Zach Slaughter 2018-ig szegecses bőrkesztyűbe bújtatott, felemelt középső ujjal mondott ellentmondást nem tűrő nemet a hamis metálra. Aztán megérkezett a harmadik nagylemez, a Way Of The Road , amely elődeihez képest sokkal szellősebb, lazább muzsikát tartalmazott, és kicsit olybá tűnt, mintha megpróbálták volna vele megcsinálni a saját fekete lemezük...

A Wildness 2020-as Ultimate Demise lemeze kollektíve mindannyiunk radarja alatt elsuhant, amin utólag annyira nem is csodálkoztam, hiszen a promós téren nem túl acélos AOR Heaven cég kiadványai sajnos tendenciózusan elsikkadtak a nagy dömpingben. Pedig érdemes lett volna odafigyelni az időközben jobblétre szenderült németekre, mert számtalan kultik...

A Krisiun is a metálszíntér Motörhead-recept alapján üzemelő bandáinak sorát gyarapítja: nem nagyon módosult náluk az irány a kezdetek óta, amit csinálnak, azt kisebb-nagyobb színvonalbeli kilengésekkel, de azért alapvetően megbízhatóan hozzák. Sőt, még a triófelállás is stimmel, ami ráadásul a kezdetek óta változatlan. Az ilyesmit nevezik maximáli...

Az Oceans Of Slumber egyfajta csendes üstökösként robbant be nálunk a Winter lemez idején. Azért csendes, mert a semmiből jött, de nem mondanám, hogy azonnal és mindenkinél nagyot ütött, inkább szép lassan kúszott a bőr alá, de aztán akkor alaposan. A következő zenei anyagot már tűkön ülve vártuk, nálam az is betalált, a 2020-as viszont kicsit visszább r...

Pár napja bujkál bennem egy történet, amely megrendítő erővel hatott rám. Ha rám hat, akkor talán másokra is. A reakciókat látva nagyon sokakat magával rántott. Íme hát pár gondolat. Nem tudom, volt-e már példa rá a Shockmagazin felületén, hogy egyetlen klipdalról ismertető szülessen, de ha nem, pont itt az ideje, és nagyon remélem, hogy reakciókat...

Ilyen borítóval, amilyenbe új lemezét göngyölte bele az Obituary, én még az új Ákos-albumot is megvenném. A Zdzisław Beksiński ihlette (vagy tán teljes egészében Beksiński?) festményt magára pattintó lemez már a tizenegyedik a sorban, amivel John Tardyék egy szép kerek számot rontottak el. De mit számít itt, hogy a tizenegyedik vagy akár a harmince...

Aki követi a svéd gitárost, teljesen tisztában lehet azzal, hogyan alakult át zenei világa az elmúlt tíz, de inkább közel húsz évben. Tisztában vagyunk vele, hogy senki nem fiatalodik az évek során, csak rakódik az emberre a sok-sok teher, élmények, úgymond komolyodunk, namármost Norum zenéjében is megjelentek ezek a vonatkozások, és természetesen ...

Jó hosszú szünet, hat év után tért vissza év végén a norvég Sahg, ráadásul némileg megfogyatkozva, hiszen Ola Walaunet gitáros távozásával ismét power trióként működnek. Mivel korábban is nyomták már így – sőt, a mai napig kedvencemnek számító II album is hármasban készült –, érthető, hogy emiatt semmiféle elbizonytalanodás nem érződik a Born Demon l...

Van az a mondás, hogy léteznek jobb sorsra érdemes zenekarok. Ezek egyike az egykori hajmetálos Lillian Axe, akik valahogy mindig rossz helyen voltak rossz időben, (többnyire) jó lemezanyaggal. Valószínűleg ha lett volna a zenekarban vagy mellettük egy karakán figura, aki húzza a szekeret árkon-bokron át, talán nem így alakul a történetük, de hát t...

Súlyos hazugság lenne azt állítanom, hogy őrületesen nagy Arena-rajongó vagyok. Tudja isten, hogy mi okból (Metal Hammer recenzió, természetesen), de 2005-ben egy nap azon kaptam magamat, hogy izzadó ujjaim között az új Arena-lemezzel rohanok ki az egri Zenevár ajtaján, hogy aztán kapkodva pattintsam be a parádésan csinos digibookban felejtett CD-t...

Természetesen tavaly is elég sok restanciát halmoztunk fel az aktuális megjelenésekből, amik közül szokás szerint sorra veszünk majd egy szekérderéknyit a következő hetekben. Ezek némelyike pusztán a dömping meg az időhiány miatt csúszik ilyenkor hosszabb ideig, a Reckless Love azonban az áldott jó szívem miatt várakozott hónapokat. Amikor megjelen...

Tíz éve jelent meg a Mezarkabul (vagy ahogy otthon hívják őket: Pentagram) ezt megelőző lemeze, az MMXII , amit anno én is méltattam az oldalon. Bár szülőhazájukon kívül csak a kemény mag ismeri őket, a csapat otthon, Törökországban egész más ligában mozog, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Makina Elektrika is a Sony Music Turkeynél, azaz egy ...

Beethoven, Beckett, Talleyrand, Freud, Blaha Lujza: vajon mi a közös bennük? Nem tudom. Mindenesetre megjelent az új Karl Sanders. Mármint nem a Nile, hanem a másik, az, ahol a fáraók villás nyelvet meg gyíkfarkat eresztenek, és a piramisokból magukat és ultrafejlett okostelefonjaikat feltöltő űrlények – népiesen ufók – meg az űrhajóik – tudományos...