Testament és Iron Reagan: ez a kettős már önmagában is erős párosítás, azonban, hogy teljes legyen az öröm, a Barba Negra Trackben tartott eseményhez minden magyar thrash-csapatok legveteránabbika, a Moby Dick is csatlakozott. Ennek eredményeként pedig egy – tiszta játékidőt tekintve – háromórás, kifogástalan thrash-bulit láthatott, aki jegyet váltott vagy a hídról követte az eseményeket.
Talán soha nem foglalkozott még annyit a sajtó a FEZEN Fesztivállal, mint az elmúlt egy hétben. A szombati nap végét gyakorlatilag elmosó vihar, illetve a zárás előtti utolsó percekben lezajlott tömegverekedés a fesztiválra állította a média célkeresztjét, a különböző orgánumok pedig előszeretettel cikkeztek a „botrányról." A valóság ezzel szemben ...
Még csak egy nap telt el a Meshuggah trackes fellépése óta, de még mindig ingatom a fejem, hogy ezt így hogy lehet, és most akkor ezek után mit lehet még? És ezzel vélhetően nem vagyok egyedül. Pedig ha nagyon a szívünkre tesszük a kezünket, egy Fredrik Thordendal nélkül kiálló Meshuggah nem is igazi Meshuggah. Mert az a hosszú, vöröses-őszes szaká...
Megtippelni sem merem, hányan kapták fel a fejüket a Mortem minden realitást nélkülöző újjáalakulása kapcsán – kevés ennél kultikusabb banda létezik még a legendás norvég avantgarde színtéren belül is. Egyetlen demó, harminc évvel ezelőtt, ennyi a Mortem hivatalos statisztikája ezidáig, de ha megnézzük a közreműködők névsorát, máris értelmet kap az...
Hét évvel ezelőtt járt nálunk utoljára (és először) az Om, és akkoriban volt is kifejezett apropója a dolognak, hiszen nem sokkal korábban jelent meg a remek Advaitic Songs, a csapat ötödik nagylemeze. Azóta viszont lényegében semmi nem történt velük, de hát a Cudi Purci Booking visszautasíthatatlan ajánlatára nyilván ők sem mondhattak nemet, így azt...
Július 22-én hajnalban véget ért a már hetedik alkalommal megrendezett Electric Castle fesztivál. A legtöbb magyarországi koncertjárónak ez a név sokat nem mond, ezért érdemes talán pár szót ejteni róla. A fesztivált először 2013 júniusában rendezték meg a Kolozsvártól mintegy 30 kilométerre fekvő Bonchidán, a Bánffy-kastély egykori kertjében. A le...
A Neurosis a világvége aláfestő zenéjét játssza. Lélekkínzó hangkavalkádjuk hallgatása közben az általunk ismert Univerzum legszélén állva találom magam, amint katatón állapotban bámulok bele a saját magába összeomló tűzgolyóvá váló Napunk belsejébe. Érzem az égett hús szagát, amint a mellettem álló arca lángra kap, és tehetetlenül várom, hogy a mi...
Valahol ironikus, hogy az elmúlt pár héten hetven feletti/körüli előadókat néztem meg, szinte egymás után, és bizony azt kell mondjam, hogy köröket vernek a mai generációra. Persze hosszan lehetne megint azon merengeni, hogy a műfaj nagyjai öregszenek, olyan utánpótlás a huszonévesek szintjén nincs nagyon, akik stadionokat töltenének meg, kis túlzá...
2017-ben hosszú csend után egy rövid, ám igen velős EP-vel tért vissza a Dog Eat Dog. Ez volt a Brand New Breed , amely magában hordozott mindent, amiért a '90-es években annyian szerettük őket. Azóta gyakorlatilag folyamatosan úton vannak, és nálunk is adtak egy iszonyú feelinges bulit az A38 Hajón, de a Rockmaratonon is el lehetett csípni őket még egy ...
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire sűrű az idei koncertszezon, és a Budapest Park is kitett magáért, és elhozták Magyarországra először önálló, nem fesztiválos koncerttel a Leto testvérek formációját, a Thirty Seconds To Marsot. Direkt fogalmaztam úgy, hogy „formáció", hiszen a csapat, vagy zenekar nem igazán helytálló az esetükben, mióta To...
Sokszor keseregtünk már azon, hogy noha Magyarország jó ideje integráns részét képezi a nemzetközi turnés vérkeringésnek, a koncertszervezők mégis ugyanazokat a zenekarokat köröztetik évek óta. Számtalan előadó (Al Di Meolától Richie Kotzenen és Stingen át a Dream Theaterig és a Sabatonig) szinte hazajár Budapestre, miközben mások – köztük olyan ko...
Kétségtelen, hogy idén a Rockmaraton megint nagyot dobott Phil Anselmo Pantera-programjának behúzásával. A legnagyobb érdeklődéssel várt produkció méltóképpen zárta le a hazai elit mellett újra erős nemzetközi felhozatalt is produkáló fesztivált. A Shock! stábja idén három napon tette tiszteletét.
A koncert, ami a felénél kezdődött el. Most persze túlzok, de akkor is, ez a legelső dolog, ami eszembe fog jutni a hajós Ministryről. Mert ugye Alien Jourgensen és díszes bandériuma még mindig legutóbbi lemezét, az AmeriKKKant et turnéztatja, és hát ő bizony annyira komolyan veszi az ilyesmit, hogy úgy döntött, akkor a koncertek első felében csont n...
Ahogy már korábban is mondtam, nekem nincsenek gitárhőseim. Adódhat ez akár abból is, hogy műkedvelő, amatőr dobosként eleve más nézőpontból tekintek a hathúros „bajnokaira". Számomra azok a gitárosok jelentik az etalont, akik ebből a fura, hátsó nézőpontból tekintve is olyat tudnak/tudtak alkotni, amire elégedetten tudok bólintani. Álomzenekaromba...
Sosem tudtam száz százalékig kiigazodni az idehaza kialakult, úgymond elitista zenehallgató közönség általánosan elfogadott tézisein. Az ilyen jellegű diskurzusokban ugyanis mindig beleszaladok néhány bájos önellentmondásba. Az egyik oldalon egyes előadóknak még a 110 százalékos produktumában is pillanatok alatt megtaláljuk a szálkát, míg bizonyos ...
Előzetesen bizony egy lyukas kétpfennigest nem adtam volna, hogy ez a Rammstein éve lesz számomra, de most, így az év felénél nagyon erősen ez látszik kibontakozni a horizonton. Az új lemez gyakorlatilag a megjelenés napja óta kirobbanthatatlan a lejátszómból, a koncertre való készülődés közben pedig újra ugyanazt a bizsergést éreztem tarkótájékon, a...
Ez az a koncert, amiről alapértelmezésben semmi nem indokolja az extra megemlékezést, pontosan elegendő lenne a szűk két évvel ezelőtti banzáj beszámolóját ide bemásolni, és azt a friss képekkel kiegészíteni, úgy is tökéletesen megállná a helyét. Mi azonban, akik mindkét fellépést a saját szemünkkel láttuk, tudjuk, hogy nem kevés csúsztatás rejlik a ...
Manapság is gyakran előfordul, hogy egy-egy fontos turné elkerül minket (legtöbbször bizonyos ezerszer átrágott körülmények miatt pont a drága arénaprodukciók), de kétségkívül leszögezhető, hogy az elmúlt években iszonyú koncertdömping van Magyarországon is. Ennek ellenére pár nagy hiányzó még mindig akad, a Disturbed pedig egyike ezeknek, hiszen a...
Bár Toto-ügyben már kvázi rutinosnak számítok, ennek ellenére csütörtökön is pont ugyanazzal a kellemes izgalommal vártam az eseményeket, mint első találkozásunkkor. Ennek oka a korábban már sokat taglalt érzelmi kötődésen túl egyértelműen abban keresendő, hogy Steve Lukatherék még így vén csont korukban is az élő muzsikálást legizgalmasabban művel...
Dead Can Dance-koncertre alapvetően két okból megy az ember. Azért, mert eljutott a sznobság azon, tengernyi béklyótól terhes fokára, amely kötelező programmá teszi az aktuális fellépést, bármilyen konstellációban és apropóból történjen is. A másik lehetőség, hogy éppen kurvára nem találod a helyed a világban, és kell egy ajtó, amelyen az említett ...
Bár soha ennyi embert nem láttam még a Trackben (simán lehetett volna Aréna-kompatibilis a buli), sanszos, hogy erre a Whitesnake-koncertre is úgy fog emlékezni az utókor, hogy megoszlottak róla a vélemények, akárcsak a már-már legendás „playback volt-e vagy sem" vita idején. Ha a vihar miatt elmaradt koncertet is hozzávesszük, akkor lényegében az is...
Erre a bulira tényleg full spontán estünk be (na jó, kábé délután 4 körül merült fel bennem, hogy csak le kéne menni, ha már észrevettem, hogy aznap van), tehát nagy rákészülésre esély nem volt, pusztán annyit gondoltam csak végig, hogy öt éve tökre tetszett a roncsbáros buli , ami akkoriban a neves zenekari tag miatt volt kisebbfajta szenzáció. Ugya...
A rockzene kihalóban lévő dinoszauruszainak igen tekintélyt parancsoló csordája vonult át Prágán június közepén. Ugyan a Def Leppardban még van pár lemez, a KISS azonban valóban utolsónak tűnő búcsúturnéját bonyolítja, nekik a fennállása ötvenedik évfordulóját ünneplő ZZ Top melegít, akiktől szintén nem várható már további évtizedes munkásság, és D...
A Red Fang nekem valahogy mindig olyannak tűnt, mintha a Hazárd megye lordjai egy kissé elfuserált változatát jelentenék a stoner rock stíluson belül. Persze, valahol az egész színtér olyan, mintha az említett sorozatból lépett volna elő, de emellett a portlandi négyes a felbukkanása óta folyamatosan, igen erősen ad a humorfaktorra (különösen a rem...
Dübörög a nyári koncertdömping, egyre több olyan nap van és lesz, amikor a fejünket vakargatva kell töprengeni, hogy mit válasszunk, és mit hagyjunk ki. Ezen a csütörtöki estén a Dürerben tartottak két olyan eseményt, amit képtelenség volt kihagyni, így stábunk is megoszlott a két terem között. Mivel a Life Of Agony előtt láttam már a BillyBio formác...
Jubileumi, huszadik évét ünnepelte idén az alsóörsi Open Road fesztivál, és a szervezők igyekeztek mindent meg is tenni annak érdekében, hogy a kerek évfordulóhoz passzolóan kerek zenei produkciókat vonultassanak fel. Nyilván alap, hogy a Harley-Davidson fővédnöksége alatt működő rendezvényen mindig rengeteg a motoros program, de most már jó pár év...
Az ember manapság már elnéző mosollyal fogad minden „búcsúturné" jelszóval hirdetett koncertsorozatot, de a Slayer utolsó magyarországi fellépésén megjelentek létszámát tekintve mindenki megérthette, miért kísérletezik ilyesmivel annyi zenekar. A lefüggönyözött felső karéjos konfigurációban zsúfolásig megtelt az Aréna, ami szervezői infóink szerint...
Facebook
Twitter