Körülbelül annyira érhetett bárkit meglepetésként az Ayreon-projekt felélesztése néhány évvel a sztori hivatalos lezárását követően, mint mondjuk Dickinson vagy Halford sírva összeborulós visszatérése annak idején, igaz, ködös ideológiák és megmosolyogtató nyilatkozatok hála a jó égnek nem rombolták az attrakció hitelességét. És azt sem hinném, hog...

Az a helyzet, hogy hetekig vívódtam magamban, képes vagyok-e lelkesedni az új Satyricon lemezért, vagy nyugodt szívvel írjam le: zömében nevetséges, amit az utóbbi időben művelnek a norvég srácok. Egy-két szerzemény mindenképpen kiemelkedik a szerényen csak Satyriconnak elnevezett (tehát öndefiníciónak szánt) albumról, de haladjunk csak szép sorjáb...

A portlandi Red Fang két évvel ezelőtti anyaga, a Murder The Mountains anno igencsak elkapott. Úgy éreztem, friss levegő érkezett velük a stoner rock kissé áporodott, fingszagú atmoszférájába. Mikor aztán visszaástam az első lemezig, örömmel tapasztaltam, hogy az is jóféle anyag volt, ráadásul a fejlődés is tapintható a két album között. Mindehhez pe...

Ross The Boss, Rhino és a Cage torka, Sean Peck – vajon mi várható egy ilyen triumvirátustól? Úgy van, nem más, mint erőtől duzzadó, bivaly riffekkel és metsző sikolyokkal operáló, igazi US power metal. És ha nem ismernéd a csapat felállását, sőt, még nevük, az album címe és a roppant gagyi borító kapcsán sem vágnád, miféle zászlót emel magasba ez ...

A hiba minden bizonnyal az én készülékemben van (elfogultságom okán mindenképp), de én biza úgy látom, hogy e lángoktól ölelt kis ország rockzenei szempontból legnagyobb erősségét azok a bandák jelentik, akik ilyen vagy olyan módon kapcsolódnak a stoner/sludge jellegű zenékhez, vagy legalábbis azok peremvidékéhez. Igazság szerint, akárhány hazai fo...

Bevallom őszintén, az új lemez megjelenése előtt nem nagyon tudtam, mi a helyzet épp a Masterplannel. Az addig megvolt, hogy Jorn Lande első, 2006-os kiválása után MK II címmel készítettek egy bivalyerős anyagot a Riotból ismert Mike DiMeóval a mikrofon mögött, majd Jorn egy kérészéletű reunion erejéig visszatért a fedélzetre. Mivel azonban a Time T...

Ha valaki, hát akkor Sammy Hagar tényleg megteheti, hogy szarik a világra: negyven évnyi, a mai napig virágzó zenei karrier áll mögötte, 66 esztendősen hangja még mindig csúcsformában van, sikeres üzletember (magyarán jól forgatta azt a pénzt, amit el is kokózhatott volna), sőt, még az ufók is elrabolták egyszer (Pataky Attilával szemben neki még a...

Elég furcsa zenei útvonalat járt be a floridai Trivium az elmúlt tíz év folyamán, és hosszabb távra visszatekintve most már megkockáztathatom a kijelentést: Matt Heafyék kicsit minden egyes lemezüknél újra akarják definiálni önmagukat. Ebben bizonyára az is benne van, hogy a banda tagjai extrém módon fiatalok voltak, amikor beütött náluk a szerencs...

Ihsahn kilép a komfortzónából. Ha jól értelmezem a felvezető sajtóközleményt, erről szól valójában A Lélekzúzó. Hogy aztán a tábor hajlandó-e ezt a lépést megtenni mestere után, már más kérdés, annyi azonban biztos, hogy az Emperor zeneszerző fejedelme olyan művész, akinek kedvéért bármikor érdemes járatlan utakra merészkedni. Messziről nézve, a ki...

Amikor nyár közepén Dave Wyndorf stoner atyaúristen girbegurba, keszekusza nyilatkozatait olvastam a csapat eljövendő, kilencedik stúdiólemezéről – amelyekben a kamionosbajszú főhős arról beszélt, hogy az új lemez visszatérést jelent a gyökerekhez a hangulatot és a felvétel jellegét tekintve egyaránt –, három dologra gondoltam: 1. mivel mindig is i...

A 2013-as év utolsó negyedére, és abból az éves összegzések időszakára ráfordulva semmiképpen sem árt meg egy emlékeztető arról, hogy már az idei év első hónapjában is milyen nagyszerű muzsikák láttak napvilágot. Legalább erre, de valójában még sokkal többre is hivatott ez az EP, mely már nevében sem hagy komoly kétséget funkcióját illetően. Ezek i...

Azt nem tudom, hogy a világnak épp egy új Soulfly lemezre volt-e szüksége, főleg a tavalyi, igen gyenge Enslaved után, de abban szinte biztos vagyok, hogy Max Cavalera agya lassan teljesen feloldódik a saját kertjében termesztett kannabisz füstjében. Primitív, amolyan deszkás dzsungelharcos manifesztóként indult ez a Soulflynak becézett hóbort, amit ...

A Ministry történetében a From Beer To Eternity – ha nem tévedek – már a harmadik búcsúlemez, sajnos ezúttal azonban igencsak valószínűsíthető, hogy ezt követően tényleg nem lesz folytatás. Merthogy bármennyire is Al Jourgensen szólócsapatáról van szó, a tavaly decemberben, a lemez befejezését követően három nappal szívrohamban elhunyt Mike Scaccia...