Lengyelországból származik a Behemoth, akik leginkább szélvészként támadó zenéjükkel lettek nevesek. A Demigod a csapat nyolcadik lemeze. Számomra az első, valahogy elkerültük egymást az évek alatt. Black/death metalt játszanak, bár régen inkább black volt, ahogy látom. Ma már inkább death-es a zene, helyenként meglepően dallamos gitárszólókkal.
Tudva tudván, hogy Vitalij Kuprij sokáig a Ring Of Fire oszlopos tagja is volt, kimondottan érdekes pont az új Artension lemezzel együtt értékelni a Lapse Of Reality lemezt. Hallatszik-e, hogy kivált Mark Boals bandájából a billentyűk császára? Hiányzik-e játéka a zenéből és ha igen, mennyire? Más lett-e a muzsika és mennyire tudta belevinni saját ...
Próbálom vadászebként követni az eseményeket, de a fent említett banda valahol az 1200-as sorszámúak között mozoghat abban a végtelenbe nyúló sorban, ahol azok kígyóznak, akik Tolkien mester gyűrűs alkotásai nyomán kaptak szárnyra. Ezen svéd ifjak ráadásul nem elégedtek meg annyival, hogy bemutatkozó albumukat a Szövetségnek ajánlják: ők nevükben i...
A Rhetorica is Romániából származik, mint ahogy a demók között elemzett Dirty Shirt is, ráadásul hárman ebből a formációból érkeztek (a másik fele a Legion nevű csapatból). '97-ben alakultak, aztán '99-ben néhány tag külföldre távozott, így szünetet tartottak. 2004-ben álltak össze újra és meg is jelentették első lemezüket. Azt mondom: jól tették!
Némi késéssel ugyan, de eljutott hozzám a rapszodisták legújabb opusza. Előre fentem az összes érzékszervemet, elvégre ritkán juthat a halandó lélek mesterműhöz... Bizony, igen ritkán. Egyelőre nekem is tovább kell várnom. Bizton hittem, hogy előadhatom a soros ömlengést és áradozást, ami már megszokottnak számíthat tőlem, ha e talján ifjakról van ...
Nem túlzottan ismerős az Enforsaken neve, noha '98-ban már megalakultak. Igaz Chicago a szülővárosa a zenekarnak, ráadásul dallamos death metalt játszanak, erősen svéd ízekkel, ami a tengerentúli csapatoknál nem mindennapos, ugye.
Ha felbukkan egy-egy, kijárt ösvényt taposó prog metal banda, gyakran vita van arról, hogy tényleg "progresszív"-e, amit csinálnak. Szerintem ennek semmi értelme, itt lenne végre az ideje, hogy mindenki megértse és elfogadja: a "progresszív metal" elnevezés ma már nem több, mint egyszerű műfaji megjelölés - legalábbis az esetek nagy többségében.
Amcsi kvartettről van szó, mely Chicago ege alatt látta meg a napvilágot, méghozzá 1990-ben. Hogy azóta mi az ördögöt csináltak, nagyjából rejtély. (Majd Frei vagy Vujcsi kinyomozza.) Mindez azonban még nem magyarázza, mitől lett az albumuk mindössze 35 perces...
Nem mondanám magam a punk zenék nagy kedvelőjének, ennek ellenére a Red Tape cd-jét valahogy sikerült végighallgatnom, sőt. Mondjuk olykor metalos, hardcore-os zenéjük azért nem az a színtiszta tufa punk, amitől az embernek feláll a szőr a hátán, noha azért írtak tök klisés punk nótákat, nyilván.
Globalizálódik a világ rendesen. A kiadó texasi, a zenekar pedig brazil, a műfaj amit játszanak old-school black metal. Ezt adjátok össze. A borítóról lehetett sejteni, hogy ők aztán nem viccelnek, régivágású logo, a képen pedig sejtelmesen kukucskál néhány kopár fa mögül egy gonosznak látszó szempár, balra meg a hold is világít persze.
A korábbiaknál jóval gyengébbre sikerült a tavalyi Artension korong, a New Discovery. Pedig 96-ban valami olyat hozott létre ez a banda, ami addig nem nagyon volt jellemző. Persze akkor sem volt már új dolog a virgázós, neoklasszikus vagy milyen ízekkel fűszerezett, nagyívű dallamokkal operáló metal muzsika, Malmsteen után nem is lehetett sok megle...
Egészen rendkívüli módon, jelen banda Itáliából származik! A honlapjukon olvasható biográfia szerint már 1989 (!) óta mocorognak, 1991 óta demózgatnak, mégis ez az első komplett albumuk. (Hogy időközben mi az ördögöt műveltek, arról lehet tanakodni...) Az öt fickó hatalmas Maiden fanatikus. Ami az imidzsüket illeti, ha jól emlékszem, amolyan bőrjak...
A mai napom a komor muzsikák jegyében telt el, sajnos inkább a rosszabb minőségűekkel, mint az izgalmas hallgatnivalókkal. A Grave szerencsére az utóbbiak táborát erősíti. Báááár... A '91-es lemezükkel debütáló zenekar 2002-ben tért vissza öt év szünet után, aztán most újra támadnak lassan gyilkoló death metaljukkal.
Két és fél éve jelent meg utoljára Ancient lemez, azóta a csapat hölgytagja, a bájos nevet viselő Deadly Kristin faképnél hagyta a zenekart. Most, így a hatodik lemezükön sem újítják meg a black metalt, mondjuk nem is ez a céljuk, viszont annál több sablonból építkeztek. Az olykor hangulatos riffeket a szokásos blastbeatek szakítják meg (hmm, azzal...
Azért nem semmik a Dream Theater-rajongók, azt meg kell hagyni. Imádják ugyan a bandát, de azért jó néhányszor le is húzzák róluk a vizes lepedőt: mintha csak saját maguknak tartanák fent azt az előjogot, hogy kedvenceiket fikázzák.
Az Amon Amarth-hoz akár órát lehetne igazítani, olyan pontosan hozzák ki lemezeiket szép sorban. Szinte még el sem felejtettük az előzőt, máris itt az új darab. Egyébként gondolnátok, hogy 12 éves a zenekar? Pedig annyi. Azóta ragaszkodnak hű vikingekhez méltón a viking szövegvilághoz (atyaég, ennyi év alatt hogyhogy nem merült ki a teljes mondakör...
Törzsi thrash metal - hirdeti a csapat infólapja és tényleg, az első dal vérpezsdítő ütemekkel kezdődik, akár a riói karneválon is érezhetnénk magunkat. Zeneileg a Sepultura, Soulfly vonalra lehet tenni a produkciót, bár itt azért jelentős mértékben helyet kapott a latin gitározás. A második dal kezdése például egy nagyon feelinges akusztikus latin...
A kiadó egy igényesen kivitelezett dupla albumot juttatott el hozzánk, mely betekintést nyújt abba a világba, amit az istállójukhoz tartozó zenekarok képviselnek. A két korong összesen huszonnyolc felvételt tartalmaz. Csupán néhány név az ismertebbek közül: Human Fortress, Lana Lane, Mob Rules, Rhapsody, Luca Turilli, Wizard.
Komolyan, ha életemben nem hallottam volna róluk, az első hangokból takra pontosan meg lehetne állapítani, hogy floridai death metalt játszik a Monstrosity, nem mást. Na jó, az ki van csukva, hogy aki kedveli a stílust, ne hallott volna a zenekarról. Meg ugye innen került a Cannibal Corpse-ba a nyakember, Corpsegrinder. Utána jött még Jason Avery, ...
A Dry Kill Logic is azon csapatok közé tartozik, akiket az ember meghallgat, aztán szépen berakja a polcra a cd-jüket, aztán azt veszi észre a következő takarításkor, hogy egy nyolclábú kukucskál a tok tetején iszonyú éhesen. Mondjuk ki: nem az eget-földet megrengető ötleteiről volt híres a csapat sosem.
Noakkorkéremszépen. Érdekes helyzet állt elő az Agregatorral. Elkészült ugye az ősidőkben, de legalábbis 2003 májusában az "A semmi ágán" című lemez, ami aztán szépen fiókba is került abban a formában, mivel Tóth Miklós vokalista kikerült a csapatból. Némi keresgélés után úgy döntött a zenekar, hogy saját házon belül oldják meg a problémát, Mikus T...
A Metal Church kétséget kizáróan igen patinás név, a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején a US power színtér vezetői voltak, egészen addig, míg a Hanging in the Balance lemez után bele nem álltak a földbe. 1999-ben ismét eljöttnek látták az időt arra, hogy rászabadítsanak egy power fenevadat a világra. A nagy durranás azonban sajnos elmara...
Régivágású hardcore-t játszik az amerikai Terror, mondjuk a nevük nem túl fantáziadús, de a zenéjük nem vészes, bár simán elfértek volna a nyolcvanas években is. Gyors, kapkodós, néha középtempós, csordavokálos zenéjükről az Agnostic Front és a Cro-Mags jutott eszembe, hasonló vonalon mozognak ők is (legalábbis az ismertebb nevek közül őket mondaná...
Ahogy elkezdődött az első nóta gitározásilag, azonnal lehetett sejteni, hogy svéd zenekart rejt a fent látható fura zenekarnév, ráadásul azt is lefogadtam volna, hogy valami köze van a Soilworkhöz. Naná, hogy van, ugyanis a Björn "Speed" Strid vokalista itt is ordít, illetve énekel. Az utóbbi években megszokott változatosabb stílusában.
A Calculating Infinity... lemezanyagának 1999-es kiadása forradalmi tett volt ettől az amerikai brigádtól, és a kultusz csak tovább nőtt az ex-Faith No More-os hangszálgyilkossal felvett Irony is a Dead Scene EP-vel. Patton azonban csak a stúdióban dolgozott Ben Weinmanékkal, azóta Greg Puciato a frontember, ő sem veszélyesen más zsáner.
Csak számcímeket - még borítóképet sem - tartalmazó promo cd, "szeretem" az ilyen infódús cuccokat, rögtön vágja az ember milyen zenéről is lehet szó... A Diecast neve nem mondott semmit, bár sejtettem, hogy nem éppen finom zenét játszhatnak. Metalcore, a dallamos éneklős fajtából - micsoda meglepetés!
A németek új dallamos metalcore reménységét Destiny-nek hívják. A '97-ben alakult csapat második lemezét a Lifeforce Records adja ki. Ők is azt az egyre népszerűbbé váló metalcore-t játsszák, amivel a metalos rétegeket is meg tudják nyerni maguknak a hardcore felől érkező csapatok.
Facebook
Twitter