Mivel a fesztiválbusz - szerencsére – mindig a hátsó be- és kijáratnál tette ki és vette fel az embereket, mindig az ahhoz legközelebb eső a Harman színpad populárisabb kínálatával szembesültünk először, nem volt ez másképp péntek késő délután sem.
Tavaly a Sziget nem jött ki túl jól abból, hogy Rihanna volt a fesztivál húzóneve. És akkor még finoman fogalmaztam, hiszen a barbadosi énekesnő fellépését még a legkevésbé kritikus hangok is csalódást keltőnek, illetve gyengécskének titulálták. Idén az első headliner, azaz a -1. nap nagy attrakciója ismét egy kvázi hasonló fellépő volt, a szintén ...
Extrém időjárási körülmények között az emberek hajlamosak kivetkőzni önmagukból, intoleránsan, agresszíven, azaz igazi seggfejként viselkedni. Aki erre a szintre végül mégsem jut el, az is nyűgösebb és türelmetlenebb a környezetével, mint általában. Márpedig a FEZEN hetében az egész országra kiterjedően a legmagasabb fokozatú hőségriadó volt érvény...
Igazi gatyarohasztó forróságban, bő 38 fokban indultam el, hogy aztán egy villámlások, szakadó eső, román kamionosok és egyéb természeti katasztrófák által övezett út végén térhessek haza. Közben pedig ott voltam a Hajón, ami a sivatagban állt, és amiben ott állt egy falatnyi sivatag. A fentiek olvastán dr. Sigmund Freud minden bizonnyal kedélyes m...
A szombati napot kényelmesre lőttük be: elsőnek a fél öt körül kezdő Almanacra volt kíváncsi egy fővel ideiglenesen megfogyatkozott társaságunk (ezúton is elnézést kérve a Serenity-Trollfest-Equilibrium hármastól, illetve híveiktől). Victor Smolski poszt-Rage csapatának forró hangulatú pesti fellépését sajnos már nem emlékszem, milyen okból, de kihag...
Tíz éve nem jártunk a vizovicei Masters Of Rock fesztiválon, ami akkor is fura, ha a cseh rendezvény igazából mindig is a másod- és harmadvonal zenekarait sorakoztatta fel, akik döntő többségben Magyarországon is elérhetők voltak (illetve azok ma is), illetve sok esetben a párhuzamosan futó Rockmaratonon is feltűntek. Mellettük azonban minden évben...
Egy vitatható sikerű Volt fesztiválos jelenést leszámítva tizenkét éve nem adott önálló koncertet nálunk Brian Hugh Warner, és sokan gondoltuk úgy, hogy ez még akkor is eseményszámba megy, ha nevezett korántsem éli már legszebb napjait, egyre kiszámíthatóbban lapos lemezeivel és élő teljesítményével az utóbbi évtizedben leginkább csak egyre fakuló ...
Régi adósságot törleszteni érkeztem ezen a kimondottan hűvös nyári napon a Duna partjára, hiszen mind a Moonspell, mind a Katatonia esetében olyan hajdani kedvenceimről van szó, akikkel a koncerteken mindeddig elkerültük egymást. Nem volt teljesen ok nélküli ez a távolságtartás részemről, merthogy – belegondolni is döbbenetes, mégis így van – mindk...
Sajnálattal olvastam tanult kollégám keresetlen szavakkal megfogalmazott, veretes sorait ugyanezen koncertsorozat glasgow-i állomásáról , de már az elején lelövöm a poént: akármilyen volt is az a buli, Birminghambe érve mindenképp javult a helyzet, nekem mindenesetre elfogultság nélkül is nagyon tetszett a Rainbow. Eleve úgy voltam vele, hogy Ritchie B...
Nehéz már újat mondani a Guns N' Rosesról, hiszen igen alaposan figyelemmel kísértük a még mindig szürreálisnak ható fél-újjáalakulás folyamatát, a Not In This Lifetime turnéról pedig már négy beszámolót is olvashatott nálunk, akit érdekelt (a számok tükrében szerencsére nagyon sokakat). Igazság szerint szóba is került, hogy Los Angeles , München , Stoc...
Tetszik vagy sem, 2017 nyarán, Európában minden a Guns N' Rosesról szól, így többek között mi is. A döntnökök által mostohagyerekként kezelt öreg kontinenst előzetesen amúgy is baromira kiéheztették: hosszú ideig csupán az új életre kelt kaliforniai szörnyszülött jó hírére, na meg persze a korábbi turnéállomásokon tízezrével rögzített rajongói vide...
Ian Astburyék meglehetősen ritkán bukkannak fel errefelé: 2007 óta nem jártak Magyarországon, és tavaly ugyan majdnem jöttek, de végül azonban az a buli ment a levesbe. Így úgy voltam vele, hogy bár sosem voltam megveszekedett rajongójuk, megéri a kedvükért ellátogatni a VOLT-ra. Még akkor is, ha délután hatkor, azaz nem főzenekari pozícióban léptek ...
Harmadszorra játszott Magyarországon a francia Gojira, akik az elmúlt tizeniksz évben érdekes csodabogárból underground kultkedvenccé, majd underground kultkedvencből tömegeket megmozgató favorittá nőtték ki magukat. Utóbbi fordulat végérvényesnek tűnik a Barba Negra Trackben megjelentek létszáma alapján, a látottak után pedig azt kell mondanom: ha...
Nehezen tudnám érzékletesebben leírni, hogy mit gondoltam/éreztem a Guns N' Roses újjáalakulása, a közeledő koncert és a megtapasztalt élmények kapcsán, mint amit Vilkó már megfogalmazott ugyanitt, a müncheni koncertbeszámolójában . Valószínűleg nem csak az én gondolataimat öntötte szavakba, hanem sokunkét, akik annak idején megélték az egész gánzenr...
Ritchie Blackmore élő legenda, ehhez kétség sem fér, mint ahogy ahhoz sem, hogy életműve a hard rock történetének egyik, ha nem legfontosabb gitárosává emeli, aki nélkül talán meg sem születik az a fajta rockgitározás, amelynek úttörője volt negyven-ötven évvel ezelőtt. Ez tény. Ahogy az is, hogy a Deep Purple egyike legnagyobb kedvenceimnek, a Rai...
Épp a The Dead Daisies-koncert napján fejeztem be Scott Ian könyvét (igen, lesz róla kritika), amelyben az Anthrax kopasz szócsöve könnyes szemmel idézi fel többek között azt a KISS-bulit is, aminek hatására 9-10 évesen eldöntötte, hogy pofázhat neki bárki bármit, ő márpedig rockzenész lesz, és kész. Néhány órával később pedig önkéntelenül is azon ...
Ha megfigyeltétek, egy ideje stábunk úgy gondolja, minél messzebb van egy koncert, annál jobb, így igyekszünk alaposan behálózni a földgolyót, és meglátogatni néhány érdekes eseményt. Vagyis amikor kiderült, hogy két hétig Stockholmban kell dolgoznom, azonnal azt kezdtem keresgélni, hogy a kötelező múzeumlátogatások mellett milyen koncertek lesznek...
„Dave Grohl sokat tett azért ezzel a lemezzel, hogy a világ ne a Nirvana ex-dobosaként, hanem a Foo Fighters énekes/gitárosaként tekintsen rá” – valami ilyesmit írt Lénárd Laci a Metal Hammerben, a Foo Fighters The Colour And The Shape lemezének kritikájában jó húsz évvel ezelőtt. Tisztán emlékszem, mennyire erősen túlzónak találtam akkor ezt a kité...
A fesztiválszezon kellős közepén, negyven fokban, nemzetközi koncertdömping közepette önálló bulit adni Budapesten nem feltétlenül rizikómentes vállalkozás, sokan be is fürödtek már ilyesmivel, a Fish! tábora azonban a jelek szerint kiéhezetten várt a csapatra. Ennek megfelelően a Trackben is elég szép számmal jelent meg a közönség a zenekar egyetl...
Pár éve még határozottan benne volt a levegőben, hogy lehet ez még egészen másként is, de 2017-be érkezve már senki sem lepődött meg azon, hogy ezen a zenei szempontból hétköznapinak egyáltalán nem mondható szerda estén a jóval kiéheztetettebb és nagyobb tábort mozgató Mastodonnal (és talán még a szintén aznap fellépő Sum 41-nal szemben is) bizony Da...
1998. október 27-én, a Diabolus In Musica turnéjának keretében Budapestre érkezett a Slayer, előzenekarukként pedig egy akkor még szinte teljesen ismeretlen, egylemezes amerikai zenekar, a System of a Down lépett fel a Petőfi Csarnokban. Ekkor 16 éves voltam, és ez volt az első alkalom, hogy élőben láthattam kedvenc zenekaromat. A Slayert. Őket azóta s...
Még a Sabatonnal vagy régebben a Deathstarsszal sem nagyon fordult elő, hogy mindössze bő három hónap szünettel két koncertet is adtak a fővárosban. Nem gondoltam volna, hogy pont az Anthraxszel történik meg ilyesmi, de ennél azért lényegesen rosszabb dolgokat is el tudok képzelni, ráadásul a márciusi , teljes Among The Living et hozó fellépés annyira ...
A türelem erény, a várakozás viszont néha olyan szinten teszi próbára az embert, hogy már-már hitünket vesztve legyintünk: áhh, ugyan, ebből úgysem lesz semmi. Pontosan így voltam a Guns N' Rosesszal is. Aki a '90-es évek elején élte tinédzserkorszakát vagy korai húszas éveit, annak nem kell mondani, milyen szintű volt a zenekar körüli őrület, és m...
A High On Fire és a Mastodon 2003-as gödöllői koncertje a legendássá nemesült események sorát gyarapítja, hiszen akkoriban ugyan ki hitte volna, hogy Brent Hindsék idáig jutnak ezzel a komplex, összetett muzsikával? Lényegesen többen is állítják ma azt, hogy ott voltak a Trafóban tizennégy évvel ezelőtt, mint ahányan arra a helyre egyáltalán beférnek...
Némi szellemeskedést is bedobva Aero-vederci Baby! néven fut az Aerosmith aktuális Európa-turnéja, amelynek elnevezése hallatán akkor is mindenki számára világos lehet, hogy tulajdonképpen búcsúzásról van szó, ha figyelmen kívül hagyjuk a csapat felől az utóbbi hónapokban érkező nyilatkozatokat. Ahogy tehát pár éve a Judas Priest és a Scorpions, va...
Azt hiszem, Ross „The Boss" Friedman munkásságának fontosságát nem szükséges ezeken a hasábokon magyarázni. Megmosolyoghatjuk ugyan – joggal – a Manowart úgy, ahogy van, de klasszikus lemezeik etalon jellege megkérdőjelezhetetlen, és ha a rettenetesen elcsépelt „hitelességet" akarjuk felemlegetni velük kapcsolatban, mindenképpen szóba kell kerüljön...
Ezt a beszámolót akár előre is megírhattam volna. Mert már a kezdetektől ott volt a levegőben, hogy ez egy különleges este lesz. Ahogy januárban – mindenkit meglepve – alig egy nap alatt elkelt minden jegy a Hajóra meghirdetett bulira. Aztán átpakolták az Akváriumba, és az is sold out lett. Ahhoz talán már két nap is kellett. Ahogy nézegette az emb...