Shock!

január 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

In Vain: Solemn

In Vain: Solemn

Az In Vain egy irgalmatlanul tehetséges norvég prog/death/black metalos alakulat, akik két évtizedes múltjuk és az általuk alkotott nagyszerű zenék ellenére sajnos még manapság is bőven radar alatt mozognak. Ez ügyben viszont saját magukon kívül tulajdonképpen nem is nagyon mutogathatnak másra, hiszen legkésőbb a 2013-as Ænigma (te jó ég, már az is egy évtizeddel ezelőtt volt?!) kapcsán egyetlen nyakreccsentő, a holdig visszhangzó mozdulattal kapta fel rájuk a fejét a komplett szcéna. Az idén végre megérkezett Solemn azóta mindössze a második, összességében pedig az ötödik sorlemezük, és az Ænigma-hatás tartósságának legjobb bizonyítéka, hogy a hobbiprojekt-léptékű életjelek ellenére az underground hype ma is észlelhető körülöttük. Veszettül vártam én is az új lemezt, hiszen velük kapcsolatban az a legenda is határozottan tartotta magát, hogy mindig a páratlan számú alkotásaik jelentik az igazi nagy dobást. A Solemnnel tényleg nagyot dobott a kristiansandi hatos, engem azonban ezúttal nem igazán találtak el.

 

Vanden Plas: The Empyrean Equation Of The Long Lost Things

Vanden Plas: The Empyrean Equation Of The Long Lost Things

Vannak dolgok, amelyektől nemcsak egyszerűen frászt kapok, hanem olykor még életre szóló sérüléseket is képes vagyok begyűjteni. Ilyen például Axel Rudi Pell szúnyogvibrátója, illetve azoknak a fiatal popénekesnőknek (és fiúknak) a hangszíne, akik abban a bizonyos trendi, nyafogós, affektálós, modoros, „kinemállhatom" stílusban cifrázzák a melódiái...

Smoking Snakes: Danger Zone

Smoking Snakes: Danger Zone

Mint a mellékelt ábra mutatja, Göteborgból sem kizárólag nordikus-melodikus death metal érkezik. A most debütáló Smoking Snakes például egészen másban, klasszikus, '80-as évekbeli alapokon építkező hard rockban utazik. A Danger Zone ráadásul utóbbi stílus egyik olyan szárnyvonalán mozog, ami már a fénykorban sem számított éppen túlcincáltnak: ez az...

Pearl Jam: Dark Matter

Pearl Jam: Dark Matter

Sok furcsa lemezfelvezető nyilatkozatot olvastam már az elmúlt harminc-akárhány évben, a szemem sem rebben az „ez az eddigi legjobb albumunk", a „szétmelóztuk a seggünket, ha-ha" meg „a keményebb részek még keményebbek, a dallamosak még dallamosabbak lettek" baromságokon. Valahol meg is értem ezeket a kényszerből világra szenvedett megnyilvánulások...

Balance Of Power: Fresh From The Abyss

Balance Of Power: Fresh From The Abyss

Amikor nagyjából egy éve a Balance Of Powert emlegettem a Fifth Angel-ismertetőben , rég nem létező, de szép emlékű bandaként gondoltam rájuk. Érdekes párhuzam, hogy nem sokkal korábban a másik bandára is ez volt igaz, aztán mégiscsak feléledtek tetszhalott álmukból. Így megy ez: amíg a meghatározó tagok élnek és képesek zenélni, semmilyen zenekaros ...

Dvne: Voidkind

Dvne: Voidkind

Lassan és nagy léptékben egyengeti több mint egy évtizedes karrierjét a szigetországi Dvne. A post-, slvdge-, doom és progresszív rock/metálban ügyködő alakvlat még csak a harmadik nagylemezénél tart, ami sok mindennek nevezhető, egyedül gyors mvnkatempónak nem. Részemről egyébként az ilyesmi tök rendben van, hiszen így kisebb az esélye annak, hogy...

Ministry: Hopiumforthemasses

Ministry: Hopiumforthemasses

Al Jourgensen megint a fejét fogja. Van is miért. Mint ahogy mindenkinek, csak a jó öreg Al ezt mindenkinél, vagy legalábbis a legtöbbünknél zajosabban teszi. És régebb óta. Olyan régóta, hogy csodálom, amiért nem lett krónikus ínhüvelygyulladása. Vagy talán mégis lett neki. Amije viszont biztosan van, az egy tizenhatodik album, és igen, ezúttal i...

Mick Mars: The Other Side Of Mars

Mick Mars: The Other Side Of Mars

Nem tudom, öreg barátunk mennyire sorozatnéző típus, de neve alapján eléggé adta magát a szójáték a régóta ígérgetett szólólemez címéhez, az alternatív történelmes For All Mankind pedig, melyet jómagam éppen a megjelenés környékén abszolváltam, szintén adja magát kikacsintásos párhuzamként. Ironikus véletlen, és hát a jó Mick nyilván egész életében...

Dragonforce: Warp Speed Warriors

Dragonforce: Warp Speed Warriors

A Dragonforce-szal kapcsolatos alapélményem a 2007-es The Black Crusade turné bécsi állomása volt. Akkor és ott papírforma szerint akár csúfosan fel is sülhettek volna Sam Totmanék, ám játszi könnyedséggel elővezetett, abszolút poénra vett műsorukkal lazán az ujjuk köré csavarták a Machine Head, a Trivium meg az Arch Enemy kedvéért érkezett, talpig f...

Lipz: Changing The Melody

Lipz: Changing The Melody

Bár a svéd Lipz 2018-ban már bemutatkozott egy lemezzel, az igazi reflektorfénybe csak most, a Frontiersnél kiadott Changing The Melodyval lépnek ki. Bár ez persze relatív, hiszen a négyesfogat klasszikus sleaze/glam/rock'n'roll muzsikában utazik, az ilyesmi pedig egy meglehetősen szűk beavatott réteget leszámítva a lőtéri kutyát sem érdekli manaps...

Atrophy: Asylum

Atrophy: Asylum

Ne ostorozd magad, ha nem hallottál még az Atrophyról! Az amerikai brigád anno a thrash metal aranykorának végén, azaz a '80-as és '90-es évek fordulóján adott ki két lemezt, majd karrierjük 1993-ra szépen elsorvadt – hogy stílszerű legyek. Az akkori felállásból ma már csak az énekes, Brian Zimmermann van a fedélzeten, egy rövid megszakítást leszám...

Borknagar: Fall

Borknagar: Fall

Hallgatnivalóként nagyon adja magát, írás szempontjából viszont roppant nehéz falat az új Borknagar, tologatom is néhány hete már, mióta kiderült, hogy rám fog maradni a stábból. Igazság szerint mindig az efféle zenekarokról a legnehezebb érdemit mondani. Adott egy sok tagcserével és változással tarkított pályafutás tizenkettedik nagylemeze egy oly...

Damnation: Fátum

Damnation: Fátum

Amennyire én tudom, régóta érlelődött Juhász Jánosban, a Thy Catafalque ex-gitárosában egy újabb saját zenekar alapításának ötlete. Nem ment túl gyorsan, bár valószínűleg nem is volt miért közben a naptárt figyelni. Végül 2020-ban állt össze a Damnation, a tagságban egy csomó ismerős arccal. János alapvetően a hajdani szegedi/makói színtér résztvev...

Ace Frehley: 10,000 Volts

Ace Frehley: 10,000 Volts

Míg a KISS tagjai végleg letették a lantot, illetve avatárként folytatják a továbbiakban – bármit is jelentsen ez –, addig a klasszikus felállás szólógitárosa, Paul Daniel „Ace" Frehley egyelőre nem tervezi a nyugdíjba vonulást. Legalábbis elég erősen utal erre, hogy nemrégiben hozta ki hatodik stúdiólemezét 10,000 Volts címmel, sőt, 2025-re beígér...

Whom Gods Destroy: Insanium

Whom Gods Destroy: Insanium

Nyilatkozzanak bármit is az érintettek, nekem meglehetősen egyértelműnek tűnik a Whom Gods Destroy létrejöttének háttere. Adott volt ugye a Sons Of Apollo, benne Mike Portnoyjal, Derek Sheriniannel, Billy Sheehannel, Ron „Bumblefoot" Thallal és Jeff Scott Sotóval, az utóbbi bő tíz év egyik legígéretesebb progmetálos rajtjával, tényleg nagy méretekb...

Firewind: Stand United

Firewind: Stand United

Néha arra gondolok, hogy a markáns stílusú, gyakran lemezt kiadó bandák esetében elég lenne minden második anyagról megemlékezni, úgysem tűnik fel senkinek, hogy egy kimaradt. Mint ahogy nekem is kimaradt, hogy az előző Firewind nem maradt ki nálunk, bár persze a 2020. tavaszi megjelenések 99,9 százaléka ugyebár ment a levesbe úgy, ahogy volt. Más ké...

Sorcerer: Reign Of The Reaper

Sorcerer: Reign Of The Reaper

A Sorcererre szokás úgy hivatkozni, mint epikus doom zenekarra, ugyanakkor a zenei értelemben ez a csapat már a kezdetektől sem volt ennyire egyszerűen leképezhető. Már persze, ha a kezdeteket az albumos időszakra, azaz a debüt 2015-ös megjelenése óta eltelt időre gondolunk, de ha a történelemhez nagyon hűek akarnánk lenni, akkor akár a ′80-as évek v...

Striker: Ultrapower

Striker: Ultrapower

Fasza kis heavy-speed metal bandaként indult a kanadai Striker tizenhét évvel ezelőtt, és ugyan a gázpedálra még manapság is szeretnek rátaposni, zenéjük meglehetősen sokat változott – pontosabban dallamosodott – az elmúlt bő másfél évtizedben. Csúcslemezüket simán csak a zenekar neve alatt, 2017-ben jelentették meg: az a tök egyszerű, fehér köntös...

Vltimas: Epic

Vltimas: Epic

Bármennyire is azt kaptam, amit vártam, utóbb azért árnyalta a tavaly őszi I Am Morbid-koncert a David Vincentről bennem élő képet. Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy bár ő már rég nem veszi teljesen komolyan magát, őt magát mégis komolyan lehet venni. Autentikus deathmetal-frontember ma is, a Morbid Angel W. Axl Rose-ának is nevezhetnénk, akit b...

Exhorder: Defectum Omnium

Exhorder: Defectum Omnium

Az Exhorder 2019-es Mourn The Southern Skies albuma az utóbbi évek egyik legerősebb visszatérő lemeze volt. Tudom, hogy akadtak puristák, akik nem értették, miért nem a harminc évvel ezelőtti fonalat vette fel a legendás New Orleans-i groove/thrasher alakulat, de nekem épp az tetszett az albumban – a jó dalok mellett, nyilván –, hogy Kyle Thomasék me...

Ulver: Grieghallen 20180528

Ulver: Grieghallen 20180528

Aránylag sokat gondolkoztam rajta, hogy miért hozna izgalomba bárkit az Ulver hat évvel ezelőtti, bergeni koncertjének megkésett kiadása... de aztán találtam azért néhány elfogadható indokot. A saját indokaimat semmiképpen sem szeretném elhallgatni, hiszen kimondottan büszke vagyok rá, hogy személyesen is ott lehettem 2018. május 28-án a Grieghalle...

North Sea Echoes: Really Good Terrible Things

North Sea Echoes: Really Good Terrible Things

Az utóbbi idők egyik legkellemetlenebb hírét jelentették a nyilatkozatok, hogy a Fates Warning nem készít több albumot. A zenekar alkotói keménymagja, Ray Alder énekes és Jim Matheos gitáros úgy érezte, hogy mindent elmondtak már, amit el akartak mondani a Fates keretein belül, de nyilván egy ilyen sok éve tevékenykedő alakulatnál a miértek ennél a...

Judas Priest: Invincible Shield

Judas Priest: Invincible Shield

Meglehetősen kézenfekvő megoldás lett volna bevágni a tíz pontot az új Judas Priestre. Az Invincible Shield ugyanis pont azt adja a rajongóknak, amit azok hallani akarnak: ez itt az a Priest, amit 2024-ben Priestként elképzelsz magadnak. Tagadhatatlan az is, hogy bomba formában vannak az öregek, ráadásul ilyen fasza, energikus heavy metalt 70+-osan...

Artillery: Raw Live (At Copenhell)

Artillery: Raw Live (At Copenhell)

Van-e értelme manapság még koncertlemezt kiadni? Nagyjából ez ugrott be először, amikor kiderült, hogy a dán kult-thrasher Artillery rögzítette a 2022-es Copenhell fesztiválon adott koncertjét, és korongra préselve tervezi átnyújtani a rajongóknak. Merthogy az ilyesmi cuccok már a hőskorban is leginkább csak a kemény magnak, az igazi fanatikusoknak...

The End Machine: The Quantum Phase

The End Machine: The Quantum Phase

Bajban lennék, ha lemezgyűjtőként még mindig rárepülnék mindenre, amit egy-egy régi kedvenc kiad. George Lynch esetében ez a tézis fokozottan igaz lenne, szerencsére azonban már rég feladtam, hogy fizikai értelemben is lekövessem minden megmozdulását, és emiatt nincs hiányérzetem. Régen még lett volna, ma már nincs, ami azért szomorú, de egyben ráv...

Ihsahn: Ihsahn

Ihsahn: Ihsahn

Ihsahnt tényleg nem vádolhatjuk azzal, hogy hosszabb időre magára hagyná a táborát, csaknem két évtizedet átfogó szólópályafutásának ez már a nyolcadik teljes értékű kiadványa, emellett utóbb három EP-je is megjelent, hogy ne tűnjön olyan soknak az Àmr óta eltelt hat év. 2016 óta továbbá tartósan is aktivizálta hajdani zenekarát, az Emperor névre hal...

Russell / Guns: Medusa

Russell / Guns: Medusa

Elvileg, ha 1993-ban lennénk, egy Jack Russell és Tracii Guns együttműködésében készülő lemez érdekesnek is tűnhetne. Ma, ha a neveket egybevetem a tapasztalataimmal és az alkotók egyenként is kiértékelt megmozdulásaival, már nem feltétlenül villanyoz fel a hír. Egy ilyen sportszerűtlen, de fogyasztói szokásként kétségtelenül fennálló alaphelyzetbő...

4. oldal / 227

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.