Szintén még tavalyi restanciánk a svéd In Solitude harmadik albuma, amelyről ráadásul elég sok szó is esett itt-ott, egyébként méltán, mivel a tavalyi év egyik kiemelten izgalmas kiadványáról van szó. Azt persze nehéz ilyenkor eldönteni, mennyire indokolt az underground hype valami mellett, többek között én is azért hagytam hosszú érési időt az any...

A székelység 250 évvel ezelőtt történt ikonikus tragédiáját nevében viselő Siculicidium mindenképpen egyedi színfolt a metal, azon belül a black metal palettán is. A magát Hargita megyéből eredeztető, vastag fekete ködbe burkolózó duóval kapcsolatban csakis a kiadványaik mennyiségét illetően rendelkezünk egzakt információval, az pedig számos. A zen...

Elég sokszor leírtam már, minden bizonnyal baromira unjátok is, de akkor sem mondhatok mást: fogalmam sincs mitől, de a stoner/sludge területére (és annak peremvidékére) eső muzsikák valamiért nagyon fekszenek a magyar bandáknak. Míg más zenei stílusokban (direkt nem nevezek meg egyet sem, mert a rajongók hordái kéjes élvezettel tépnének apró cafat...

Az utóbbi években szokásommá vált, hogy december környékén, készülve a Shock! top húszas listára, visszapörgetem az elmúlt tizenkét hónap termését, akadt-e olyan lemez, amely valahogy elkerülte a figyelmemet. Természetesen minden évben van ilyen, sőt, általában egy-két olyan is előkerül, amelyek a ráeszmélést követően komoly rotációban forognak nál...

Sejtelmem sincs, miért pont az észak-európai országokban működik annyi életképes hard rock/glam/sleaze/pop metal csapat röhejesen fiatal tagokkal, de a finn Santa Cruz tavalyi debütáló albuma újabb olyan kinyilatkoztatás a stílusban, amely mellett nem mehetsz el szó nélkül, ha csak egy kicsit is szereted a stílust. Az anyag még 2013 első felében jö...

Szó se róla, a budapesti Uzipov aztán nem könnyíti meg az ember dolgát! Most nem is arról van szó, hogy a szövegeiket olyan egyszerű értelmezni, mint néhány egyszerűsített mondatban elmagyarázni a relativitáselméletet egy óvodásnak, a zenéjüket pedig kábé annyira lehet beszuszakolni a megszokott sablonokba, mint építészetre táncolni. Arra gondolok,...

Ahogy életre robbant, úgy hunyt ki hasonló hirtelenséggel a valaha volt brit/norvég avantgarde tünemény, a Code fénye. A színtér egyöntetű kalapemelése mellett beköszönt debüt, a Nouveau Gloaming megjelenése óta már nyolc (!) év telt el, s így halványult mára a zenekar neve is kellemes emlékké. Nem feledkezünk meg természetesen a bemutatkozást négy...

Az egykori finn gótikus vonal mára végérvényesen köddé vált, ezzel együtt a szépreményű Poisonblack is kénytelen módosítani az irányvonalán, amit a 2010-es Of Rust And Bones -on már valamelyest előrevetítettek. Az a nagy helyzet, hogy az ezt követő Drive albumuk nálam teljesen kimaradt (ha valaki hallotta, kommentelhetne, hogy milyen), és a 2013-as L...

Négy(millió) éve nem adott ki hangzóanyagot a Watch My Dying, így a zenekar barátai és ellenségei egyként zümmöghetik ugyanazt a felkiáltást: végre! A lelkesedés hullámai aztán kezdetben el is söprik az objektív megfigyelő hadállásait, hogy karácsonyfa-állítás közben ő is széles mosollyal dúdolhassa el, hogy „diszkó, diszkó, party, party, ...". Leh...

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy remegve vártam a holland Pestilence hetedik lemezét. Ennek egyetlen oka, hogy a legutóbbi, két évvel ezelőtti Doctrine olyan szürkére sikeredett, hogy ma már azt a hét pontot is túl jóindulatúnak tartom, amit akkoriban rásütöttem. Addig persze nem mennék el, hogy a patinás múlt megtépázásának nevezzem a Doctrine-t, de...

A zenekar, ami nélkül a Rammstein nem lenne ma az, ami. 1992-t írunk, a Metallica szédítő magasságokba jutott a fekete album ával, Európában az EBM mozgalom egyik úttörője, a német Die Krupps pedig az elektronikus világot kezdi színesíteni gitársamplerekkel, majd élő gitárokkal, és készít egy EP-t Metallica feldolgozásokkal, melyet ezen sorok szerzőj...

A Hell az utóbbi évek egyik legérdekesebb karriersztoriját szolgáltatta a színtéren. Adott ugye egy ízig-vérig old school heavy metal csapat a '80-as évekből, akik a hőskorszakban elég komoly tábort alakítottak ki maguknak a brit klubokban, a lemezig azonban végül sosem jutottak el. Munkásságukkal viszont olyan hatást gyakoroltak egy bizonyos Andy ...

Amennyire etalonnak tartom a Metal Church első öt albumát, olyannyira visszafogottan tudtam csak lelkesedni az 1999 után született lemezeikért. Nem mondom, hogy az újjáalakulás óta rossz albumokat készített minden idők egyik legfontosabb amerikai power metal csapata, ez ugyanis nem lenne igaz, mindegyiken akadt pár kiugró téma, de a régi mágia vala...