„1994" – kezdi Szasza a visszatérő Action lemez bevezetőjében, és mivel a második kilences és a négyes között nincs ott a jól megszokott „kibaszott" jelző, rögtön sejteni lehet, hogy változott egy kicsit a brigád irányvonala. Aláírom, hogy egy lassan ötvenes embertől nem elvárható, sőt, talán nem is lenne hiteles az ilyesmi, de régi actionösnek úgy hiányzik a két szám közé az a bizonyos jelző, mint egy falat kenyér. A klasszikus Action lemezek kompromisszum-mentességét, feltétel nélküli szembenállását, kendőzetlenségét és pofátlanságát jelenti ugyanis, ami miatt az első három cucc (főleg a komolyan semmiképp nem vehető SexAct!on) számomra egyértelműen klasszikus.
