A Death Angel legutóbbi albumára, a két évvel ezelőtti The Evil Divide-ra nagyon durván rákattantam, és azóta is Mark Oseguedáék újjáalakulás óta kiadott legjobb lemezeként tekintek rá. Noha a Humanicide is erősre sikerült, most azért egy fokkal visszafogottabb a lelkesedésem. Összeségében bejön az album, de míg legutóbb minden felesleges zsírt lenyestek, és tényleg úgy rongyolt át az emberen a banda, hogy nem lehetett kivédeni, ezúttal akad egy-két olyan darab is a sok tetszetős között, amelyeket még lehetett volna tovább gyúrni.
