Nincs szükség komolyabb tehetségre az apró részletek észrevételében ahhoz, hogy a Way Of The Road borítójára pillantva kapásból kiszúrja az ember, hogy a kanadai srácok aktuális lemezükkel egyértelműen új korszakot kívánnak nyitni. A korábbi kardos, lézeres, koponyás, ízig-vérig metal képeknek ugyanis nyoma sincs, helyettük itt van azonban egy kissé fapados, a régi bootleg-cuccok vizuális minőségét idéző frontkép, amelyen szinte elbújtatva és sötétbe burkolva látható csak a régi logó.
Nem tudom, hányan emlékeznek még rá, de The Three Tremors néven először Bruce Dickinson, Rob Halford és Geoff Tate tervezett közös projektet még úgy 2000 környékén, amikor a főnixként feltámadt Iron Maiden a Queensryche és Rob akkori szólóbandájának vendégeskedése mellett turnézott az Államokban. A dologból végül nem lett semmi, mert ahogy mondták ...
Habár már februárban járunk, és ha lassan is, de egyre biztosabban kezd beindulni 2019, azért érdemes egy kicsit belekotorni még 2018 langyos tetemébe, mert volt ott egy olyan lemez, ami nagyon is a Shock!-ra kívánkozik, és eddig késtünk vele. Erik Rutan örökké morcos gránitszilárdságú gyermekéről, a komplex és legfőképp brutális death metal egyik ...
Bár a szóban forgó Johnny Gioeli utóbbi húsz évét leginkább az Axel Rudi Pell-féle minden ízében európai hangvételű hard rock jellemezte, azért vagyunk egy páran, akik elsősorban mégis csak a lezserebb, tengerentúli vonalhoz párosítjuk az énekes orgánumát. Mondhatnánk, hogy Johnny bizonyos időközönként nekünk is kedvez, hisz a Hardline viszonylag r...
Jócskán elkezdődött már az év, de néha még vissza-visszakacsintunk 2018-ra is az értékelendő lemezeket tekintve, így esett, hogy újra elővettem a dél-afrikai blues gitármágus legutóbbi albumát egy minősítés erejéig. A Perfection Kills két évvel követi Introvertigo című nagysikerű elődjét, Dan Patlansky pedig ezúttal a munkafolyamatok oroszlánrészét...
Egyre kétségbeesettebben próbáltam meg elfogadható indokot találni arra a több hónapos késedelemre, amit a High On Fire új albumával kapcsolatosan gyűjtöttem be nagy szorgosan, ám önellentmondón (hiszen nyilván nagyon jó az anyag, ha még az évösszegző listámra is felfért), amikor váratlanul segítségemre jött az élet. Konkrétan pedig az a meglepő es...
Miközben a Metallica tagjai szó szerint azt sem tudják már, milyen újabb és újabb nekibuzdulásokkal foglalják el magukat, és tényleg minden totálisan önmagáért való dolgot felvállalnak, akusztikus koncertanyaguk még sosem jelent meg. A háttér bizonyára érdekes, kizártnak tartom, hogy a '90-es években, az MTV Unplugged széria fénykorában ne futott v...
Kicsit pihentettem az új Soilworköt a megjelenés után, ugyanis nem akartam a lemezt elhamarkodottan az egekbe dicsérni a kezdeti lelkesedés közepette. De mivel a Verkligheten most, egy hónap után is ugyanolyan mellbevágóan erősnek tűnik, mint amikor január elején kicsúszott, nem nagyon maradt más választásom. Mivel a többségnél gyors fellobbanásokh...
Várható volt, hogy a TNT-ből való sokadik kiválása után előbb-utóbb felbukkan valami projektben Tony Harnell, hiszen a fickónak egyértelműen a zenélés az élete, ráadásul a hamarosan megjelenő Frontiers-fesztiválos koncertanyagon bárki csekkolhatja majd, milyen jó formában van a hatodik X-hez közelítő, ma is kiegyensúlyozottságról tanúskodó interjúkat a...
Sok éve kitartóan szajkózom, hogy a melodic rock palettáról (e skatulyába suvasztva most az AOR, illetve a cukormázasabb hard rock előadókat egyaránt) valamiért elfogytak a színek, avagy a muníció, és a szomorú valóságot még számtalan frázissal ki lehetne fejezni... A lényeg azonban nagyjából annyiban összefoglalható, hogy a színtér átbillent egy b...
Jon Schaffer egy ideje bevallottan tervezgeti már a korai Iced Earth-lemezek újravételét a mai felállással. Megítélés kérdése, hogy jó ötlet-e az ilyesmi vagy sem, a bandánál mindenesetre nem példa nélküli a dolog, hiszen már Matthew Barlow-val is csinált ilyen remake-eket a főnök a Days Of Purgatory gyűjteményen a '90-es évek második felében. Jele...
Ha voltak a zeneipar átalakulásának igazi nyertesei, akkor az olyan underground kiscsapatok, mint amilyen a Satan is, biztosan közéjük tartoznak. Míg ugyanis a Court In The Acttel kultikussá vált NWOBHM-alakulat a műfaj fénykorának számító '80-as években számos vargabetű, illetve évekig tartó vergődés után végül beadta a kulcsot, most kiegyensúlyoz...
John Garcia a Sivatag Hangja. Erről lehet ugyan vitatkozni, csak éppen nem érdemes. Az az ember, aki egykoron nem csak a Kyuss tagjaként határozta meg alapjaiban stoner rocker énekesek utána érkező generációjának manírjait, de olyan bandákban vitte további diadalmenetre a torkába rejtett sivatagi homokot, mint a Slo Burn, az Unida és a Hermano. Meg...
A tajvani Chthonic pár éve még a teljes ismeretlenség homályában leledzett errefelé, noha a Távol-Keleten huszonnégy éves fennállásuk alatt valóságos kultstátuszba emelkedett a banda. Az áttörés, mondhatnánk, szinte egyik napról a másikra történt, ami a YouTube korában korántsem meglepő. Emellett nem feledkezhetünk meg egyik legismertebb rajongójuk...
Az élelmesebb TesseracT-rajongók számára talán ismerősen cseng a Skyharbor név. Ugyanis a két zenekar osztozott Daniel Tompkins énekesen, ezt azonban a Skyharbor kapcsán el is lehet felejteni, mivel a Sunshine Duston már mást hallunk a frontvonalban. Az indiai-amerikai progmetalosok – Keshav Dhar és Devesh Dayal gitárosok, Krishna Jhaveri basszusgi...
Többek között az olyasmikért szeretjük annyira csinálni ezt az egészet, mint ami legutóbb a Witherfallnál is megesett. Ugye 2017-ben szépen megdicsértem az amerikai csapat első, Nocturnes And Requiems című albumát, és sajnálkozásomat fejeztem ki a cikkben, amiért Adam Sagan dobos halála, illetve Jake Dreyer gitáros Iced Earth-kapcsolatai miatt nem le...
„Ha elűzöd az összes démont, az angyalok is tovaszállnak" – mondta egykor Tennessee Williams, és mondja most a Therapy? is az új lemezéhez kapcsolódóan kiadott első single, a szokatlanul fülbemászó Callow refrénjében. És ez az egy mondat mindennél jobban jellemzi az egész Cleave albumot, de igazából magát az északír brigádot is. A zajos és a slágere...
Ha másért nem is, kitartásukért, alázatukért és maximalizmusukért mindenképpen tiszteletet érdemelnek Neal Morse-ék. Nem csupán példaértékű, ahogy egymás után szórják nagy lélegzetű szerzeményekből álló albumaikat, hanem csodálatra is méltó ebben a jelenlegi zenebizniszben. A vicc persze az, hogy nemcsak emiatt érdemlik ki a megbecsülést, hanem ter...
Zárjuk össze egy londoni stúdióba a The Flower Kings, a The Aristocrats és a Pain Of Salvation bizonyos tagjait! Milyen végeredményt várunk? Agyameldobom, ez az év neo-progrocklemeze -félét. Kár, hogy ez most nem így sült el. A The Sea Withint Roine Stolt énekes-gitáros, Jonas Reingold basszeros, Daniel Gildenlöw énekes/gitáros, Marco Minnemann dobos...
Mindig elképeszt, mennyi jó zene jön Ausztrália partjai felől, talán a mindentől távol eső, egzotikus kontinens levegőjében keresendő a megoldás. Példának okáért elég megemlíteni Nick Cave, a Karnivool vagy akár az AC/DC munkásságát. Az instrumentális vonalat a pár éve feltűnt gitármágus Plini gyarapítja életigenlő, kengurukat is megugráltató zenéj...
Billy Graziadei semmit nem bízott a véletlenre, új zenekara kapcsán ugyanis tényleg csak az nem asszociál a Biohazardra, aki az elmúlt három évtizedet egy lakatlan szigeten töltötte. Persze Billynek minden joga megvan hozzá, hogy a már régóta ismeretlen státuszban leledző anyazenekar egyfajta folytatásaként utaljon saját produkciójára. Hiába volt u...
Lassacskán a kettes sorszámot viselő Mayhem-nagylemez neve mellé is behúzhatjuk a második ikszet, de még mielőtt ez az ünnepi pillanat elérkezne, a Season Of Mist-főnök Michael Berberian úgy gondolta, újrahúzott hangzással vezeti át nevezettet az örökkévalóságba. A Grand Declaration Of War nem csupán nevében volt hatalmas tett a zenekar, illetve a ...
Riói karnevál. Szamba. Foci. Brazíliáról elsőre ezek juthatnak az ember eszébe. Persze az országra (akárcsak bármelyik másikra) más, lényeges dolgok is jellemzőek. Többek között metalban is erős, zenekarok tömkelege fortyog az undergroundban. Igaz, a többség egy szűk, fanatikus réteg kedvence, a világhírnévig ritkán jutnak el, a kultstátuszig meg p...
Vajon a zenekarok életében is eljön az a pont, amikor fel kell nőni? Ha igen, az Architects esetében ez minden bizonnyal Tom Searle gitáros halálával történt meg. A brightoni csapat nyolcadik lemezével így új korszak kezdődött, méghozzá egyik alapítójuk és fő dalszerzőjük nélkül. Azonban Dan Searle, Alex Dean, Sam Carter, Adam Christianson és Josh ...
A Meteor művésznév egy kolumbiai zenészt rejt. A medellíni illetőségű, civilben amúgy grafikusként, dizájnerként dolgozó Jorge Reyes korábban különböző rockbandákban játszott, az utóbbi években azonban szólóban nyomul, és a mifelénk is egyre népszerűbb synthwave irányzat egyik legelismertebb alkotójává fejlődött. Mielőtt feltennéd a kérdést, hogy d...
A német Brainstormot aligha kell bemutatni bárkinek is, hiszen amellett, hogy az 1989-ben alakult csapat igen aktív tagja a színtérnek, volt egy időszak, amikor olyan gyakorisággal jártak hozzánk, amin talán még a The Dead Daisies-es srácok is felhúznák a szemöldöküket. És vélhetően azzal sem vagyok egyedül, hogy be is sokalltam egy kissé tőlük. Mi...
Hetedik albumát lökte ki magából az amerikai metalcore (ne menjünk bele bővebben a műfaj sztereotip megítélésébe és véleményezésébe, miután napjainkra olyan könnyedén átjárhatóak a határok, amilyen robbanásszerűen kiépültek valaha) egyik kultágyúja, az Unearth. Utoljára négy éve jelentettek meg anyagot , így éppen ideje volt valami frissítésnek, bár ...
Facebook
Twitter