Jó pap holtig tanul. Az értelmiségi rockgitáros archetípusát megtestesítő Steve Vai-ról én magam legalábbis sosem gondoltam volna, hogy magánemberként vadnak született Harley Davidson-őrült és évtizedek óta hódol a motoros életformának. Vai a '80-as évek vége óta megbecsült tagja a dél-kaliforniai motoros közösségnek és ott ismerkedett meg John „Ga...

Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, hogy a hivatalosan zombiállapotban létező (?) Blind Myself az emlékeztető szurikként elszórt, alkalmi koncertjei mellé teljes értékű új lemezt is készít. Bármennyire is magasra tette legutóbb a lécet a Négyszögöl , egy rakás okból kifolyólag lehetett számítani arra, hogy méltó lesz hozzá a folytatás. Mielő...

Ritka, amikor egy cikket úgy kezdek, hogy a kezdő sort vagy tízszer visszatörlöm, mint most ezt is, mire ez lett, ami. Gondolatok a gondolatokról. Metagondolatok, metacikk. Meta-metál. De hogy is lett ez az Avenged Sevenfold zenekarból, ami most van? Miért mondom, hogy meta-metál? És leginkább: tetszik ez nekünk? Ha igen, miért kell, hogy tetsszen,...

„It came in a flash / It came out of nowhere / It happened so fast / And then it was over" – adja meg a rá jellemző, mindent elsöprő szenvedéllyel Dave Grohl az új Foo Fighters-album alaphangulatát egy pattanásig feszült, mégis pozitív erővel telített arénahimnuszban, és gyakorlatilag menthetetlenül be is ránt vele. Mint már a címből, illetve a Resc...

Sok mindent hallottunk Arjen Lucassentől az elmúlt bő negyedszázadban, de úgymond hagyományosabb rocklemezt a Vengeance óta nem igazán. A Supersonic Revolutionnel most valami ilyesmit tett le az asztalra az Ayreon és a Star One egyszemélyes agytrösztje: egy magazin felkérésére felvette a ZZ Top Heard It On The X klasszikusát, és miközben összerakta...

Ádám valószínűleg életem végéig szekálni fog azzal, hogy 1997-ben egy latinosan túlfűtött olvasói levélben fejeztem ki rosszallásomat Gary Cherone és az Extreme kapcsán a Hammer hasábjain. A végzetes tettre a frontember Van Halenhez történő csatlakozása felett érzett elkeseredettségem ragadtatott, nyilvánvalóan erős túlzásokba esve. Mentségemre vál...

Sokszor leírtam már, hogy Richie Faulkner minden tekintetben igazi kincsnek bizonyult a Judas Priestben. Csűrhetjük-csavarhatjuk, de a gitáros gyakorlatilag a hátán viszi a veterán brit heavy metalosokat az utóbbi bő tíz évben: gitárjátéka egészen briliáns, ahogy arról bárki meggyőződhetett, ha látta vele a bandát élőben, de dalszerzésileg éppúgy k...

Valószínűnek tartom, hogy – irányultságukból és átlagéletkorukból fakadóan – ez a zenekar nincs túlságosan olvasóink érdeklődésének homlokterében. Ez persze nem baj, ezért álljon előbb itt néhány, a mai zenekészítési és -fogyasztási szokások tükrében kimondottan érdekes előzmény. Azt is feltételezem, hogy a Shockmagazin tábora előtt ez a csapat hat...

Nem titkolom, hogy a Powerwolf számomra ebben a sallangmentes, európai ízű dallamos heavy metalban az új generáció egyik legnagyobb favoritjává vált már valahol a Lupus Dei után. Ott kaptam fel igazán a fejemet rájuk, nem is annyira az egyéniesség, inkább a piszok jó dalok miatt. A képlet sikeresnek is bizonyult, a rájuk egyre inkább felfigyelő színt...

A tavalyi évben elég vastagon fogott a tollunk a Ghosttal kapcsolatban. Nincs is azon semmi csodálkozni való, ha sokaknak megfeküdte a gyomrát a nagymértékű hype, azonban koca Ghost-rajongóként jómagam is csak megerősíteni tudom a lelkesedést és fejet tudok hajtani az Imper a giganótái előtt, amelyek nem véletlenül szerepeltek nagy számmal az év végi ...

A philadelphiai Heavens Edge 1990-es debütáló albuma egyike a hajmetál stílus örök remekműveinek és mint ilyen, meglehetősen sokat hivatkozott anyag a műfaj hívei között. Az idejekorán kultstátuszúra nemesedett – és nemsokára a Klasszikushock rovatban is bemutatandó – lemez anno nagy reményekre jogosíthatta volna fel Mark Evans énekest és band...

Itt vannak ezek a nagyon kedves figurák Los Angelesből – részben Angliából –, akiknek történetét már nem nagyon szeretném körbejárni, mert a felhalmozott karakterek nagyon elvinnék az ismertetőt egy egészen rocktörténeti irányba, de mivel ezt a széleskörű tájékozottsággal felvértezett, ám a dagályos mondatok esküdt ellenségének számító kollégám sem...

Dave Lombardo élő legenda, aki minden túlzás nélkül ikonná lépett elő a Slayerben eltöltött évei során. Ő viszont nem elégedett meg annyival, hogy a thrash metal színtér legjobb dobosainak egyike vagy talán mind közül a legjobb legyen, hanem folyamatosan igyekezett új inspirációkat keresni, mindenfelé kísérletezgetni, vagy hogy ilyen fellengzős kif...