Rengeteg jelzővel lehetne illetni az Amorphist, hiszen az egyik legnépszerűbb finn metalzenekar tényleg kapott már hideget s meleget egyaránt mindenhonnan csaknem három évtizedes karrierje során. Ha nagyon gonoszkodni akarnék velük, a friss album megemésztése után akár még giccsesnek és önismétlőnek is nevezhetném tradicionális muzsikájukat, amiben még talán némi igazság is rejlik, és biztosan sokan egyet is értenének vele. Ám ebben a csapatban mindezek ellenére még mindig ott rejlik valami megfoghatatlan mágia, valami feltérképezhetetlen vonzerő, ami miatt az egyszeri rajongó izgatottan várja a legújabb megjelenéseket.