Ugyan nem övezi őket vakító reflektorfény, de Dánia elsőszámú thrash metal alakulata a 2007-es újjáalakulás óta kiegyensúlyozottan működik. Két tagcsere ugyan volt már azóta, ettől függetlenül azonban az Artillery két-három évente szállítja aktuális nagylemezét, tele jobbnál jobb, dallamos thrash-témákkal. És nincs ez szerencsére máshogy ezúttal sem: a The Face Of Fear két évvel követi a Penalty By Perceptiont, és ismét csak csont nélkül hozza a jól megszokott minőséget.
Nem panaszkodhatnak mostanában a melodikus rockzene szerelmesei, hiszen olyan döbbenetes mennyiségű AOR és klasszikus alapokkal dolgozó dallamrock-csapat van jelen a piacon, hogy ember legyen a talpán, aki képes kiválogatni közülük azokat a produkciókat, amelyek érdemesek a nagyobb figyelemre. Sajnos erre a műfajra is érvényes a régi mondás, miszer...
Lehet, hogy ez most egy kicsit hülyén hangzik majd, de a Nashville Pussy az egyik legtökösebb amerikai rock′n′roll-banda manapság. Még úgy is, hogy a suna nem pusztán a nevükben jelenik meg, hanem a négyből két tag rendelkezik is az említett szervvel. Közülük a párducmintás bikinifelsők koronázatlan királynője, a rendre leharcolt ribancnak öltöző R...
Egyértelmű, hogy az újhullámos speed/thrash-csapatok közül mára a Gama Bomb a legnagyobb kedvencem. A hatodik nagylemezénél járó ír csapat ugyanis egyszerűen képtelen hibázni: lemezeik egytől egyig tele vannak pofátlanul fogós thrash-himnuszokkal, ráadásul minden alkalommal kitalálnak valami jópofa koncepciót, így a körítés is mindig hibátlan. Volt...
Nem könnyű feladat Warrel Dane utolsó, sajnos posztumuszként kiadott lemezéről írni. A megjelenés előtt egy hónappal már a Century Media jóvoltából meghallgathattam volna... majd pont egy hónapig halogattam, hogy majd holnap, majd holnap. Próbáltam kitolni az időpontot, hogy „utoljára először" hallhatok dalokat Warreltől. Aztán erőt vettem magamon ...
Sok régi zenekar át- és visszarendeződését megéltük már, és sok hasonlót fogunk még látni a jövőben, de vannak esetek, amikor bizonyos embereknek egész egyszerűen ott a helyük az adott bandában. Mert bár a Metal Church folyamatosan aktív volt és korrekt lemezeket szállítottak Ronny Munroe énekessel is, Mike Howe talán kissé váratlan és meglepő viss...
Első pillantásra egyértelműnek tűnt a helyzet. A death metal aranykorszakában felbukkant angol Cancer komoly név a szakmában, első három lemezükkel a '90-es évek kezdetén sokat tettek az irányzat erősödéséért, huszonhárom év után pedig most ismét az alapfelállást köszönthetjük viszont, magyarán minden adott egy bivalyerős lemezhez. Gondoltam én, és...
Nem hittem volna, hogy valaha is kapunk még új dalokat Steve Perrytől. Utoljára ugye 1996-ban, a Journey Trial By Fire lemezén hallhattuk minden idők egyik legfantasztikusabb rockénekesét, aki a zenekarral történt újabb szakítását követően gyakorlatilag eltűnt a világ szeme elől, súlyos magánéleti tragédiája – felesége halála – pedig csak még inkáb...
Amikor Jason Beckerre gondolok, kicsit mindig elszégyellem magam. Mert itt vagyok én, az átlagember a magam hétköznapi problémáival, kicsinyes játszmáimmal, esetleges munkahelyi és magánéleti konfliktusaimmal, miközben tízezer kilométerrel nyugatabbra magatehetetlenül, mozdulatlanságra kárhoztatva fekszik ez a csodálatos elme, az emberi nagyság, ak...
Roppant hálás alanya a kritikáknak ez a veterán norvég csapat, akik a lehető legjobb értelemben viselik magukon a „megbízható minőség" védjegyet. Már a 2008-as újjáalakulás óta is eltelt egy évtized, az Einherjer pedig azóta is nyílegyenesen halad előre a méltósággal öregedés útján. Tömegtermeléssel nehezen lehetne vádolni őket, hiszen a teljes éle...
Nem túl sok hely lehet a világon, ahol egy korábban jobbára páriaként kezelt, lemezkiadástól és koncertezéstől rendre eltiltott rockénekesnek – aki önmagát előszeretettel nevezte a Nemzet Csótányának – megadatott volna a lehetőség, hogy eljátssza a világirodalom egyik legismertebb tragédiájának címszerepét. A Magyar Népköztársaságban azonban ez a c...
Mindenképpen érdekes a Dream Child felbukkanása, hiszen Ronnie James Dio egykori zenészei közül Craig Goldy és Simon Wright a Dio Disciples-ben is együtt zenél, és elméletileg hamarosan onnan is érkezik majd egy saját dalokkal teli anyag a számtalan turné után. A Dream Childban mindenesetre játszik mellettük egy harmadik nagy veterán is Rudy Sarzo ...
Most már tényleg bevallhatom: sokkal többet vártam a Muse-tól. Nem feltétlenül az új lemez kapcsán – azt rögtön kivesézem –, hanem úgy általában pályafutás/eredetiség/útmutatás szempontjából. Persze félreértés ne essék, vélhetően nincs okuk panaszra a srácoknak, ugyanúgy megtöltik a koncerttermeket, ha épp turnéra indulnak, az ázsiójuk még mindig a...
Nagyon szeretem az In The Woods... zenekart. Külön kisregényt érdemelne, hogy zenei ízlésem alakulásában mennyi mindent köszönhetek a kristiansandi srácok életművének, különösen az abszolút csúcs Omnió nak és az évek során elhintett 7"-es kislemezeket egy kalap alá rendező Three Times Seven On A Pilgrimage válogatásnak. Az a történet azonban az ezred...
Valami nincs rendben a világgal mostanában... Ilyen és hasonló gondolatok fészkelik be magukat az agyamba szinte minden áldott nap, és most elérkezett az a pillanat is, amikor egy friss Conception-minialbum hallgatása közben jutnak eszembe ilyesmik. Ez eleve nem tüntet fel jó színben nagyon sok mindent, hiszen a kultikus norvég zenekar húsz-huszonö...
Waldemar Sorychta a Grip Inc. óta hatalmas kedvencem, és kissé sajnálom is, hogy a mindenféle stúdiós munkák, illetve bérgitárosi melók mellett sokkal kevesebb időt fordított az elmúlt bő másfél évtizedben a saját dolgaira, mint amennyire egy ilyen kaliberű figurától elvárná az ember. Most mindenesetre úgy tűnik, valami változott, hiszen tavaly újr...
A tök jó csengésű Northward név Floor Jansent és Jørn Viggo Lofstadot takarja, akik még valamikor tíz évvel ezelőtt vetették el jelen projekt magvait, aztán az élet végül úgy hozta, hogy a megírt és részben felvett dalok csak most nyerték el végleges formájukat. Mivel Floor melója a Nightwish élén teljes embert kíván – végül ugye még a szívügy ReVa...
A Fifth Angel második lemeze, az 1989-es Time Will Tell az akkori korszak egyik legkedvesebb albuma számomra, a seattle-i brigád ugyanis párját ritkító érzékkel fuzionálta rajta önnön US metal gyökereit a '80-as évek végének hajmetalos könnyedségével. Míg a csapat 1986-os bemutatkozó anyaga inkább az epikus power metal felé hajlott és olyan kortárs...
A kanadai Monster Truck 2016-os Sittin' Heavy albuma az utóbbi évek egyik kiemelkedő produktumának számított a húzós rockvonalon. A csapat elég jó nevet is szerzett magának a színtéren – nálunk is nagy sikert arattak az Arénában a Nickelback előtt –, így sokat vártam a folytatástól. A True Rockers ehhez képest ugyan elég jól sikerült, de az elődjét egy...
Lemez-turné-turné-lemez-turné-turné. Számtalanszor hallhattál már az évekkel ezelőtt állandósult körforgásról, amelybe egyre több zenekar kényszerül a zeneipari változások miatt. Lemez nélkül nincs turné, turné nélkül pedig nincs miből megfinanszírozni a következő anyagot. Bizonyos szint alatt ráadásul egyikben sincs túl nagy zseton, a mókuskerék í...
Jelen pillanatban kicsit úgy érzem magam, mint az autópályán guruló figura a közismert viccből, aki hallja a közlekedési híreket a forgalommal szemben haladó őrültről, és szembesül vele, hogy bizony nem is csak egy van belőlük... Hogy aztán én tájolom be rosszul a helyzetemet, vagy csakugyan széllel szemben kritizálok, döntse el mindenki maga. A gé...
Évtizedekkel ezelőtt történt, hogy Polly elcsavarta a fejem. Nem ő volt az első szerelmem, nem is ő volt a legnagyobb, de akkor is, maradandó nyomot hagyott bennem, annyit mondhatok. Kedveltem a kiszámíthatatlanságát, hogy mindig meg tudott lepni, és hogy olyasmit művelt, amit idehaza szinte senki. Büszke voltam rá, hogy nem feküdt össze bárkivel, ne...
Pár hónapja megjelent már ez a lemez, szokás szerint csúsztunk is kicsit a recenzióval, de nem baj, legalább közben pihentettem is egy kicsit az albumot. A véleményem mondjuk ezt követően sem változott sokat: nagyjából annyi a lényeg, hogy Lzzy Hale-ék eszközöltek egy hátraarcot a legutóbbi Into The Wild Life kicsit rádiósabbra, poposabbra fazonírozo...
Éppen húsz éve, az ...And So the Night Became album ismertetett meg a bergeni Aeternus nevével, akikről az a hír járta, hogy a norvég hagyományokhoz hűen black metalt játszanak, de ez már akkoriban sem volt (teljesen) igaz, mára pedig egyértelműen érvényét vesztette. Ronny „Ares" Hovland, a banda énekes/gitáros/agya egészen pontosan negyed évszázad...
Hazai zenei életünk olyan, amilyen, mégis, időről-időre történnek olyan események, amelyeknek maradéktalanul, őszintén lehet örülni. Most például annak, hogy egy szegedi csapat egy olyan patinás londoni stúdióban vehette fel az új lemezét, mint a Toe Rag, mégpedig a főnök, Liam Watson irányítása mellett. Emberünk és stúdiója dolgozott már Electric ...
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jelen – hiánypótló célzatú – cikk megírásának pillanatában már jelentősnek mondható empirikus élményeket tudhatok magaménak a témában. Történt ugyanis, hogy mostanra jó pár hónappal túlvagyunk imádott kopasz alienünk budapesti vendégeskedésén is, ahol alkalom nyílt az album dalainak zömét élő egyenesben is l...
Nehéz helyzetbe kerültem a brit Haken legfrissebb anyagával kapcsolatban, ugyanis ezidáig nagyon erős barátság alakult ki közöttünk, s ennek fényében lelkesen várakoztam is a Vector megjelenésére. Aztán előzetes bizalmam sajnos egyre inkább átfordult valamiféle csalódottságba. De még mielőtt elkezdenék feleslegesen okoskodni kedvenceimet illetően, ...
Facebook
Twitter