Shock!

szeptember 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Avenged Sevenfold: Black Reign

Avenged Sevenfold: Black Reign

Az Avenged Sevenfold és a Call Of Duty Black Ops leágazásának sorsa eddig is szorosan összefonódott, így a csapat most, a széria negyedik részének kiadása alkalmából egybegyűjtötte a játékhoz összerakott dalait. A fő vonzerő természetesen a Mad Hatter című friss szerzemény, de összességében sem akarnám elvitatni a kiadvány létjogosultságát, teljesen korrekt bónusz ez a tekintélyes méretű tábor számára. Bizonyosan szép számmal akadnak a rajongók között olyanok, akiknek eddig kimaradt a másik három dal is.

 

Graveyard: Peace

Graveyard: Peace

Alapból csak röhögni szoktam az olyan parasztvakításokon, mint amilyet legutóbb például a Graveyard produkált. Koncerteket mondunk le, az utolsó turnékört már nem is csináljuk meg, inkább nagy csinnadrattával kimondjuk az oszoljt, de csak azért, hogy szűk másfél évvel később (!) már rongyoljunk is szépen vissza. Ráadásul majdnem azonos tagsággal, e...

Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators: Living The Dream

Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators: Living The Dream

Nem tagadom, nem is nagyon tudnám: ez a kritika a duzzogó Guns N' Roses-rajongó szemüvegén keresztül akart és fog is megszületni. A Not In This Lifetime turné és az Appetite For Destruction-újrakiadás kapcsán írt szösszeneteimből is eléggé egyértelműen kiderül, hogy hol látnám legszívesebben a banda legendájának egyik fő letéteményesét, Saul „Slash" Hu...

Baest: Danse Macabre

Baest: Danse Macabre

Ha nem tudom, hogy dánok, a lemez alapján akár fogadni is mertem volna, hogy a Century Media egyik frissebb szerzeményének számító Baest svéd. A zenekar olyan érzéssel és átéléssel, annyira autentikusan nyomja a death metal klasszikusan svéd változatát, ami tényleg ritka. És amennyiben mindez nem lenne elegendő, teljesen egészséges hosszúságú, 33 p...

U.D.O.: Steelfactory

U.D.O.: Steelfactory

Egy többszörös válás és az azt követő tartós rossz viszony mindig kicsit rossz szájízt hagy maga után, ugyanakkor ha külön-külön mindkét fél megtalálni látszik a boldogságot, helyükre kerülhetnek a dolgok és a gyerekek lelki sebei is szépen begyógyulnak. Az Accept család ugyebár régen szétszakadt (nem először), de most már Udóról is elmondható, hog...

Brant Bjork: Mankind Woman

Brant Bjork: Mankind Woman

Tespedsz kint a kertben, kezedben valami olcsó sörrel, lábad az asztalon, a levegő meg szinte vibrál a forróságtól. Igazából még megmozdulni sincs az embernek kedve, úgyhogy még azt az idegesítő kanszúnyogot sem csapod le, ami állandóan a fejed körül szálldos, inkább elhessegeted. Napszemüveged mögül lustán nézel a napba, és csak élvezed a nagy büd...

Hartmann: Hands On The Wheel

Hartmann: Hands On The Wheel

Sokszor elmondtuk már, hogy önmagában a tehetség még a magát a többi műfajénál sokkal igényesebbnek gondoló rockközönség szívéhez sem férkőzhet közel hathatós háttérmunka (profi menedzsment, marketing stb.) és megfelelő karizma nélkül. Oliver Hartmann munkássága pedig lényegében a fentiek iskolapéldája: a most 48 éves rüsselsheimi „srác" hiába gene...

Obscura: Diluvium

Obscura: Diluvium

This is the end, énekelte valamikor egyszer Jim Morrison, és most a német Obscura ötödik lemeze is valami hasonlóról szól. Szerencsére persze nem a bandát kell temetnünk, Steffen Kummererék hallhatóan erősebbek, mint valaha, és eszük ágában sincs épp most visszavonulót fújni. A Diluvium a csapat négylemezes koncepciójának befejezését testesíti meg ...

TNT: XIII

TNT: XIII

Rögzítsük is mindjárt a tényeket: mindig kedveltem a TNT lemezeit, de sose voltam szerelmes beléjük. Nagyjából követtem, mi történik velük, de sose lett volna választott témaköröm Egri János műsorában. Bírtam Tony Harnell hangját, utána Tony Millsszel sem volt bajom, és igazából a mostani frontember, a mágikusan vicces hangzású névvel bíró Baol Bar...

Lucifer: Lucifer II

Lucifer: Lucifer II

Van új Luciferenc-lemez, azaz Johanna Sadonis, az egykori The Oath-dalnok ismét felöltötte köldökig dekoltált fekete bőrruciját, meglobogtatta szép szőke hajzuhatagát, hogy újra eljátssza az Ördög ágyasát. A patás tevepatásának szerepe persze közel sem új, démoni szépségek egész sora járt már előtte ezen az úton, a Coven énekesnője, Jinx Dawson pél...

John Corabi: Live ’94 (One Night In Nashville)

John Corabi: Live ’94 (One Night In Nashville)

Megmondom, mi az egyetlen ok, amiért hiányérzet van bennem ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban: John Corabi kizárólag Észak-Amerikát részeltette abban a kegyben, hogy futott egy kört a Mötley Crüe 1994-es albumának anyagával, és nem ruccant át Európába a mostoha sorsú lemezzel, amelyet – az ismert okok miatt – a csapat soha nem turnéztatott meg errefelé...

Bleeding Through: Love Will Kill All

Bleeding Through: Love Will Kill All

Nem mondhatom, hogy rituális öngyilkosságot fontolgattam volna a Bleeeding Through 2014-ben bejelentett feloszlásáról hallva, de a banda azon kevés metalcore-alakulatok közé tartozott, amelyeket szívesen hallgattam, így nem fogadtam teljes közömbösséggel a hírt. A csapat elég hamar a saját útját kezdte járni, önálló, markáns stílussal. Persze rögtö...

Angelus Apatrida: Cabaret De La Guillotine

Angelus Apatrida: Cabaret De La Guillotine

A spanyol Angelus Apatrida az európai thrash-színtér megbízható szereplője, nem különösebben népszerűek vagy ismertek, de az utóbbi években azért már nagyjából a műfajt képes párosítani a névhez a közönség, vagyis szépen, megbízhatóan törik maguknak az utat. Ezzel a hatodik albummal pedig minden esélyük megvan rá, hogy még tovább építkezzenek, mert...

Alice In Chains: Rainier Fog

Alice In Chains: Rainier Fog

A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három ...

Redemption: Long Night’s Journey Into Day

Redemption: Long Night’s Journey Into Day

Kicsit meglepett, hogy tavaly távozott a Redemption soraiból Ray Alder, a zenekar munkássága alapján ugyanis nem tűnt problémásnak Nick Van Dyk csapata és a Fates Warning menetrendjének egyeztetése. A Redemption eleve nem turnézik sokat, a kreatív oldal pedig alapból sem nagyon szenvedhetett csorbát, hiszen Nick kábé ugyanolyan teljhatalmú agytrösz...

Enuff Z’nuff: Diamond Boy

Enuff Z’nuff: Diamond Boy

Ugyan két éve készült egy Clowns Lounge című gyűjteményes anyag régi dalokkal, amelyen már nem játszott főszerepet, de mégis a Diamond Boy az első tényleges Enuff Z'nuff-album, amelynek elkészítésében egyáltalán, semmiféle formában nem vett részt Donnie Vie. Mivel a banda többek között mindig is zenéjének gazdag vokálozottságáról volt híres, előzet...

Ultraphonix: Original Human Music

Ultraphonix: Original Human Music

Már előzetesen is eléggé felcsigázta az érdeklődésemet az Ultraphonix, hiszen a zenekarban két nagy kedvencem, George Lynch gitáros (Dokken, Lynch Mob, KXM) és Corey Glover énekes (Living Colour) egyesítette erőit a Philm kiváló basszusgitárosával, Pancho Tomasellivel, illetve a főleg sessionistaként dolgozó Chris Moore dobossal. A nevek alapján ké...

Nils Patrik Johansson: Evil Deluxe

Nils Patrik Johansson: Evil Deluxe

Ha úgy alakultak volna a dolgok Nils Patrik Johanssonnal, ahogy tizeniksz éve vártam a fickó tehetsége alapján, most nem nagyon kellene bemutatnom, így azonban nem vagyok biztos benne, hogy mindenki azonnal vágja a nevet. Szóval a svéd énekes az Astral Doors, a Wuthering Heights, a Lion's Share, a Civil War és egyéb formációk éléről lehet ismert, i...

Lizzy Borden: My Midnight Things

Lizzy Borden: My Midnight Things

Amennyire vártam a visszatérő Lizzy Borden-lemezt éveken keresztül, olyannyira nincs kedvem írni róla most. Az újbóli meghallgatásához sem fűlik a fogam, mert komoly csalódást okozott a nyár elején megjelent korong, szóval nem véletlenül nem született meg ez az iromány eddig. Nem is igazán a dalokkal vannak problémáim, bár szerintem azok sem ütik m...

Sinsaenum: Repulsion For Humanity

Sinsaenum: Repulsion For Humanity

Mondjon bárki bármit, a Sinsaenum nekem mindig is egy roppant ügyesen marketingelt Leclercq/Zatorsky projektnek tűnt, amelyben a Dragonforce egyik alapembere és a Dååth énekese megfuthatta tiszteletköreit a death metal vadászmezőin. A hagyományos értelemben vett zeneipar lenullázódásával sem szűnő lemezdömpingben azonban egyszerűen muszáj valamivel...

Daron Malakian And Scars On Broadway: Dictator

Daron Malakian And Scars On Broadway: Dictator

Mi is elég alaposan dokumentáltuk az utóbbi években a System Of A Down körüli huzavonát, amely 2018-ra a jelek szerint nyugvópontra jutott: nem lesz új album , mert Serj Tankian és a csapat másik három tagja nem képes egyetérteni abban, milyen feltételek mellett kellene elkészíteni, meg abban sem, hogy milyen legyen. Bizonyára az ebbéli remények fela...

Hatchet: Dying To Exist

Hatchet: Dying To Exist

Kis túlzással megint a teljes Hatchet lecserélődött Julz Ramos énekes/gitáros/főnök körül a 2015-ös Fear Beyond Lunacy óta, hiszen a legutóbbi album előtt érkezett Ben Smith dobos kivételével megint újak az arcok. Viszont a Bay Area-i thrasherek eddigi pályáját ismerve azt kell mondanom, igazából nincs nagy jelentősége ennek az egésznek, a lemezek ...

Madball: For The Cause

Madball: For The Cause

Abból a szempontból mindenképpen különleges az új Madball, hogy nem sokkal a lemezfelvételek előtt kiszállt a New York-i keménykötésűektől Brian „Mitts" Daniels, így a For The Cause-t a banda korai korszakának gitárosa, Matt Henderson játszotta fel. Ugyan session-melóról van szó, mindez azért alighanem sokakban keltett kellemes nosztalgiát. Viszont...

Nozomu Wakai’s Destinia: Metal Souls

Nozomu Wakai’s Destinia: Metal Souls

Mint a projekt teljes nevéből is kitalálható, a Destinia agya egy japán arc, Nozomu Wakai, aki konkrétan gitáros. Ebből kifolyólag a Frontiers elsősorban alighanem a távol-keleti piacot akarja megdolgozni ezzel a lemezzel, ennek tudom be a szerénynél is szerényebb európai promóciót. Döntésük ugyanakkor kissé érthetetlen, a Metal Souls ugyanis méltá...

Árstíðir: Nivalis

Árstíðir: Nivalis

Hadd meséljek el három sztorit. 2017. december 7-én, egy csütörtöki napon, a Sólstafir koncertjén találkoztam először Árstíðirrel. A csordultig telt hajó nem volt éppen a legideálisabb hely egy efféle randevúhoz, különösebben nem is erőltettem volna itt és most a találkozást, mégis egymásba botlottunk. Ott álltam a koncertterem oldalában, bal lábamat...

Devildriver: Outlaws ’Til The End, Vol. 1

Devildriver: Outlaws ’Til The End, Vol. 1

Eleinte furcsállottam, hogy már a Devildriver is countryzik, aztán megérkeztek az első dalok, és nyilvánvaló lett: a zenekar valami egészen mást képzelt el magának, mint amitől előzetesen tartottam. Miközben például a Lamb Of God Burn The Priestként nem csinált semmi különöset, csak eljátszott a saját jellegzetes soundjával egy sor hácé-alapklassziku...

Dee Snider: For The Love Of Metal

Dee Snider: For The Love Of Metal

Amolyan váratlan bónuszként érkezett ez a lemez a Twisted Sister egykori legendás frontemberétől. Dee Snider tavalyelőtt már kihozott egy meglehetősen furcsa, modern rádiórockos irányultságú albumot We Are The Ones címmel, és elvileg évek óta lebeg a semmiben egy rock'n'rollosabb, hagyományosabban neki fekvő anyag is, amit Nick Perrivel, a kiváló, de...

38. oldal / 226

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.