Lassan és nagy léptékben egyengeti több mint egy évtizedes karrierjét a szigetországi Dvne. A post-, slvdge-, doom és progresszív rock/metálban ügyködő alakvlat még csak a harmadik nagylemezénél tart, ami sok mindennek nevezhető, egyedül gyors mvnkatempónak nem. Részemről egyébként az ilyesmi tök rendben van, hiszen így kisebb az esélye annak, hogy...

Al Jourgensen megint a fejét fogja. Van is miért. Mint ahogy mindenkinek, csak a jó öreg Al ezt mindenkinél, vagy legalábbis a legtöbbünknél zajosabban teszi. És régebb óta. Olyan régóta, hogy csodálom, amiért nem lett krónikus ínhüvelygyulladása. Vagy talán mégis lett neki. Amije viszont biztosan van, az egy tizenhatodik album, és igen, ezúttal i...

Nem tudom, öreg barátunk mennyire sorozatnéző típus, de neve alapján eléggé adta magát a szójáték a régóta ígérgetett szólólemez címéhez, az alternatív történelmes For All Mankind pedig, melyet jómagam éppen a megjelenés környékén abszolváltam, szintén adja magát kikacsintásos párhuzamként. Ironikus véletlen, és hát a jó Mick nyilván egész életében...

A Dragonforce-szal kapcsolatos alapélményem a 2007-es The Black Crusade turné bécsi állomása volt. Akkor és ott papírforma szerint akár csúfosan fel is sülhettek volna Sam Totmanék, ám játszi könnyedséggel elővezetett, abszolút poénra vett műsorukkal lazán az ujjuk köré csavarták a Machine Head, a Trivium meg az Arch Enemy kedvéért érkezett, talpig f...

Bár a svéd Lipz 2018-ban már bemutatkozott egy lemezzel, az igazi reflektorfénybe csak most, a Frontiersnél kiadott Changing The Melodyval lépnek ki. Bár ez persze relatív, hiszen a négyesfogat klasszikus sleaze/glam/rock'n'roll muzsikában utazik, az ilyesmi pedig egy meglehetősen szűk beavatott réteget leszámítva a lőtéri kutyát sem érdekli manaps...

Ne ostorozd magad, ha nem hallottál még az Atrophyról! Az amerikai brigád anno a thrash metal aranykorának végén, azaz a '80-as és '90-es évek fordulóján adott ki két lemezt, majd karrierjük 1993-ra szépen elsorvadt – hogy stílszerű legyek. Az akkori felállásból ma már csak az énekes, Brian Zimmermann van a fedélzeten, egy rövid megszakítást leszám...

Hallgatnivalóként nagyon adja magát, írás szempontjából viszont roppant nehéz falat az új Borknagar, tologatom is néhány hete már, mióta kiderült, hogy rám fog maradni a stábból. Igazság szerint mindig az efféle zenekarokról a legnehezebb érdemit mondani. Adott egy sok tagcserével és változással tarkított pályafutás tizenkettedik nagylemeze egy oly...

Amennyire én tudom, régóta érlelődött Juhász Jánosban, a Thy Catafalque ex-gitárosában egy újabb saját zenekar alapításának ötlete. Nem ment túl gyorsan, bár valószínűleg nem is volt miért közben a naptárt figyelni. Végül 2020-ban állt össze a Damnation, a tagságban egy csomó ismerős arccal. János alapvetően a hajdani szegedi/makói színtér résztvev...

Míg a KISS tagjai végleg letették a lantot, illetve avatárként folytatják a továbbiakban – bármit is jelentsen ez –, addig a klasszikus felállás szólógitárosa, Paul Daniel „Ace" Frehley egyelőre nem tervezi a nyugdíjba vonulást. Legalábbis elég erősen utal erre, hogy nemrégiben hozta ki hatodik stúdiólemezét 10,000 Volts címmel, sőt, 2025-re beígér...

Nyilatkozzanak bármit is az érintettek, nekem meglehetősen egyértelműnek tűnik a Whom Gods Destroy létrejöttének háttere. Adott volt ugye a Sons Of Apollo, benne Mike Portnoyjal, Derek Sheriniannel, Billy Sheehannel, Ron „Bumblefoot" Thallal és Jeff Scott Sotóval, az utóbbi bő tíz év egyik legígéretesebb progmetálos rajtjával, tényleg nagy méretekb...

Néha arra gondolok, hogy a markáns stílusú, gyakran lemezt kiadó bandák esetében elég lenne minden második anyagról megemlékezni, úgysem tűnik fel senkinek, hogy egy kimaradt. Mint ahogy nekem is kimaradt, hogy az előző Firewind nem maradt ki nálunk, bár persze a 2020. tavaszi megjelenések 99,9 százaléka ugyebár ment a levesbe úgy, ahogy volt. Más ké...

A Sorcererre szokás úgy hivatkozni, mint epikus doom zenekarra, ugyanakkor a zenei értelemben ez a csapat már a kezdetektől sem volt ennyire egyszerűen leképezhető. Már persze, ha a kezdeteket az albumos időszakra, azaz a debüt 2015-ös megjelenése óta eltelt időre gondolunk, de ha a történelemhez nagyon hűek akarnánk lenni, akkor akár a ′80-as évek v...

Fasza kis heavy-speed metal bandaként indult a kanadai Striker tizenhét évvel ezelőtt, és ugyan a gázpedálra még manapság is szeretnek rátaposni, zenéjük meglehetősen sokat változott – pontosabban dallamosodott – az elmúlt bő másfél évtizedben. Csúcslemezüket simán csak a zenekar neve alatt, 2017-ben jelentették meg: az a tök egyszerű, fehér köntös...