
Sok példát látunk-láthattunk már zenekari osztódásra itthon és külföldön, az embernek ma már szeme se rebben az ilyen hírek hallatán, és végül is mindig van érthető indok, ha más nem, akkor jogi. A jelenség tehát szépen lassan legitimizálódik a legendásan rugalmatlan és vaskalapos rockközönség köreiben is. Mégis, a Gotthard tulajdonképpeni megkettőződése így is meglepetéssel tudott szolgálni, hiszen itt nem két vagy több alapember feszült egymásnak, hanem az abszolút főnök Leo Leoni hozott létre egy, kizárólag régi dalokkal kiálló projektet a továbbra is gőzerővel működő anyabanda mellett. Aztán persze ha végiggondoljuk, érthetővé válik, miért döntött így a gitáros, és a későbbi folyamat is szépen kirajzolódik: eredetileg a debütlemez huszonöt éves jubileuma volt az apropó, és talán csak néhány koncertben gondolkodott. De ahogy az lenni szokott, elkapta a fonalat a gépszíj, és mára saját anyag készítésével flörtölő, aktív és stabil zenekarrá vált a CoreLeoni.