Aligha kell ecsetelnem, hogy tradicionális heavy metal fronton milyen erős csomagot láthattunk február 21-én a Barba Negra színpadán. Annak ellenére ugyanis, hogy sem a Brainstorm, sem pedig a Primal Fear nem tartozik a legnépszerűbb német zenekarok közé, minőségben mindkét csapat abszolút elsőligás. Előttük a fiatalabb korosztályt pedig az a kanadai Striker képviselte, akiket a retro heavy metal színtér legnagyobb reménységei között tartok számon.
Miután a Symphony X immár csaknem két évtizede a kedvenc zenekarom, ráadásul a 2003-as Stratovarius-bulit leszámítva eddig mindig lemaradtam róluk, nem lehetett kérdés, hogy az Underworld lemez turnéjának első „kontinentális" fellépésén ott a helyem. Logisztikai szempontból ugyanakkor ezen az estén minden a legrosszabbul alakult: a senkit nem érdeklő c...
Ismét elkezdhetnék azon lamentálni, vajon mi lehet az oka annak, hogy miközben az Adrenaline Mobon még a lefüggönyözött PeCsában is csak lézengtek az emberek, Richie Kotzen szólóbulijai szellős hajók előtt mennek le, és a The Winery Dogs kétharmadát soraiban tudó jam-kvartetten sem hágtunk éppen egymás nyakára, addig Mike Portnoy, Billy Sheehan és Rich...
A Parkway Drive évek óta fix visszatérőnek számít Magyarországon, népszerűségük pedig lemezről lemezre egyre csak növekszik, így ez vélhetően és remélhetően a jövőben is így marad majd. Az ausztrál szörf-metalcore-osok február elején az agyig telt Barba Negrában mutatták meg, hogyan is kell űzni az ipart a súlyosabb vonalon 2016-ban, és minden túlz...
A tavalyihoz hasonlóan újra dupla koncerttel jött hozzánk az Ignite, igaz, most két normál klubkoncertet adtak a Barba Negrában, nem egy „hangos" és egy akusztikus verziót, mint az elmúlt évben. Előrebocsátom: nem vagyok (voltam) Ignite-rajongó, hiába szeretem nagyon Téglás Zoli hangját, az Ignite (és a Pennywise) zenéje aránylag távol áll tőlem, í...
Hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem úgy, hogy a remekül sikerült Therapy?-koncert másnapján meg kellene látogatni a Tribulation/Grave Pleasures páros düreres koncertjét is. A hirtelen ötleteim általában ritka szarul szoktak elsülni, ezúttal azonban szerencsére nem így történt: ugyan kétfős különítményünk között szépen megoszlott az érdeklődés (én e...
Legutóbb 2013 végén járt nálunk a Therion, méghozzá a Vovin lemez születésnapja kapcsán előadott speciális programmal. Már akkor, sőt, az azt megelőző 2012-es bulin is azzal búcsúzott a csapat főnöke, Christofer Johnsson, hogy a készülő Therion-rockopera miatt egy időre nélkülöznünk kell majd a csapatot. Azóta eltelt bő két év, és bár az említett mű máig...
Nagyjából tavaly ilyenkor későn kapcsoltam, és már nem jutottam jegyhez a zseniális Hand. Cannot. Erase. lemezt bemutató turné első körének antwerpeni állomására, így most nem bíztam a véletlenre: már valamikor június bebiztosítottam a helyemet az Ancienne Belgique-ben. Nem állítom, hogy a novemberi párizsi események óta nincs bennem továbbra is egy ...
A Piramis is azon klasszikus magyar bandák sorát erősíti, akikkel ilyen-olyan okokból még nem foglalkoztunk sokat. Az ilyesmi oka mindig többféle lehet: a szokásos idő- és kapacitáshiány mellett előfordulhat, hogy az adott csapat nem feltétlenül tartozik egyikünk kedvencei közé sem, de benne lehet a pakliban, hogy a régi zenekarokról már tényleg mi...
Brno felé tartva az autópályán azon gondolkodtam, vajon mivel tölti üres hétköznapjait mostanában Joey DeMaio. Mert bár a Manowar az elmúlt években hivatalosan nem tartott szünetet, feloszlásáról pedig természetesen szó sem lehet, egyértelmű, hogy finoman szólva sem pörgették túl magukat. Néha ugyan újravették valamelyik klasszikus anyagukat (hogy ...
A Therapy? a kiszámíthatatlan és öntörvényű zenekarok szokásos problémájával küzd. Ugyan sokan állítják az ellenkezőjét, valójában csak igen kevesen tudják tolerálni, ha kedvencük a sajátján kívül tényleg semmilyen más elvárással nem törődik, így aztán az adott banda szépen eljuthat odáig, hogy szinte már csak önmagának gyártja a lemezeket. Andy Ca...
Számtalanszor terveztük már, hogy írunk az István, a királyról, egészen ezidáig azonban ez sosem jött össze. Az ilyesmi persze gyakran előfordul a Shock! életében, ezúttal azonban nem az időhiány vagy az egyéb elfoglaltságok vetettek gátat, hanem olyan külső tényezők, amelyek miatt nem akartuk, illetve nem láttuk célszerűnek recenzálni a darabot. A...
Idejét sem tudom már, mikor voltam utoljára Hammerfall-koncerten, de tompuló memóriám azt súgja, hét-nyolc éve lehetett, esetleg közben beficcenhetett valami félszemmel megnézett, félfüllel belehallgatott fesztiválfellépés. Van az persze úgy, hogy egy-egy zenekarral eltávolodunk egymástól (legutóbb a tavalyi Gamma Ray / Rhapsody-koncerten szembesülte...
Igazán elkényeztetve érezhetik magukat a Nightwish rajongók, hiszen idén már másodszor nézhették meg Tuomas Holopainenéket, ráadásul most volt Wishmaster is, nem úgy, mint az elmaradt hegyaljás koncert helyett sebtében, a még működő Petőfi Csarnok szabadterén megrendezett fellépésen . Ráadásul két fantasztikus előzenekarral kényeztették el a közönség...
Az instrumentális progmetal több-mint-reménységeinek idei évét mi is bőséggel dokumentáltuk, hiszen volt miről beszélni: új billentyűssel rögzített album a GEP égisze alatt, koncertek itthon és Európa-szerte, önállóan, illetve a Spock's Beard vagy éppen a Dream Theater vendégeként, majd slusszpoénként ez a MűPás szeánsz. Szisztematikus építkezéssel Markó...
Sosem gondoltam volna, hogy három nap eltéréssel újra felidézhetem lelki szemeim előtt az 1991-es budapesti Monsters Of Rockot, ahol a Queensryche nyitott, majd utánuk a Mötley Crüe következett. Az időrendi sorrend nálam ugyan most fordított volt a 13-ai Mötley-koncerttel , és természetesen nem minden ízében idézhettem fel a huszonnégy évvel ezelőtt ...
A Solaris utóbbi évekbeli aktivitása örvendetes és dicséretes, sajnos azonban nem jutottam el egyik bulijukra sem az utóbbi években, pedig folyamatosan tervben volt. Most végre sikerült, és erről mindenképpen meg kell emlékezni itt a Shock!-on is, hiszen – akárcsak az East esetében – hiánypótló írás ez: eléggé elítélhető módon korábban sose írtunk ...
Mi mással ünnepelhetné az ember a névnapját, mint egy jó kis búcsúturnés Mötley Crüe-koncerttel Münchenben? Amilyen jó ötletnek tűnt mindez pár hónappal ezelőtt, a koncert előtti pár napban annyira kétségessé vált az egész utazás a Lufthansa-sztrájk miatt. Még a koncert előtti nap reggelén is kérdéses volt még, hogy megyünk-e, ha igen, miképp jutun...
Ugyan a Barba Negrában fokozott biztonsági ellenőrzést ígértek a párizsi terrortámadások után, mindez végül annyiban merült ki, hogy a megszokottnál több marcona kinézetű, de amúgy roppant udvarias kidobó állt a bejáratnál. Kilométereken át kígyózó sorokat és akkurátus, mindenre kiterjedő átvizsgálást én személy szerint nem tapasztaltam. Nem tudom,...
Az utóbbi hetekben egyértelműen az a kérdés foglalkoztatja leginkább a rockszerető közvéleményt, hogy vajon tényleg lesz-e Guns N' Roses reunion (igen!), abban benne lesz-e Slash (igen!), és vajon mindez az Appetite For Destruction - vagy a Use Your Illusion -felállás feléledését jelenti-e majd (egyelőre úgy néz ki, egyikét sem ). Annak ellenére, hogy so...
Bár az utóbbi években jócskán el voltunk eresztve Gamma Ray koncertek tekintetében, a november elején a Club 202-ben tartott újabb szeánsz finoman szólva sem ígérkezett átlagos alkalomnak, hiszen a magyar közönség most láthatta első ízben élőben azt a Frank Becket, aki korábban ugyan dolgozott már a csapatnak háttérvokalistaként, idéntől azonban hi...
Kétségtelen, hogy az idei év egyik legfontosabb eseménye a Slayer új albumának megjelenése volt. Amellett, hogy már érkezése előtt hónapokkal is mindenki arról beszélt, vajon mivel fog előrukkolni a banda, vagy egyáltalán beszélhetünk-e még Jeff Hanneman és Dave Lombardo nélkül Slayerről, a Repentless megszületését követően is egyértelműen a középpon...
Prognosztizálható volt, hogy a Nightwish kitermeli majd a saját oldalhajtásait, és azok közül az ígéretesebbek, izgalmasabbak saját, erős tábort fognak maguk mögött tudni. Sem a Delain, sem az Amberian Dawn nem először járt nálunk, de ha jól érzékelem, most kezdenek nálunk is igazán befutni (az Anneke-féle új formációt direkt nem írtam most ide, hi...
A jelenlegi, elképesztően sűrű koncertszezonban különösen merész húzásnak tűnt, de teljes sikert aratott Jørgen Munkeby társulatának azon ötlete, hogy az őszi Shining-turnét egészen hazánkig elhozzák. A sikersztoriban nyilván nem elhanyagolható része van a jazzbolond skandinávok kultuszának, hírhedten remek koncertteljesítményének, no meg persze a ...
Néha jogosan ér minket az a vád, hogy nem foglalkozunk eleget a magyar rockélet nagy öregjeivel, aminek pusztán a pénzért írott bércikkek miatti kapacitáshiány az oka, hiszen amúgy ez a téma a bandák stabil, lojális és igen nagyszámú tábora révén nagy olvasottságot generál(na). Nem mellesleg pedig az általános rinyálás ellenére a rockélet nagyon is...
Visszatekintve úgy tűnik, magyar metalklasszikusok hetet tartottam, hiszen hét nap alatt megjártam a PeCsa zárófesztet, egy 41 főnél alacsonyabb nézőszámú, de Gidóék által fesztelen hangulatban végigörömzenélt Fáraó-klubbulit (erről megemlékezni sajnos nem volt-lesz kapacitásom), és minderre az Akela negyedszázados jubileuma tette fel – na, nem fel...
Néhány nappal ezelőtt, a Venom Inc. koncertje kapcsán azon lamentáltam, hogy egy-egy buli esetében mennyire kiszámíthatatlan itthon, mennyien mennek majd el rá. Míg Mantasékra előzetesen a végül megjelenteknek legalább a háromszorosát vártam, addig arról is meg voltam győződve, hogy a debreceni S.D.I.-koncerten jó, ha ötvenen leszünk. Szerencsére ism...
Facebook
Twitter