Tény, hogy nem vagyok a gót rocker archetípusa, a német Crematory azonban valahogy mégis képes volt szinte azonnal magával ragadni. A kezdetben inkább death, illetve doom metalt játszó formáció ugyan már a '93-as debütön, a Transmigrationön is használt szintetizátort, ott azonban még jóval nyersebb, agresszívebb zenét játszottak, jóllehet, a billen...

Az olasz Aleph épp egy évtizede, 1998-ban indult, és egy demó, illetve promo cd meg számos tagcsere után 2006-ban jutottak el az első nagylemezig, mely a Fuel Recordsnál látott napvilágot. Az In Tenebra meglehetősen nehezen kategorizálható muzsikát rejt. Nem is tudom, milyen ez a zene, van benne a Venom stílusú ős-thrashtől az elszállós, lebegős ha...

A Morpheus harmadik nagylemezének megjelenését ismét tagcsere kísérte, Varga Gergő helyére Vörös Attila gitáros került, akivel érezhetően előrébb lépett a csapat. Ugyan ezen az albumon még csak a szólókat játszotta fel, de konkrétan életet lehelt a dalokba intenzív és feelinges játékával.

Kicsit félve kezdtem hallgatni a Misery Speaks lemezét, a kiadótól általában dallamos cuccok szoktak érkezni, igaz jelen cd nyomasztó borítója halvány támpontot már adhatott, hogy nem galoppmetalt fogok hallani. És tényleg nem. A német csapat első lemeze 2006-ban jelent meg, és hazájukban viszonylag sikeresek is lettek, ennek eredményeképpen sikerü...

Tartok tőle, első körben elvérzik az, akinek belga metal zenekarokat kellene felsorolnia. Hát még death metalt. Ugye. Ha jól emlékszem, nálunk is csupán két death metal formáció split cd-je szerepelt eddig Belgiumból.

A Meshuggah egy monstrum, egy szörny, a metal gigászi hegye, amelyet sokan szeretnének megmászni, ám ebbe 99 százalékban beletörik a próbálkozók bicskája. Szereted vagy nem szereted, de ha nem szereted, akkor is elismered, hogy a saját világukban megalkotott lemezekért mindenképpen tiszteletet érdemelnek. Ha két másodperc Meshuggaht hallasz bárhol,...

Ez az én formám. Eddig a Metal Blade mindenféle belebeszélés, szétszabdalás, kluttyogtatás nélkül küldte az izgalmasabbnál izgalmasabb metalcore csodák promóit, de mikor végre kapnék egy lemezt tőlük, amely tényleg érdekel, akkor a 10 nótából 8-nál ott figyel a kicsi csillagocska, miszerint contains voiceovers... Nahálaistennek! Mindegy, lépjünk tú...

A mai világban, mikor az égvilágon minden hangot elpengettek, minden műfajban tömegtermelés folyik, és a kölykök úgy gitároznak tizenévesen, mint mások tíz éves masszív gyakorlás után, egy instrumentális gitárlemez kiadása felér egy rituális öngyilkossággal – feltéve, ha nem szereztél nevet magadnak korábbi zenekaraid által.

Íme a családfa másik vadhajtása: André Matos nemcsak hogy elhozta magával a Sha(a)manból a gitáros-basszer Mariutti fivéreket, de fő szerzőtársnak, partnernek az Angra legelső gitárosát, André Hernandest nyerte meg. Sőt, a Matos Band tagja a korábbi Angra-Sha(a)man koncertbillentyűs, Fabio Ribeiro is – ez ám a belterjesség! És hogy még meglepőbb ad...

Az is ritkán fordul elő, hogy külföldi csapattal előbb találkozom élőben, mint lemezen. Az Engelt tavaly a Dimmu Borgir előtt sikerült megnézni és korrekt, de igazából semmi különös benyomást nem tettek rám, de mivel eleve szimpatikus volt a csapat kiállása, meg a zene sem volt annyira borzasztó, kíváncsian vártam a lemezüket.

Úgy látszik, Waldemar Sorychta, mostanában nem tud megülni a fenekén – ami elsőre nem is feltétlenül nagy baj. A szépemlékű Grip Inc. után jó pár évvel az Eyes Of Edennel bukkant fel tavaly, mely csapat munkássága finoman szólva nem érte el a Grip színvonalát. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összedob még egy csapatot Waldemar, noha az tény,...

Mindig érdekes megismerkedni olyan zenei közeggel, ami eddig ismeretlen volt számomra, talán ez vezetett ahhoz, hogy elővegyek egy olyan promót, amit még tavaly év vége felé tettem félre. Eddig nem voltam ismerős a litván black metal színtéren, ezért negatív előítélet nélkül tudtam meghallgatni ezt a splitet. Gyakorlatilag vártam a csodát, hiszen k...

Sokan fennakadtak azon, hogy a németek kedvenc Blackmore wannabe-je, az amúgy tiszteletreméltó elkötelezettségű és hozzáállású, nem mellesleg pedig kiváló dalszerző, és a mai napig rendszeresen kellemes korongokat leszállító Axel Rudi Pell nem a papírformát követte feldolgozáslemezének elkészítésekor.