Évekig úgy tűnt, hogy azzal a bizonyos két lemezzel és néhány turnéval a The Winery Dogs eljátszotta a maga szerepét, és ment a levesbe a projekthalmozó főszereplők többi, egyenként csak pár évre szóló formációjával együtt. Nem mondom, hogy nem tudtam emiatt nyugodtan aludni, de azért sajnáltam a dolgot: nekem határozottan úgy tűnt, hogy a közönség...

Kedves Közönség! Tatazenék rovatunk következik, melynek főszereplője a több mint fél évszázados életművel rendelkező, még mindig aktív életet élő Uriah Heep. Hallgatom az új lemezüket, s közben folyamatosan keresem benne a papa-tényezőt, mert állítólag az ő muzsikájuk a mai viszonyokhoz képest már túlságosan öreges, megkopott és nincs sok helye a m...

Tulajdonképpen vicces, hogy akkor rukkol elő emberemlékezet óta leginflémszesebb lemezével az In Flames, amikor Anders Fridén és Björn Gelotte kivételével már szó szerint senki sincs a csapatban a régi svéd színtérről, sőt, a volt kollégák is a banda régi hangulatait elevenítik fel kicsit másképp a The Halo Effectben. Nem tudom, minek köszönhető a ...

Abaddon ugyan menet közben eltűnt a képből Mantas és Tony Dolan mellől, de mintha el sem telt volna öt év a Venom Inc. Avé debütálása – jó, előtörténetnek ott volt az Mpire Of Evil is – és az ősszel megjelent There's Only Black között. Persze ezen nincs mit csodálkozni, az Inc. toldatocska ellenére ez itt a Venom egyik inkarnációja a Cronos által vit...

Az amerikai Imperial Triumphant baromi beteg alakulat, őrületükben, stílusok kibogozhatatlan kavalkádját rejtő muzsikájukban azonban határozottan van rendszer. A csapatot mostanra megelőzi a hírneve, az underground zuhanyhíradó a következő évek egyik lehetséges favoritjaként emlegeti őket – ha nem is tudom a maga teljességében átfogni ezt az egésze...

Itt, a Shock! oldalain többnyire kerülgetjük, óvatos távolságból szemléljük a folkos zenéket, kicsit tudatosan is, így meglehetősen ritkán akad olyan muzsika az utunkba, ami valami miatt izgalmassá válik egyikőnknek. Néha így is megtalál valami, de akkor aztán nagyon. Tavaly év végén a Heilung konkrétan annyira gyorsan a bőröm alá fészkelte magát, ...

A The Trousers aránylag régóta nyomja a pörgős gitárzenét, amit az adott dal arányaitól függően éppúgy nevezhetünk garázsrocknak, mint indie rocknak vagy akár még punk'n'rollnak is. Az év végén megjelent Animal Gun már a hatodik nagylemezük, és összességében nem térnek le a korábbi csapásirányról: ha az eddigi albumaik tetszettek, ez is tetszeni fo...

Igen érdekes evolúció révén jutott el jelenlegi állapotába a Vented. Bizonyos tekintetben az Omega Diatribe gitárosa, Hájer Gergő Audionerve szólóprojektje jelentette hozzá a kiindulási alapot, aztán bekerült a képbe az azóta tragikusan elhunyt Joey Jordison, és ha nagyon össze akarom mosni a dolgokat, valahogy belecsúszott a sztoriba a Sinsaenum i...

Régi arcok új zenekara az Iron Allies. Az ősszel debütált banda két oszlopa egyaránt az Acceptben lett híres, bár messze nem merül ki ennyiben a munkásságuk. Herman Frank gitáros életművének ugyanilyen alapvető része a kevésbé ismert, ám számos jó albummal rendelkező Victory is, a vitatott Eat The Heat en ismertté vált David Reece pedig szintén csiná...

Eltelt már néhány év azóta, amióta a Frontiers kiadó zenei gurujának nevét – Voldemort mintájára – nem mondjuk ki, nem írjuk le, de még csak nem is gondolunk rá, (Sándorunk) mindezek ellenére mégis képes jelen lenni a köztudatban és sokatmondó billentyűjátékát is valami csoda folytán sikerül minden dallamos rocklemezre rögzítenie, hiába próbáljuk a...

A death metal halott. Paff neki. Kampec. Nomen est omen, ahogy Józsefváros szívében, vagyis a peremvidékein mondják. Ezzel persze lehet vitatkozni, mármint hogy a déem kimúlt, de szerintem felesleges, mert ez törvényszerű és ez jó. Hulláján már egy ideje van némi mozgolódás, egyfajta új irányzat van születőben, ami nemcsak a death metal, de más egy...

Ugyan nem adtam rá kiemelkedően magas pontszámot, de két évvel ezelőtt elismerően szóltam a Tallah debütáló Matriphagy lemezéről. A tavaly év végén megjelent folytatás, a The Generation Of Danger hallatán abszolút indokoltnak látom a megelőlegezett bizalmat, ugyanis egyértelmű előrelépésről beszélünk – és az a legőrületesebb, hogy a zenekarban elég n...

Akik szimpatizálnak a lengyel Riverside-dal, gondolom, hozzám hasonlóan többször is végigpörgették már az új albumot, ami már első és második nekifutásnál is úgy „viselkedett", hogy azt gondoltam róla: hosszú távon megint csak nem okoz majd túlságosan nagy csalódást. Pedig bizonyos tekintetben az ID.Entity is kicsit más, mint az előzőek. Értem ezt ...