Öt éve jelent meg a walesi raggametal Skindred legutóbbi nagylemeze, a Big Tings , amivel nagy dolgok helyett csak a kreatív mélypontot sikerült elérniük. Egy lagymatag, unalmas anyagról írtam akkoriban, és ezt a véleményemet továbbra is fenntartom, lévén máig sem sikerült beérnie nálam. Az azóta eltelt évek viszont úgy tűnik, felpumpálták valamelyes...

Nekem is úgy kellene kezdenem ezt a bevezetőt, ahogyan Oravecz kolléga is tette pár nappal ezelőtt a Cannibal Corpse-ismertetőnél : nem irigylem azt a kritikust, akinek a friss KK's Priest-lemezről kell véleményt formáznia. Jelen esetben magamat, sőt, már előre utálom, hogy egy olyan veterán és köztiszteletben álló zenészről kell őszintén fogalmazni,...

Bevallom, a debüt környékén nagyon túllihegettnek éreztem a Kvelertakot. Szó se róla, nekem is tetszett a zenéjük, de a körülöttük kerekedő hipszterhájp annyira taszított, hogy nem igazán haverkodtunk össze. Aztán persze enyhült a jelenség, elmaradtak az „ez a legfantasztikusabb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta" dumák a hátországból, és az ...

Megoszlanak a vélemények, hogy vajon lehet-e, kell-e egyáltalán újat mutatni 2023-ban a metálban, vagy már mindent eljátszottak, és úgysem ez a lényeg, hanem az érzés, a dalok meg a többi. A Dying Fetus válasza elég egyértelmű, hiszen a marylandi trió mindig is megelégedett a maga sajátos értelmezésű, azonnal felismerhető death metaljával. Amikor p...

Az alapállás ugyebár az, hogy George Roger Waters (aki a '70-es évek zömében egyet jelentett a Pink Floyddal) és David Jon Gilmour (aki pedig a '80-as évek második felétől kezdve képviseli a Pink Floyd brandet) számára bő negyven év sem volt elegendő, hogy rendezzék viszontagságos viszonyukat. Minthogy a manapság is javában turnézgató Waters a napo...

Manapság már szinte klisének számít dallamos-hörgős progresszív metálban utazni. Tizenkettő egy tucat e szétjátszott műfajban tevékenykedő bandák száma, amelyek közül kevés az igazán izgalmas produkció. Azonban ha valaki olyan magas színvonalon műveli ezt a stílust, mint az évek óta megbízható minőségben alkotó svéd Scar Symmetry, a vájt fülű hallg...

Azannya. Hát ezek mit csináltak már megint! Három éve elég sok jót leírtam a Jami Morgan vezette Code Orange-ről: az Underneath izgalmas és modern volt, vagyis nemcsak iszonyú kortárs, hanem annál még egy (esetleg két) fokkal előremutatóbb is. Nagy kérdés volt, hová, merre visz majd ez az út, ahol a csapat bekeverte és öntötte a betont maga elé. A vá...

Nem irigylem azt a kollégát, akinek egy új Cannibal Corpse-lemezről kell recenziót írnia. Hálátlan feladat, meg kvázi lehetetlen is. Tényleg, mélyen együtt érzek a kritikaíróval, minden tisztelet és respekt meg satöbbi. Olvasgatva egyébként a netet, ugyanezt a kínlódást látom mindenütt. Mert mi jut az ember eszébe, ha egy olyan zenekarról kell írni...

Kilencedszerre fut neki az ohiói Ringworm ezzel a nagylemezzel. Velük sem foglalkoztunk eddig túl sokat, aminek ebben az esetben sem volt különösebb oka, egyszerűen így alakult – kis dózisokban én a magam részéről kedvelem a zenekart, de kétségtelenül nem ők a világegyetem legváltozatosabb alakulata. A Seeing Through Fire ennek megfelelően ismét a ...

Annak idején, gimiben, amikor már kóstolgattuk a legdurvább zenéket, egy felsőbb évfolyamos ismerős szállította a skála legvégső végpontján elhelyezkedő cuccokat, szigorúan lengyel kazettákon. Volt ezek között minden a Deicide-tól a Mardukig, és az Incantation akkoriban frissnek számító kettes anyaga, a The Mortal Throne Of Nazarene is bekerült val...

Visszakeresve magam is meglepődtem, mennyire mostohán bántunk az évek során a Cattle Decapitationnel lemezkritikák meg egyebek terén, és nem is annyira lehet kikódolni ilyenkor, miért alakult így. A mulasztásokat persze sosem késő – ha nem is pótolni, de – orvosolni, főleg, hogy jövőre a csapat visszatér hazánkba, a pár hónapja megjelent új album, ...

A marburgi Knife nem árul zsákbamacskát, már a gimis padra ötletszerűen felfirkált felirat hatását keltő logó, illetve a Night On Bröcken és a Projects In The Jungle vonalánál mindössze pár fokkal profibb kivitelezésű, de hasonló megközelítésű borító láttán is nagy biztonsággal lőhető be a stílus. Szégyentelenül '80-as évekbeli retro-fémet tol a né...

Szinte modern r'n'b-s hatású, poposan lágy és érzékeny bevezetővel indul az új Sevendust, kis túlzással meg kellett néznem, jó lemezt hallgatok-e – aztán persze két és fél perc tájékán Lajon Witherspoon kiereszti óriási hangját, majd berobban a rock és minden egyből a helyére kerül. Az eredmény egy kimondottan drámai módon felépített szám, cseppet ...