Néhány napja nem kicsit morcosan szedtem le a keresztvizet Mark Lanegan új lemezéről, és most itt van egyik jó cimborájának, HBS-nek első szólóanyaga, én pedig végső soron csak megkaptam azt a Lanegan albumot, amit akartam, csak éppen nem arról a helyről, ahonnan vártam. Ja, hogy kicsoda HBS? Nem más, mint Hunter Benedict Shepherd, a Soundgarden basszusgitárosa, akiről jól tudjuk, hogy sokkal több egyszerű basszernél, hiszen badmotorfingeres belépését követően olyan 'garden dalokban tette le a névjegyét szerzőként, mint a Slaves & Bulldozers, a Head Down, a Half, a Zero Chance vagy épp a Ty Cobb. Aki képben van kollaborációival, az tudja azt is, hogy a sivatagi stoner színtérhez legalább annyira szorosan kapcsolódik, mint a grungehoz, és ebből a szempontból is hasonló utat járt be, mint a jó barát Lanegan. Ha ismered a remek Hatert, vagy a Wellwater Conspiracyt, azt is vágod, hogy Bennek kifejezetten remek hangja van, mély tónusú, százszínű bariton, és azt is, hogy ha igazán nekivadul, egyszerre imád kísérletezni, és nyugodtan merengeni a semmibe. Ez a remek szólóanyag pedig a legjobb bizonyíték minderre.
