztiváloknak. A 2001-es The Human Machine is sokat forgott nálam akkoriban, annak ...

Mivel a Road azon kevés hazai banda közé tartozik, amelyekről – igencsak nagy népszerűségük okán - mindenkinek megvan a többnyire elég markáns véleménye, borítékolható, hogy az új lemez és jelen kritika kapcsán is megtalálják majd egymást a banda feltétlen hívei és a köpködők. Ezért aztán jó előre le szeretném szögezni az alábbi tudnivalókat: a leg...

A norvég billentyűs, Andy Winter annak ellenére maradt szinte észrevétlen a prog/black színtéren, hogy az utóbbi években a stílus ikonjaival állt módjában együtt muzsikálni. Fő zenekara az évek óta erősen kérdőjeles státuszban létező Winds, ez a formáció pedig utoljára 2007-ben jelentkezett hallgatnivalóval, a különösebb port nem kavart Prominence ...

Az új albumról szóló recenzióra készülve végigolvastam az utóbbi Bon Jovi lemezekről megjelent kritikáimat, és arra jutottam, hogy kevés újat tudok mondani a What About Now-ról ahhoz képest, amit az előző három stúdióalbumról már leírtam. Igen, most is tudtam, hogy nem számíthatok semmire, ennek ellenére igen, mégis a szokásos érdeklődéssel indítot...

A szójátékok szellemességéről vagy vállalhatatlan erőltetettségéről napestig tartó vitát lehet folytatni, de azt hiszem, feldolgozásokról lévén szó, az Adernaline Mob koncpeciójába bőven befelér az új EP elnevezése. Bár tegyük hozzá, a valóban zseniális zenekarnév-logo-debütlemezcím kapcsolathoz képest azért kicsit rezeg a léc. Igaz, az én vélemény...

Eléggé vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjem el megint kifejteni a szokásosat a feldolgozáslemezek többségének feleslegességéről, de azért is kibírom, és az Anthrax esetében is igyekszem a pozitívumokra koncentrálni – pláne, hogy ha jól tudom, ez a friss EP eredetileg csak a több mint kiváló, tavalyelőtti Worship Music lemez speciális kiadásának ...

Úgy látszik, az utóbbi időben a Saxon szépen beállt a kétévenkénti lemezmegjelenésre. A 2004-es Lionheart óta megy náluk ez a tendencia, így abszolút nem kellett volna meglepődnöm, hogy a 2011 júniusában piacra dobott Call To Arms után már itt is a folytatás. Valamiért azonban mégis váratlanul ért a sorban huszadik Sacrifice érkezésének híre, első gond...

Örömmel számolhatunk be róla, hogy a Whitesnake 2013-ban sem tétlenkedik, új albumot adott ki Voodoo Circle néven, óvatos arculatváltást követően. Pár hete hallgatom ezt a lemezt, amely lassan, nagyon lassan, de egyre növekvő határozottsággal teljesedett ki előttem. Hogy mi a titka ennek? Egyértelműen a finom részletek, és a nyilvánvaló utalások, a...