A Danger Danger tulajdonképpeni utódcsapatának is tekinthető The Defiants mindenképpen a mérleg pozitív serpenyőjében helyezkedik el az utóbbi évek dallamrock-történései között. Bruno Ravel basszusgitáros, Paul Laine énekes és Rob Marcello gitáros ugyan nem faragott koncertező, ténylegesen létező és aktív bandát a formációból, de a Drive már a harmadik lemez ezen a néven, vagyis ebből ítélve üzletileg is kihozták a sztoriból, amit manapság lehetséges.
Ritka manapság az olyan lemez, főleg a metálszíntér vezető kiadói istállóiból, amit szabályosan alig bírok végighallgatni. Régóta bejáratott keretek között mozog az egész műfaj, az alappillérként és kapuőrként működő komoly, tőkeerős underground és fél-underground cégek pedig általában odafigyelnek rá, hogy ne engedjenek át nagyon léc alatti produk...
Ünnepel a Voivod! Snake, Away, Chewy és Rocky a zenekar megalakulásának negyvenedik évfordulójára torta helyett egy speciális dalcsokorral készült, amelyre egy-egy dalt vettek újra 2005-ben elhunyt alapító gitárosuk, Piggy halála előtt született nagylemezeik mindegyikéről, egy kivétellel. Két helyen viszont apró kiegészítést kell tennünk ehhez kapc...
Bejöttek a várakozásaim, a demó után gyorsan megérkezett a komplett LP is a Nattehimmeltől, amely hírről az érintettek nyilván már régóta tudnak, hiszen még májusi a lemezmegjelenés, amelynek recenzálására most végre sikerül sort keríteni. És persze jöjjön az a zenekarnév, amely pár évig még biztosan elszakíthatatlanul tapad majd a Nattehimmelhez: az...
Nyilván nem véletlenül az a címe ennek a lemeznek, ami, hiszen a Dieth nevű formációt két nagyon kellemetlen botrány után újrakezdő zenész hozta össze. Kettejük közül ugyan David Ellefson az ismertebb, akinél már le sem írom, mi miatt került ki a Megadethből, a Decapitated volt dobosa, Michał Łysejko azonban még nála is sokkal nagyobbat szívott, am...
Őszinte sajnálatomra jelenleg úgy tűnik, hogy nem készül több Fates Warning-lemez, ugyanakkor azért kinéz némi vigasz a connecticuti progresszív legenda rajongóinak, hiszen a tagság a leágazásokon igen tevékeny. Jim Matheos szólóban is aktív, de ott van neki a Kings Of Mercia is, míg Ray Alder tavaly leszállította az A-Z projekt nagyszerűen sikerült lem...
A nehéz idők általában kihozzák az alkotók kreativitását. Josh Homme esetében eddig sem volt ezzel különösebb gond, de azt azért sejtettem, hogy a legutóbbi Villains hez képest ismét közelebb kerül majd régebbi önmagához az utóbbi évek traumái – válás, covid-tragédiák, rákbetegség – után. Ebből a szempontból nem jelent meglepetést, hogy az In Times N...
A Tygers Of Pan Tang nem egy amerikai kisváros baseballcsapata, hanem egy brit zenekar, akik még 1978-ban alakultak. Kicsit ironikus persze, hogy ezeket a lassan negyvenöt-ötven éves bandákat a mai napig a Brit Heavy Metal Új Hullámának nevezzük, de úgy tűnik, a NWOBHM-címke végérvényesen ráégett már a színtérre és annak képviselőire. Pan Tang tigr...
Fogalmazzunk úgy, hogy a Cavalera testvérpár finoman szólva sem tett le sok kiemelkedő dolgot az asztalra az elmúlt bő évtizedben. A futószalagon érkező lemezek egyik márkanév alatt sem túl emlékezetesek – a kivétel a Killer Be Killed, bizonyára azért, mert ott nem Max fújja a passzátszelet –, és akik látták őket valamelyik tematikus nosztalgiaturn...
Tizenkét éves lehettem, amikor karácsonyra szüleim megleptek egy akkora könyvvel, amit napokig csak nézni mertem, ahogy ott állt a fa alatt, mert attól féltem, nem tudnám megemelni, nemhogy kényelmesen az ölembe venni és felütni. Ez volt A Föld krónikája, ami mind a mai napig meg is van a polcomon. Ugrás 2007-be, amikor is a The Ocean előrukkolt a ...
Az időlabirintusba került Thy Catafalque számára minden bizonnyal korszakhatárt jelent majd az Alföld címmel nemrég végre előbújtatott tizenegyedik soralbum. Mondom ezt annak ellenére, hogy kapcsolódó interjúnkban a zenekar (?) agytrösztje, Kátai Tamás roppant meggyőzően érvelt ennek az ellenkezőjéről. Ugyanakkor az van, hogy a 2021-es Mezolit-koncert...
Hat évvel ezelőtt, 2017-ben jött ki a kult US power csapat Jag Panzer legutóbbi albuma, a The Deviant Chord , a legutolsó emlékem róluk meg azóta az, hogy majdnem jöttek végre hozzánk is 2020 őszén, aztán ahogy sok minden, természetesen ez a turné is ment a levesbe a covid miatt (ha jól emlékszem, egyszer már elmaradtak itthon, hisz mintha anno őket ...
A maga idejében kimondottan kedveltem a Légió című, 2010-es, önmagát talán nem túl komolyan vevő sci-fi horrort, amelyben az arkangyalok konfrontálódnak az emberiséggel (meg persze egymással), és amikor az új Fifth Angel kapcsán a banda egy nemlétező film zenéjét emlegette, homlokomra csaptam: hát dehogynem létezik az a film! Gyorsan újra is néztem...
Minden jel szerint elég rendesen megégette magát a legutóbbi lemezzel az Enforcer, az új album ugyanis már címében is magas labdát ad, és zeneileg is totális hátraarcot mutat a Zenith szerteágazóbb, dallamosabb kísérleteinek. Az ilyen nyilvánvaló kapitulálások ritkán sülnek el jól, de ebben az esetben most inkább üdvözölni tudom a dolgot, az Enforcer...
Miután öt éve kijött az utolsó Metal Church-anyag, a Damned If You Do – a második újra Mike Howe-val a mikrofonnál –, és itthon is megtapasztalhattuk élő erejüket, a covid-kényszeres, de színvonalas érdekességgyűjtemény megjelenésekor okkal bizakodhattuk, hogy annyi nehéz év után végre egyenesbe jön a banda karrierje. Lecseng a járvány, visszajön a ...
Hónapok óta adós vagyok ezzel a kritikával, hiszen az amerikai retrotrió Night Demon harmadik nagylemeze, az Outsider még tavasszal, egészen pontosan, március elején jelent meg. Kábé azóta hallgatom is, valahogy azonban mégis mindig volt valami „fontosabb" írnivaló, de végre most sikerült időt szakítanom arra, hogy részletesebben is foglalkozzam ve...
Jó pap holtig tanul. Az értelmiségi rockgitáros archetípusát megtestesítő Steve Vai-ról én magam legalábbis sosem gondoltam volna, hogy magánemberként vadnak született Harley Davidson-őrült és évtizedek óta hódol a motoros életformának. Vai a '80-as évek vége óta megbecsült tagja a dél-kaliforniai motoros közösségnek és ott ismerkedett meg John „Ga...
Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, hogy a hivatalosan zombiállapotban létező (?) Blind Myself az emlékeztető szurikként elszórt, alkalmi koncertjei mellé teljes értékű új lemezt is készít. Bármennyire is magasra tette legutóbb a lécet a Négyszögöl , egy rakás okból kifolyólag lehetett számítani arra, hogy méltó lesz hozzá a folytatás. Mielő...
Ritka, amikor egy cikket úgy kezdek, hogy a kezdő sort vagy tízszer visszatörlöm, mint most ezt is, mire ez lett, ami. Gondolatok a gondolatokról. Metagondolatok, metacikk. Meta-metál. De hogy is lett ez az Avenged Sevenfold zenekarból, ami most van? Miért mondom, hogy meta-metál? És leginkább: tetszik ez nekünk? Ha igen, miért kell, hogy tetsszen,...
„It came in a flash / It came out of nowhere / It happened so fast / And then it was over" – adja meg a rá jellemző, mindent elsöprő szenvedéllyel Dave Grohl az új Foo Fighters-album alaphangulatát egy pattanásig feszült, mégis pozitív erővel telített arénahimnuszban, és gyakorlatilag menthetetlenül be is ránt vele. Mint már a címből, illetve a Resc...
Sok mindent hallottunk Arjen Lucassentől az elmúlt bő negyedszázadban, de úgymond hagyományosabb rocklemezt a Vengeance óta nem igazán. A Supersonic Revolutionnel most valami ilyesmit tett le az asztalra az Ayreon és a Star One egyszemélyes agytrösztje: egy magazin felkérésére felvette a ZZ Top Heard It On The X klasszikusát, és miközben összerakta...
Ádám valószínűleg életem végéig szekálni fog azzal, hogy 1997-ben egy latinosan túlfűtött olvasói levélben fejeztem ki rosszallásomat Gary Cherone és az Extreme kapcsán a Hammer hasábjain. A végzetes tettre a frontember Van Halenhez történő csatlakozása felett érzett elkeseredettségem ragadtatott, nyilvánvalóan erős túlzásokba esve. Mentségemre vál...
Sokszor leírtam már, hogy Richie Faulkner minden tekintetben igazi kincsnek bizonyult a Judas Priestben. Csűrhetjük-csavarhatjuk, de a gitáros gyakorlatilag a hátán viszi a veterán brit heavy metalosokat az utóbbi bő tíz évben: gitárjátéka egészen briliáns, ahogy arról bárki meggyőződhetett, ha látta vele a bandát élőben, de dalszerzésileg éppúgy k...
Valószínűnek tartom, hogy – irányultságukból és átlagéletkorukból fakadóan – ez a zenekar nincs túlságosan olvasóink érdeklődésének homlokterében. Ez persze nem baj, ezért álljon előbb itt néhány, a mai zenekészítési és -fogyasztási szokások tükrében kimondottan érdekes előzmény. Azt is feltételezem, hogy a Shockmagazin tábora előtt ez a csapat hat...
Nem titkolom, hogy a Powerwolf számomra ebben a sallangmentes, európai ízű dallamos heavy metalban az új generáció egyik legnagyobb favoritjává vált már valahol a Lupus Dei után. Ott kaptam fel igazán a fejemet rájuk, nem is annyira az egyéniesség, inkább a piszok jó dalok miatt. A képlet sikeresnek is bizonyult, a rájuk egyre inkább felfigyelő színt...
A tavalyi évben elég vastagon fogott a tollunk a Ghosttal kapcsolatban. Nincs is azon semmi csodálkozni való, ha sokaknak megfeküdte a gyomrát a nagymértékű hype, azonban koca Ghost-rajongóként jómagam is csak megerősíteni tudom a lelkesedést és fejet tudok hajtani az Imper a giganótái előtt, amelyek nem véletlenül szerepeltek nagy számmal az év végi ...
A philadelphiai Heavens Edge 1990-es debütáló albuma egyike a hajmetál stílus örök remekműveinek és mint ilyen, meglehetősen sokat hivatkozott anyag a műfaj hívei között. Az idejekorán kultstátuszúra nemesedett – és nemsokára a Klasszikushock rovatban is bemutatandó – lemez anno nagy reményekre jogosíthatta volna fel Mark Evans énekest és band...
Facebook
Twitter