Nemsokára ismélten fellép hazánkban a kizárólag a beavatottak által ismert stílusalapítók (nem mindig) keserű kenyerét majszolgató Yawning Man, úgyhogy pont itt az ideje megemlékeznünk legutóbbi munkájukról. Persze ez a „csak klubtagoknak!"-jelleg esetükben túlnyomórészt szándékos, mással például nehezen lehetne magyarázni, hogy a desert rock alapító atyái működésük első húsz évében még csak nem is adtak ki nagylemezt. Meg azóta sem túl termékenyek, ez itten például csak a negyedik adag a sorban, ami azonban egy szempontból egészen biztosan megtöri a sormintát: a néhány korai demót leszámítva kizárólag instrumentális zenét toló csapat ezúttal két olyan dalt is felvett, amiben ének hallható.
