Járt utat járatlanért el ne hagyj! Sal Abruscato akár ezt a vitatható valóságtartalmú közhelyet is választhatta volna Halál Névre Hallgató Fakó Lova második lemezének címéül, hiszen minden bizonnyal ez az intelem lebegett lelki szemei előtt. Ugyanis az APHND második anyaga lényegében csontra ugyanolyan, mint az első – ez mondjuk annak fényében nem ...

Szégyenletesen nagy csúszással sikerült megírni ezt az ismertetőt régi jóbarátaink, a Holopainen / Koivusaari duó elnyűhetetlen gépezetének legújabb, immár tizenegyedik lemezéről. Talán a júliusi 40 fok, vagy a FEZEN-bulit megelőző várakozás az, ami mégiscsak meghozta a gyümölcsét, és újra jólesik meghallgatni a hamisítatlan északi dallamokat, noha...

Néha egészen apró nüanszokon múlik, bejön-e az embernek valami vagy sem. Habár mindig is kedveltem a svéd Amon Amarth brutális, ám mégis roppant fogós nordikus death metalját, az előző lemeznél, a Surtur Rising nál úgy éreztem, eljutottam velük a plafonig. Sokadszorra is leszállították ugyanazt az albumot, mint korábban, ám miközben azelőtt minden eg...

Ahhoz képest, hogy két évvel ezelőtt tűkön ülve vártam a kaliforniai Autopsy visszatérő lemezét, az új korongról egészen a megjelenéséig nem is tudtam. Pedig a Macabre Eternal lal a csapat olyan szenzációs feltámadást hajtott végre, amit még Jézus Krisztus is megirigyelhetne, épp ezért benne volt a pakliban egy legalább olyan erős folytatás is. A hat...

A jó végül elnyeri méltó jutalmát – klasszikus népmesei fordulat, amely bár nem minden esetben, de néha azért a való világban is előfordul. Arról sajnos nincs információm, hogy a kanadai Anvil énekese/gitárosa/motorja/lelke, vagyis Steve „Lips" Kudlow harmadikként, netán legkisebb fiúként született-e anno, de az biztos, hogy fanatizmusa, kitartása ...

Ahogy a klasszikus vicc mondja: az emberiség történetének egyik legnagyobb tragédiája, hogy a Titanic süllyedt el, nem pedig az Auróra cirkáló. A mi külön bejáratú, idén harmincadik születésnapját ünneplő Auróránk viszont szerencsére nem csak, hogy nem süllyedt el, hanem minden jel szerint frissebb és egészségesebb, mint az elmúlt évtized során bár...

Nincs könnyű dolga annak, aki erről az albumról véleményt ír. Annak sincs, aki csak hallgatja. Phil Anselmo legszemélyesebb agymenése vagy kicsapja a biztosítékot, vagy harsány hozsannázásra készteti a pszichiátriai dühzenék rajongóit, de egy biztos, ezt a dózist nem lehet elintézni egy vállrándítással. Sokszor halljuk és undorral unjuk a „nagyon d...

Nem tudom eldönteni, hogy a totálisan lökött Mattias „IA" Eklundh kiszámíthatatlanul kiszámítható, vagy kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Mert hát egyfelől mindig is tudtuk róla, hogy szeretnivalóan kattant a csávó (zeneileg és emberileg egyaránt, tessék csak belekukkantani a gitárklinikáiba), és ezért mindig meghökkentő zenei gegekkel pakolja tele ...

Kevés fárasztóbb és hervasztóbb dolgot tudnék említeni az elmúlt évek terméséből Mike Portnoy napi szintű nyilatkozatainál, amelyekben változó hangulatban és stílusban magyarázza a bizonyítványát. Mike világéletében túlmozgásos és nárcisztikus volt, de amit a Dream Theaterből való távozása óta összepofázott, az még az ő szintjén is sok és feleslege...

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy jó lemez, vagy egy nem annyira jó. A Pudlikról örökre a Metal Will Stand Tall fog beugrani, mármint az a dal, létező legfrappánsabb összefoglalása annak, amitől nevetek a bőrgatyás metalon és örülök a fogós dallamoknak. A csapat iránti kezdeti lelkesedésemet csak fokozta a klasszis gitáros, Pontus Norgr...

A brit Evile sztorija igazi sikertörténet. A huddersfieldi csapat tagjai bár már 1999 óta együtt muzsikálnak, az Evile nevet azonban csak 2004-ben vették fel. A 2006-ban Bloodstock Open Air fesztiválon való fellépésüknek, valamint Hell címre hallgató demójuknak köszönhetően aztán gyorsan le is szerződtek az Earache kiadóval, 2007-es debütjük, az En...

Majdnem négy év elteltével jelentkeztek újra stúdióalbummal a svéd klasszikusok. Már az előzetes alapján valószínűsíthető volt, hogy lazán hozzák az A Taste Of Extreme Divinity színvonalát, a teljes anyag ismeretében pedig kijelenthető: az egész Hypocrisy életmű legjobb darabjai közé sorolhatjuk az End Of Disclosure-t, egyszerre időutazó és mába si...

Ó, jaj! Tizenötödik nagylemezéhez elérkezve a Fenriz / Nocturno Culto duó úgy gondolta, elég a black metalból meg a káosz-punkból (vagyis mindabból, ami miatt érdemes volt még hallgatni egy-egy friss korongjukat), helyette legyen a Darkthrone a 21. század egyik legporosabb zenei jelensége. A norvég páros zenéjét persze eddig se lehetett a legnaprak...