Shock!

november 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Astral Doors: Evil Is Forever

Astral Doors: Evil Is Forever

Gyakran előfordul, hogy egy úgymond "kópia"-csapat az eredetinél izgalmasabb, frissebb formában adja vissza az általu(n)k hőn szeretett nagyok hőskorának hangulatát. A mai modern, ütős hangzások korában pedig kimondottan jót tehet a régies muzsikának egy kis vérfrissítés, éppen ezért szoktak nagyon jól működni az újrafelvett, újragondolt régi dalok. Ha tehát egy "másoló" zenekar minőséget tesz le az asztalra, ne kárhoztassuk, hanem örüljünk annak, hogy van, aki XXI. századi felfogásban tálalja a régi kedvenceket.

 

GZR: Ohmwork

GZR: Ohmwork

Azt hiszem, leszögezhetjük: a Geezer azért egy legendás név. Na persze, nem az együttes okán, hanem amiatt az ember miatt, aki Terence Butlerként látta meg a napvilágot, és a fenti néven vonult be a metal halhatatlanjai sorába. Hogy miért, azt mindenki tudja, felesleges lenne ideírni.

Arena: Pepper's Ghost

Arena: Pepper's Ghost

Az Arena tíz éves lett. Szép kor, illik jó lemezzel ünnepelni, és a csapat tartotta is magát ehhez hatodik stúdióalbumával (mely tényt a borítón is megerősítik a nem túlzottan elrejtett 10/6 felirattal, nehogy véletlenül elszámoljuk magunkat).

Apocalyptica: Apocalyptica

Apocalyptica: Apocalyptica

Én csak imigyen becézem őket: az őrült finnek. Aki valaha is látta/hallotta ezt a triót - majd kvartettet - élőben, aligha felejti el az élményt. E csapat abszolút unikum, olyasféle különlegességet nyújt mind stúdióban, mind színpadon, amelyhez foghatót nagyítóval sem érdemes keresgélni. Zenéjük maga a nagybetűs Muzsika, legyen szó akár klasszikus ...

Antiquus: Ramayana

Antiquus: Ramayana

Kanadából érkezett a csapat bemutatkozó anyaga, melyet a valószínűleg magyar elődökkel is rendelkező Andrew Bak bőgős küldött el. A honlapot meglátogatva megtaláltam a tagokra hatással bíró zenekarok listáját, de közben már egy ideje pörgött a cd, ezért nem ért meglepetésként az Iron Maiden, az Iced Earth vagy a Shadows Fall felemlegetése. Amerikába...

Gorerotted: A New Dawn For The Dead

Gorerotted: A New Dawn For The Dead

A Gorerotted kezd komolyodni: legalábbis elhagyták a málnaszörppel bekent felsőtesteket, most csupán láncra verve, kutyapózban cipelnek egy csajt magukkal fotózásokra. A zene is "komolyodott", bár valahol ugyanazt az egyszerű, tufa dzsidzsi death/grind metalt játsszák, mint eddig. Továbbá Mr. Gore otthagyta őket, aki a második bugyborékolója volt a...

Razorback: Animal Anger

Razorback: Animal Anger

Germániában néhány setét tekintetű fószer csapattá tömörült annak érdekében, hogy bennünket, nagyérdeműt szórakoztasson a muzsikájával. Ennek érdekében igencsak dallamos, erősen amcsi hard rockos hangulatokat idéző nótákat reszelgetnek bemutatkozó albumukon.

Losa: The Perfect Moment

Losa: The Perfect Moment

Egy darab négy számos demó után máris lemezszerződést kapott a texasi Losa, akik talán le akarják mosni azt a sztereotípiát államukról, hogy onnan csakis besztóndult stoner/doom csapatok származhatnak. Nagyrészt. 2002-ben alakultak, igyekeztek sokat koncertezni, így gyorsan némi hírnévre is szert tettek a környéken. 2003-ra ért meg a jelenlegi felá...

Replika: Durva élet

Replika: Durva élet

Ezer éve, a Hanyatlás demóval ismertem meg a debreceni Replikát. Annak ellenére, hogy az a cucc és az azt követő, Nem leszek áldozat című lemez nem sok önállóságot mutatott, mégis eléggé betaláltak nálam agresszív, modern (akkoriban talán az extrém metal jelzőt használtuk az ilyesmi zenékre) muzsikájukkal. A második lemezzel, az Imával aztán elvesz...

Divine Empire: Method Of Execution

Divine Empire: Method Of Execution

Igazából sokat nem kellene agyalnom, mit is írjak az új Divine Empire lemezről, akár bemásolhatnám a Nostradamus kritikáját újra, mert nagyjából tökugyanolyan a lemez. Talán az első dal más egy hangyányit: monumentálisabb, atmoszférikusabb típusú, meg nem a tekerésre helyezik csak a hangsúlyt - bár nem ezt tették eddig sem, de ez lényeges előrelépé...

Black Label Society: Mafia

Black Label Society: Mafia

A Black Label Society tavalyi Hangover Music albumán sokan meglepődtek, pedig a szőke szépfiúból kisgyermekek rémévé vált Zakk Wylde nem először villantotta fel nyugodtabb, lágyabb oldalát (ugye nemcsak a BLS lemezeken kaptak helyet finomabb pillanatok, de ott volt a Book Of Shadows még 1996-ban, ami szintén egy pihentető, akusztikus jellegű dolog ...

Genius: Episode 2 - In Search Of The Little Prince

Genius: Episode 2 - In Search Of The Little Prince

Amikor Szilvia szólt, hogy írjak már erről a lemezről, rájöttem, hogy ezt egyszer már magam is elterveztem, de aztán orvul megfeledkeztem a dologról, pedig az Empty Tremor lemezismertetőben még utaltam is rá, hogy várható kritika. Nincs tehát mentségem a kb. egy éves késésre, de mivel a jó zene sosem veszti aktualitását, talán kompenzálhatok valami...

Bruce Dickinson: Tyranny Of Souls

Bruce Dickinson: Tyranny Of Souls

Azért Dickinson tényleg megkerülhetetlen. Amit az Iron Maiden (és persze a Samson) tagjaként letett az asztalra, az hagyományos metalban alap. Lehet persze nem szeretni a Maident, én sem szeretem (ez persze csak vicc volt, hehe!), ebben az esetben bőven van mit csemegézni a pali szólólemezein.

Insane: King Of Fools

Insane: King Of Fools

Közhely vagy sem, általános vélekedés, hogy egy zenekar a harmadik lemezével lép át valamiféle varázsos határt. Az Insane esetében ez teljesen igaz: az első két lemezről nem mondanám, hogy elnyerték a tetszésemet, valami nem működött érzésem szerint náluk.

Inferno: Harc az életért

Az Inferno zenekar kislemezként jelölte meg a cd-jét, bár először a demók közé soroltam, de akkor legyen itt. 2000-ben alakultak, első demójuk két évvel később készült, ami után tagcseréltek, ahogy az egy rendes zenekarhoz illik.

Starbreaker: Starbreaker

Starbreaker: Starbreaker

A magyar TNT hálistennek mostanára már beszüntette ténykedését, hamarosan mindenki elfelejti őket, így nem kell majd kellemetlenül éreznünk magunkat, ha ismerőseink kedvenc kérdésünkkel traktálnak majd minket ("Mit hallgatsz?"), ha az Intuition vagy a Realized Fantasies bömböl autónkból, discmanünkből.

Szeg: Here We Go

Szeg: Here We Go

A Szeg legutóbbi találkozásunk óta átesett némi változáson, a két vokalista eltűnt, most Bakos József kezébe került a mikrofon, aki basszusgitározott eddig a csapatban. A zene modernizálódott, ugyan maradt a feszes riffelés, de emellé sok dallam is érkezett.

Headrush: Headrush

Headrush: Headrush

Az olasz metal élet igazából csak a Rhapsody áttörésével kezdett igazán feléledni (94-95-ös olasz Metal Hammereimben nemigen olvastam helyi bandákról, komoly kiadókról), azóta viszont - és ennek immár 7-8 éve - a félsziget a dallamos metal igazi fellegvárává vált, a Frontiers pedig ennek vezérkarában foglal helyet. A kulcsszó náluk a dallamosság - ...

Meshuggah: Catch 33

Meshuggah: Catch 33

A sokak által csak svéd isteneknek hívott Meshuggah mindig képes meglepni a rajongóit. A 2002-es, pincénél is mélyebbre hangolt, nagyon komor, beteges Nothing után sejtelmem sem volt mivel rukkolnak elő legközelebb. Két évvel később az egyszerűen "I"-nak elnevezett EP -n egyetlen dal volt hallható, de az húsz percen keresztül. Akinek nem jött be a Noth...

Circle II Circle: The Middle Of Nowhere

Circle II Circle: The Middle Of Nowhere

Előfordul, hogy egy énekes nagy csinnadratta közepette beharangozza, hogy innentől kezdve csakis a családjának él, majd kilép a zenekarából. Az már ritkább, hogy valaki távozása után másfél évvel egy komplett nagylemezt írasson meg korábbi főnökével, majd világkörüli turnéra induljon annak anyagával. Az meg aztán még ennél is ritkább, hogy a régi f...

Rob Rock: Holy Hell

Rob Rock: Holy Hell

Most azt kellene mondanom, hogy Rob Rock akkora torok, hogy már csak az ének miatt is 10 pontos az összes olyan produkció, amin ő előfordul. Az igazság azonban az, hogy nem minden általa felénekelt album győzött meg maradéktalanul - érdekes módon ezek pont a dallamosabb produkciók közül kerültek ki.

Glenn Hughes: Soul Mover

Glenn Hughes: Soul Mover

Mi sem volt számomra természetesebb a kiváló koncert után, mint hogy begyűjtsem Hughes mester legújabb munkáját. Rendkívül kellemes perceket okozott és okoz most is a két Hughes-Turner lemez, Glenn bármilyen Deep Purple-ös tevékenysége, általam ismert vendégszereplései (John Norum, George Lynch lemezeken; Queen és egyéb tribute albumokon - ő viszi ...

The Red Chord: Clients

The Red Chord: Clients

Nem a könnyen emészthető zenék közé tartozik a The Red Chord, nem is értem, a Metal Blade hogy talált rá a csapatra, bár a metalcore jelzőt még szűken rájuk lehet fogni. Inkább a Relapse kiadóhoz illene a zenekar érzésem szerint.

Russell Allen: Russell Allen's Atomic Soul

Russell Allen: Russell Allen's Atomic Soul

Miután Symphony X-es kollégái, Michael Romeo gitáros és Michael Pinnela szintis alaposan lekörözték, sőt, a bőgős srác is megcsinálta félig-meddig saját bandáját James Rivera-val (Distant Thunder, yeah!); Sir Russell Allen is úgy látta, az anyabanda pihenőidejében ő maga sem elégedhet meg vendégszereplésekkel, legyenek azok bármennyire illusztris i...

Molly Hatchet: Warriors Of The Rainbow Bridge

Molly Hatchet: Warriors Of The Rainbow Bridge

Bevallom, sohasem kerültem közel a Molly Hatchet zenekar munkáihoz, holott az 1978-ban kiadott első albumuk platinalemez lett - ezzel egy igen sikeres sajátos arculatú zenekarként mutatkoztak be - , de az azutáni munkáik valahogy elsiklottak mellettem.

Millenium: The Best Of... And More

Millenium: The Best Of... And More

Könnyen lehet, hogy ez lesz sokker pályafutásom (na nem hattyúdala, hehe, de) legrövidebb cikke. Egyfelől ugyanis tiszta szívemből gyűlölöm a válogatásokat, amelyek az esetek 99 százalékában semmire nem jók, max. arra, hogy a kiadók jól lenyúlják a közönséget, amelyből jó esetben csordogál egy kis lóvé a bandáknak. Rossz esetben pedig még nekik sem...

The Mighty Nimbus: The Mighty Nimbus

The Mighty Nimbus: The Mighty Nimbus

A minneapolisi illetőségű The Mighty Nimbust az Alabama Thunder Pussy gityósa, Erik Larson és a Sixty Watt Shaman-es Minnesota Pete Campbell hívta életre valamikor 2002 nyarán, amikor a fenti két csapat közösen túrta a nagy amerikai kontinenst.

163. oldal / 226
Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.