A Placebo is elérte azt az életkort, amikor óhatatlanul bekövetkezik az ilyen-olyan évfordulós turnék időszaka: majd később persze olyan is lesz, hogy „játsszuk el egyben a legfontosabb lemezeinket", de jelenleg ez a jubileum a szép kerek és tiszteletreméltó húszasra esett. Ennek megfelelően a választott tematika a „játsszunk a teljes repertoárból, persze olyan dalokat is, amit rég nem hallott a közönség, és ezután már nem is nagyon fog". Ám legyen. Húsz év termése hét sorlemez, amelyből bőven lehet válogatni, főleg, hogy rengeteg Nagy Slágert is írtak, amelyek közül számos a mai napig frissnek hat. Persze ilyenkor óhatatlanul előjön, hogy pont nem a te legnagyobb kedvenceidet kotorták elő, mint ahogy így utólag elárulhatom, az enyémeket sem, illetve kihagytak nem kevés alapvetést, amelyekkel teljesebb lehetett volna a kép. Két és negyed óra Placebót kaptunk – ami nekem azért is kellett, mert ha már/még félig betegen mentem a koncertre, és az antibiotikum kevéssé használt, talán a placebo majd fog (poén, tessék!).
