Ha múlt héten valaki megkérdezte volna tőlem, hogyan definiálnék egy ízig-vérig underground metal koncertet, azt mondtam volna neki: gyere le a pénteki E-Force bulira, és meglátod! Nulla reklám, két amatőr előzenekar, negyven néző, egy porszívóhangzású klub meg egy kultikus figura. Nagyjából ezzel mindent el is mondtam az estével kapcsolatban.
Mindössze két nappal a Jake E. Lee vezette Red Dragon Cartel koncertje után egy másik ikonikus alaknak is örülhettek a dallamos rockzene hazai hívei. Míg a jó Jake először (és a sajnálatosan gyenge nézőszám tükrében gyaníthatóan utoljára) tette tiszteletét nálunk, addig Jeff Scott Soto egyértelműen visszajáró vendégnek számít már Magyarországon. Karr...
Minden művészetpártolónak tudnia illik, hogy legyen szó bármelyik alkotóról, az első hűha-élmény eufóriája nem megismételhető. Mivel pedig Peter Gabriel esetében minden normális világban kétféle embertípus létezhetne, nevezetesen aki megtapasztalta már Őt élőben, s aki még nem, valamennyi önmagát csapja be, aki beválthatatlan reményekkel lép be a k...
Sok rockrajongó feltette a kérdést az elmúlt tizenöt-húsz évben, hogy Jake E. Lee vajon mi a fészkes fenét csinált a Badlands után, és persze sokan voltak azok is, akik kvázi a visszatérés beharangozásakor jöttek rá, hogy ő még egyáltalán él. A '80-as évek nagyjai közül a White Lionból ismert Vito Bratta mellett talán Jake tűnt el leginkább szem el...
Bár mostanság sokkal ritkábban jutok el akármilyen koncertre, mint szeretnék, az azonban egy percig sem volt kérdés, hogy Tommy Emmanuel budapesti fellépését a világ minden pénzéért sem hagynám ki. Négy és fél évvel ezelőtti Müpa-jelenése életem egyik legmeghatározóbb koncertélménye volt, s bár azóta járt már egyszer nálunk, de akkor a Pecsában ki...
Emlékszem, amikor 2007-ben Anneke kilépett a The Gatheringből, a rajongók egy emberként vetették magukat a háborgó habokba, hogy nincs tovább, a tökéletes zene és a tökéletes hang ilyen elegye soha többet nem manifesztálódhat már megközelítőleg ilyen tökéletes formában sem. De hát ennyi pozitív energiát képtelenség a végtelenségig szomorúzenébe öln...
Bár köztudottan távol áll tőlem a nosztalgia, ez az este mégis hordozott ilyen ízeket, hiszen kissé már leszoktam a fellépő bandákról – sőt, nemcsak róluk, hanem az általuk játszott műfajokról is. Nem is emlékszem pontosan, mikor láttam utoljára Kai Hansenéket, de hat-nyolc év biztos eltelt ( 2005-ben tuti, hogy írtam koncertbeszámolót ), mióta utolj...
Évek óta szemeztem már a Győri Ütős Fesztivállal, de valami mindig közbejött, így sosem sikerült eljutnom a Rába parti városba. Leginkább 2012-ben fogtam a fejem, mikor az Appice testvérek voltak a rendezvény sztárfellépői, idén azonban végre sikerült leutaznom az éppen tizenötödik születésnapjával jubiláló eseményre, ahol ha akkora név nem is lépe...
2014-ben az érzékenyebb lelkületű zenarajongóknak is végérvényesen tudomásul kell venniük, hogy haknivilágot élünk, és ez a folyamat már nem fordítható vissza. Nem csak cinizmustól megkérgesedett lelkem mondatja ezt velem, hanem egyszerűen figyelemmel kísérem a tényeket: sajnos a nagy bandák egyre inkább öregszenek, ezáltal fogyatkoznak (gondoljunk...
Mikor szűk egy évtizede Tomi Joutsen váltotta az Amorphis élén Pasi Koskinent, a banda egyértelműen új erőre kapott, minek eredményeként megszületett az Eclipse, egy, a gyökerekhez és a hörgéshez visszanyúló, méregerős album. A következő lemezekkel aztán ugyanezt az utat járták tovább, épp csak hangyányival minden egyes alkalommal gyengébb minősége...
Soha ne mondd, hogy soha! Örök igazság, vagy ha úgy tetszik, közhely, mely a rockzenében épp úgy érvényes, mint az élet bármely más területén. Így bár hiába nyilatkozta néhány évvel ezelőtt a Shock!-nak adott interjújában André Andersen , hogy ha valakivel, hát DC Cooperrel biztos nem fognak többé együtt muzsikálni. Az élet végül másképp alakult. A L...
Mint néhány nappal ezelőtt a Hydra kapcsán már írtam, a Within Temptation olyannyira kinőtte magát, hogy a Nightwish mellett ma egyértelműen ők számítanak az énekesnős metal zenekarok legnagyobbjának. Mi sem bizonyítja jobban mindezt, mint hogy péntek este simán csurig töltötték a Pecsát. És most ne olyan teltházra gondolj, amilyet néha cseppnyi jóin...
A Németországból indult, de egyre bátrabban terjeszkedő Niflheim Fesztiválturné harmadik nekifutásra egy egészen valószínűtlen headlinert csípett meg magának a ritkásan érkező lemezeik között eddig jobbára vegetáló Borknagar személyében. Nem kevésbé szürreális módon az összes szomszédunkat (beleértve az oly' sokszor irigyelt osztrákokat is) elkerül...
Alig néhány nappal a Suicidal Angels vezette mini thrash fesztivál után ismét egy tematikus turné érkezett a Dürer Kert kistermébe. Ezúttal a heavy/speed metalé volt a főszerep, hiszen a két fő attrakció, a kanadai Skull Fist és a svéd Enforcer is ebben a műfajban utazik. A buli első csapata az olasz Gengis Khan volt, akikre sajnos képtelen voltam od...
Tavaly a Fezenen olyan koncertet láthattunk a veterán Deep Purple-től, amely jó eséllyel minden előzetes várakozást felülmúlt: laza, csuklóból előadott, ámde végtelenül profi örömzenélést, aminek hallatán a jelenlévő – amúgy fesztivál-rekordot jelentő – több tízezer ember mind a tíz ujját megnyalhatta. Mindezek miatt gondoltam, hogy sokan lesznek a c...
Megmondom őszintén, sosem voltam U.D.O. rajongó, mivel azonban szépen lassan elérünk (pontosabban hőseink érnek el) abba a korba, mikor a nagy öregek leteszik a lantot, úgy döntöttem, ezúttal nem hagyom ki a lehetőséget, hogy szólóban is láthassam az Accept legendás frontemberét. Bár Herr Dirkschneider néhány hónapon belül betölti a hatvankettőt, ...
Bár alapvetően sokféle zenét szeretek a metalon belül, nem minden esetben lelkesedem feltétlenül az ezeket összevegyítő turnék iránt. A változatosság gyönyörködtet ugyan, mégsem biztos, hogy négy-öt fellépő közül van kedvem kimazsolázni azt az egyet vagy kettőt, melyek megfelelnek az ízlésemnek. Ha viszont egy tematikus bulira fizet be az ember, rö...
Végül is minden csupán rögtönzés – mondta egyszer Charlie Chaplin, de én azért mégsem hittem volna, hogy ezen állítás egyszer a farkasodúból kivigyorgó Ulverrel kapcsolatban is megállja majd a helyét. Persze tudom, számos váratlant húzott Rygg professzor társulata az utóbbi években, de egy nagyobb részben improvizációra épülő előadás még a zenekar ...
Bár mindenképpen el terveztem menni erre a koncertre, nem feltétlenül ragaszkodtam hozzá, hogy én írjak róla, elvégre a bő két évvel ezelőtti Iced Earth buliról is én emlékeztem meg e hasábokon, és hát mi újat tudnék ugye hozzátenni. Aztán egyfelől főszerkesztőnk az interjú után igazoltan eltávozott, és a shockilag nálam jóval szorgalmasabb Kiss Gábo...
Igen, tudom, megint lemaradtunk az előzenekarokról, és igen, tudom, hogy erre semmi mentség nincs, pláne, hogy itt most nem is érdektelen, negyedvonalas töltelékbandákról volt szó, amelyek láttán teljesen nyilvánvaló, hogy ha addig nem oszlanak fel, akkor öt év múlva is ugyanilyen érdektelen, negyedvonalas töltelékbandák lesznek. Így aztán nem is m...
Kedves Barátaink! Azt hiszem, igazi kuriózumnak örülhetünk így a 2014-es esztendő legelején, mivel emlékezetem szerint mindezidáig még nem került sor a Shock! hasábjain olyan formabontó vállalkozásra, amire most készülünk. Mert arra már volt példa, hogy ugyanarról a koncertről (pláne fesztivál fellépésekről) több „kiküldött tudósítónk" is elmondta ...
Alig egy év telt el azóta, hogy a legutóbbi pesti Therion buli kapcsán leírtam: néhány évre elbúcsúzhatunk a svéd csapattól, mivel annak alapítója, agya és főnöke régóta dédelgetett álmának véghezvitelébe fogott, azaz a készülő Therion opera miatt egy időre befagyasztja a csapat tevékenységét. Nos, mint azt különösebb jóstehetség nélkül is sejteni le...
A legkevésbé sem volt tipikusnak mondható az idei Mikulás-nap, a péntek estét szokatlanul fagyosan követő szombati munkanappal, a hidegfront szállította közlekedési viszontagságokkal, a munkából-koncertre-beesés minden nyűgével együtt. A pár éve hivatalosan is nagykorúvá vált, jelenleg pedig már alapításának huszadik évfordulóját ünneplő Sear Bliss...
Belemehetnénk abba, vajon miért maradt ki Magyarország ismét egy olyan turnéból, amelyet a világ minden részén tárt karokkal fogad a közönség, és gyakorlatilag kizárólag hozsannázó reakciókkal lehet találkozni vele kapcsolatban, de igazság szerint már évek óta túlléptem azon, hogy ilyesmiken bosszankodjak. Pláne, hogy én éreztem volna cikinek, ha a...
Ismét haragudni fog mindenki, aki anyáz minket az előzenekarok miatt: noha baromira szerettem volna megnézni a Don Gattót, egyszerűen nem tudtam leérni a Dürerbe este kilenc előtt, így körülbelül pont akkor érkeztem meg a helyszínre, amikor befejezték a bulit. Az elmondások szerint mindenesetre a srácok marha jól nyomultak, pláne, hogy még Gary Mes...
Nem szeretnék okoskodó fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy „márpedig igenis el kellett volna Budapestre is hozni ezt a turnét", blablabla, mert abszolút nem látok bele abba, hogy megérte volna-e ez bármelyik koncertszervezőnek is (mert noha például a hasonló jellegű D-A-D bulin elég sokan voltak, fogalmam sincs, hogy sikeres volt-e anyagilag). Ezért csa...
Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a The Ocean nagyjából hazajár hozzánk, hiszen gyakorlatilag félévente el lehet őket csípni valamelyik budapesti klubban. Ezúttal aktuális lemezük, a Pelagial körútján értek el a fővárosba, pontosabban az A38 színpadára.
Facebook
Twitter