A Rockzenészek Kézikönyvének első szakasza kimondja, hogy az új lemez mindig a legjobb, legfogósabb, legszebb, legízletesebb és még az illata is ennek a legüdébb. A Crobot tagjai olvasták az említett szakkönyvet, hiszen negyedik nagylemezük megjelenését olyan hozsannázások közepette ünnepelték, minthogy: „Itt szerepelnek az eddigi legsúlyosabb dolgaink, de a legfunkosabbak is, és ez a legfogósabb albumunk is. Még jobban szélesítettük a Crobot spektrumát." Aztán van, hogy a Kézikönyv tényleg nem hazudik, és bizony, ez áll a Motherbrain esetében is. Mert tényleg ez az eddigi legjobb anyaga a pennsylvaniai bandának, ami voltaképpen nem nagyon csinál mást, mint megy tovább azon a hol retróba, hol grunge-ba, hol meg stonerbe forduló ösvényen, amin igazából a Something Supernatural idején indultak el, és amin öles léptekkel haladtak tovább a – sajnálatos módon nálunk kritika szempontjából kimaradt – Welcome To Fat Cityn. És igen, megmaradt a Clutch-kapcsolódás is, amit nem is nagyon akarnak rejtegetni, nem véletlenül visel Brandon Yeagley énekes Clutch-pólót még a Keep Me Down klipjében is.
