Valamiért a fúziós jazz műfaj az utóbbi egy-két évtizedben érzésem szerint áthelyezte fókuszpontját a jó zenéről a jó zenészekre. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne akadnának manapság is kedvemre való produktumok mind a régi motorosok, mind pedig az ifjú titánok körében, ugyanakkor gyakran azon kapom magam, hogy ha efféle muzsikára vágyom, kapásból...

Kreatív szempontból a Steel Panther legénysége egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben: anno kitaláltak maguknak egy roppant eredeti és ambiciózus koncepciót, ám mire észbe kaptak, az már önálló életre kelt és bizonyos mértékben túszul ejtette őket. Miről is van szó? A rajzfilmfigura-kinézetű kaliforniaiak anno kiváló módját lelték meg az áruk...

Ne fáradj, azt hiszem, már minden létező indokot hallottam arra vonatkozólag, miért nincs semmi keresnivalója Ákosnak a Shock! oldalain – mi több, ezek egy részével magam is egyetértek. Nem a csípőből személyeskedő és/vagy politizáló észrevételekkel, hanem azokkal, akik esetleg még a kapcsolódó nótákat is meghallgatták a véleményeregetés előtt. Egy...

A görög Suicidal Angels számomra eddig egy volt a számos „futottak még..." kategóriás ifjú európai banda közül. Korrekt módon nyomták a thrasht, az energiaszint a helyén volt, de a dalaikat nem találtam túl különlegesnek, szóval nem is éreztem különösebb kényszert a lemezeik hallgatására. Most viszont már az elsőként kihozott Born Of Hate hallatán ...

A Winter Thrice albummal masszívan visszaírta magát a kedvenceim sorába a Borknagar, emlékeim szerint talán a Quintessence tájékán (csaknem húsz éve, hihetetlen!) vártam ilyen jó szájízzel a friss dalokra a veterán norvég black/prog/folk/hard rock királyoktól. Meghatározó szerepe van az újkori szerelemben a legutóbbi lemezen hallható páratlan vokális t...

„Hálás vagyok mindenkinek körülöttem, akik részt vettek legújabb lemezem, a Beyond The Law elkészítésében, amely egyértelműen az utolsó munkám lesz előadóként. Örülök, hogy időben be tudtam fejezni" – írta még tavaszi sajtónyilatkozatában Tony Mills. E kijelentés már akkor is megütött, azóta pedig még súlyosabban hangzik, hiszen a Shy és a TNT ének...

Lehetséges, hogy furcsa lesz egy-két olvasónak, amit itt most az első mondatban leírok, de a Kornnal kapcsolatban legutoljára a 2003-as keltezésű Take A Look In The Mirror megjelenésekor éreztem még valamiféle izgalmat. Addig a pontig a zenekar abszolút izgalmas és minőségi muzsikát szabadított rá az akkori nu- és modern metal közegre, amelynek rés...

Ha azt mondom, hogy szkeptikus vagyok a szupergroupokkal, csak finoman utaltam a dologgal kapcsolatos fenntartásaimra. Itt persze elsősorban nem a klasszikus értelemben vett szuper-felállásokra-, hanem a kifejezés időközben kiüresedett tartalmára gondolok, mivelhogy egynéhány kiadónak már szinte fő tevékenységévé vált a nagynevű muzsikusok időszako...

Nekirohant már néhány alkalommal az újjáalakulásnak és a visszatérő albumnak a New Orleans-i Exhorder, aztán a sokadik hamvába holt kísérlet után nagyjából mindenki el is engedte a dolgot. Lehet, hogy csak ez kellett az eredményességhez, most ugyanis tényleg megérkezett a banda harmadik nagylemeze, amely egészen pontosan huszonhét évvel követi a so...

Tény, hogy nem egy rajongók százezrei által feltétel nélkül imádott, és minden fórumon könnyes szemmel, masszív bezzegezés közepette egekig magasztalt, elsővonalas alapcsapat, akiknek minden fingását masszív hozsannázás kíséri, de azért a Diamond Head egész jó elkaristol mostanában. Ráadásul a csapat főnöke, Brian Tatler az a fajta zenész, akinek l...

Elismerem, bizony utána kellett néznem annak, hogy már bő tizenhárom éve is megvan, hogy új Nebula-nagylemezt kaptunk volna. Az egykoron renegát Fu Manchu-muzsikusokat tömörítő csapattal persze történt pár dolog azóta: előbb az alapembernek számító Ruben Romano pattant meg a dobok mögül, majd Eddie Glass énekes/gitáros/mindenes 2010 magasságában úg...

A mai zeneipari viszonyok egyik sajátossága a közvetítő közeg szétaprózottsága. Ha mondjuk húsz éve valakit nyomtak az MTV-n, mindenki ismerte az adott bandát, ma ezzel szemben ha nem figyel az ember, számára szinte észrevétlenül nőnek egészen nagyra bizonyos előadók. Itt van például a Magyarországon is visszatérő vendégnek számító Skillet, akik no...

Tudom, korábban is írhattunk volna a nyár derekán megjelent új Sabatonról, ezúttal azonban direkt pihentetni akartam a lemezt, mielőtt véleményezem. Ennek oka, hogy kíváncsi voltam, csupán a nyári hőségben kóvályogva támadtak furcsán pozitív gondolataim a The Great Warról az előzményekhez képest, amelyeket ugye finoman szólva sem illettem éppen szé...